Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-111

110 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1928 január 17-én, kedden. becse az ön által jegyzett értékeknek és még a pengő stabilitása is — amelyről el kell ismerni, hogy egyik nagyszerű művelete volt — meg fog inogni (Györki Imre: Közben a drágaság emelkedik!) és akkor nincs visszatérés. Azt a dekadenciát, amely addig tart, ameddig nekünk dolgozó embereknek van miből, ön pénzügyministeri erővel el tudja hárítani, mert amig el nem árverezik a bútort, addig fizetnek, de ha majd azt látják, hogy a Budapesti Közlöny negyedik oldalán egyszer megsokasodik az árverések száma, ha majd azt látják, hogy a hirdetmény-idézések kezdenek sokasodni, mert innen elszállingóznak az emberek, akkor tisztelt minister ur, engedjen meg, az ön fájó szive és az ön mardosó lelkiismerete nem talál majd panaceára. Ettől kell megóvnia minket és engedje meg, hogyha már a német példánál tartok, rámutassak még egy összehasonlitásra. Igaz, hogy ez nem az ön személyéhez fűződő kérdés, de az infláció szomorú korszakában, amikor a német márka egyszerre hallatlanul kezdett zuhanni, akkor a magyar kérkedés azt hirdette: nézzétek, hogy mennek tönkre a németek, nincs már értéke a pénzüknek, billiós bankjegyeket nyomnak. íme, a magyar korona 2-őn, 2V4-en áll, s — szakkifejezést használva — azt mondottuk: fel fogjuk tornászni. Fel is tornásztuk egy darabig, azután jött a nagy lezuhannás, s akkor nem volt további lehetősége annak, hogy a zuhanást feltartóztassuk. A németek mit csináltak a billiós bankjegyekkel? Azt mondották: ez az idegenek pénze, adunk mi billiós és trilliós bankjegyet akármennyit, csak adjanak érte vasat, cementet, vagy bármid. Az arany, az a mi pénzünk, — mondotta a német. És mi történt még a^ háIboru utáni első évben? Egy svéd munkapályá•zaton a német vasipar elnyerte az első díjat, fmert versenyképessé emelkedett. Kéményeket építettek, ipartelepeket, a papiros-pénzből. Hogy mi mit csináltunk azokban az időkben, jobb arról nem beszélni. Nem akarok sebeket felszaggatni, de hogy milyen alakulatokat adtunk oda tenger pénzt, azt most önök egytől-egyig legalább is olyan fájó szivvel állapítják meg, mint amilyen fájó szívvel ezt a javaslatot a mélyen tisztelt minister ur belerjesztette. Ma ugyanez az állapot ismétlődik meg és ínég mindig bekötött szemmel jár a t. kormány. Még mindig az történik, hogy míg Németországban, Lengyelországban és mindenütt a világon arra törekednek, hogy megmentsék saját érdekeiket, addig itt arra törekednek, hogy lebecsüljék és elpusztítsák saját értékeiket. Ezt a kontroverziát ki kell egyenlíteni, ki kell egyenlíteni a lelkekben és ki kell egyenlíteni a számokban is. És én azt mondom a mélyen t. minister urnák, akit képességeinél fogva feltétlenül tiszteletben kívánok részesíteni, hogy akkor lenne nagy ember, és akkor Jenné részese a tömegek és hozzáértők szimpátiájának, ha vagy eldobná ezt a javaslatát, vagy eldobná tárcáját és ott hagyná a ministeri széket. Mert fájó szivvel nem lehet javaslatot képviselni. Csak örömmel s nem fájó szivvel és fájdalommal lehet az ország színe elé állani. Ami fájdalmas igazság, az nem lehet igazság. Csak örömteljes igazság lehet és a meggyőződés hevületével csak azt lehet hirdetni, hogy ezt meg kell tennem, mert máskép segíteni nem tudok. Én azt tartom, hogy aki ministerviselt ember, hívják akár Teleszky Jánosnak, akár Kállay Tibornak és az azt mondja, hogy én hive vagyok a valorizációnak és annak megvalósítására vállalkozom, annak oda kell adnia az ön helyét mélyen t. pénzügyminister ur. (Bud János pénzügyminister: Tessék!) És ha valaki erre nem vállalkozik, akkor a haza iránti kötelességét szegi meg. (Graefl Jenő: így nem lehet beszélni!) A minister ur volt olyan önálló és olyan értékes karakter, hogy itt megmondta előttünk szinről-szinre. Az a lefaragás, amelyhez hozzányúlni volt kénytelen és hogy már ki is hagyott egy tételt ós felruházta a közönséget a reménnyel, azt mutatja, hogy ez nem átgondolt javaslat. Én azt szeretném és arra kérném a mélyen t. pénzügyminister urat nagyon nyomatékosan, bensőségesen és mélységes tisztelettel, hogy adja oda ezt a javaslatot még egy szűrő alá. Hivja össze a bíróságokat, a szaittestületeket, az ipari és kereskedelmi testületeket egy együttes ankétra. Engedje meg a vitát, a valorizáció lehetőségének kérdésében. Két hét alatt lejárathatja ezt az ankétot és ha ez azt fogja kívánni, hogy a valorizáció művét meg kell indítani, és felelős állásban volt, tudományos felelősséggel tartozó férfiak ö'Miek azt fogják kimutatni, felkészültségük eiWjével, tudásuk minden argumentumával, hogy ugy, mint másutt, mi is meg tudjuk a valorizációt valósítani, hogy itt vannak a források, a bevételek és hallani fogjuk majd a tömeg áldozatkészségét, a föld- és hózbirtokosok, a jövedelemmel bírók, mindenkinek önkéntes felajánlását, akkor ön felemelkedik arra a piedesztálra, amely nem a képzelt népszerűséget, hanem az elismertetést hozza az ön számára. Egy államférfiú számára nem lehet nagyobb dicsőség, mintha visszhangja van annak a tudásnak és meggyőződésnek, amelylyel széles néprétegeknek segítséget hoz, valóban azzal az osztálynélküli demokratikus megkülönböztetéssel, amelynek oly erős visszhangja van a külföldön. Alaptételem az, hogy a valorizáció kérdése a magyar gazdasági jövendő kérdése. Aki valorizál, az megmenti az országot és az ország népét. Aki nem valorizál, az elpusztítja, s a magyar gazdasági jövendő szomorú korszakát nyitja meg. Mert ebben a törvényjavaslatban csak e szomorú kilátásokat látom lefektetve, nem fogadom el a javaslatot az általános tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szabó Ivánl Szabó Iván: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel arra kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy Szabó Iván képviselő ur beszédét a Ház legközelebbi ülésén mondhassa el. (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatként kimondom. Következik az inditvány- és interpellációskönyvek felolvasása.