Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

30 Az országgyűlés képviselőházának 9, többlet származik a bérautó-fuvarozókra, akik minőségben es sok egyéb tekintetben talán nem egészen versenyképes kocsit kapnak, összeha­sonlítva a küliöiüi gyártmányú kocsival. Igen nagy a panasz az érdekelteit részéről, hogy ma­gas a vám, amely a gumit terheli. Egy másik panasz az, amidőn erről a kér­désről beszélünk, hogy a benzin ára a külföl­di benzinárakhoz viszonyítva túlmagas. Ha mindezeket a téteiekec n&yeiembe vesszük es figyelembe vesszük azt a magas vámot, mely egyrészről a gumit vagy az egyéb autóalkat­részeket térnénk, s ha ügyelembe vesszük azt a magas illetéket, ameiy a benzint terheli, egyáltalában nem kifogasolható elvben, — uj­bói hangsúlyozom — az, hogy az autók az utak karbanLartasára megadóztassanak és va­lamelyes iuetéket fizessenek. De nem tudok osztozni a javaslat azon elvi rendezésében, amely szerint ez az autó­adó egy országos utaiapban egyesitessék, és legsúlyosabban kell ezc kifogásolnom a fővá­ros szempontjából. A tegnapi ülésen már Wolff képviselőtársam rámutatott arra, hogy ez a javasiat a fővárost milyen mértékben káro­sítja meg. Én teljes egészében osztozom mind­azokban, amiket ö elmondott, és a magam ré­szerői kérem a minister urat, tegye megfon­tolás tárgyává, hogy helyes és célszerü-e olyan rendelkezést a törvénybe felvenni, amely az egyik oldalon a fővárost megfosztja 1,200.000 pengő jövedelemtől, a másik Oldalon pedig a fővárosnak saját autói mán fizetendő illeték­kel és egyebekkel újból megterheli 300.000 pen­gővel, úgyhogy ez végeredményben másfélmil­lió többletkiadást jeient a fővárosra nézve, arra a fővárosra, amelynek területén járnak ezek a kocsik, ameiy ío^aros köteles az u.aK karbantartásáról gondoskodni és amely fővá­ros épen ezen adó elvonása által hátrányosabb heiyzetbe kerüi, mint barmeiy vidéki mező­város, bármely vidéki terület, amely továbbra is fentarthat^a a vámok és egyebek révén azo­kat a rendelkezéseket, amelyek az autók közle­kedését akadályozzák. Különösen nehezményeznem kell ezt azért, mert bizonyos tendencia nyilvánul meg ebben a kérdésben is. Az utóbbi években előterjesz­tett javaslatokkal kapcsolatosan mindinkább kitűnik és kilátszik az a szándékosság, hogy olyan intézkedések léptettetnek életbe, ame­lyek a városi lakosságra ujabb terheket ró­nak és ezzel szemben mentesitik a vidéki la­kosságot. Elismerem, hogy nagyon fontos az utak karbantartása, de hogy azoknak a vidéki utaknak karbantartása a fővárosi polgárság és lakosság áldozatkészségéből történjék, és ezzel mentesüljön elsősorban a vidéki nagy­birtok és mentesüljenek egyéb tényezők, ez, azt hiszem, nem volna helyes, már csak azért sem, mert hiszen a főváros ezen bevételek el­vesztése folytán kénytelen esetleg más téren olyan megszorításokat tenni, amelyek azután a lakosság legszegényebb rétegeinél igen ér­zékeny hatással lesznek. A másik körülmény, amelyet én kifogáso­lok, az, hogy ujabb időkben minden járásban vagy minden városban autókoncessziók adat­nak. Ezek az autókoncessziók azonban titok­zatos körülmények között adatnak ki, és nem mindig az arra való rátermettség, hanem más politikai és egyéb körülmények játszanak an­nál közre. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Semmi politika nem játszik közre!) Épen azért, hogy ez megakadályoztassák, és még annak látszata is megszűnjék, hogy^ itt politikai jutalmazásra vagy kortesek jutal­'. ülése 1927 november 23-án, szerdán. mázasára adatnának ilyen autókoncessziók, én megfontolás tárgyává kivánom tétetni, — és a minister urat nagyon felkérem, hogy méltóz­tassék ezzel a kérdéssel foglalkozni — hogy miért ne lehetne ezt az egész autóközlekedest az állam vagy a posta szolgálatába állítani, mint ahogy például ez megvan Ausztriában és megvan más külföldi államokban. Miért kell itt primitiv, sokszor megbizhatatlan és senkinek sem felelős egyéni vállalkozásoknak adni ilyen közlekedési eszközöket, amelyek természetesen a legtöbb esetben csak a jól jö­vedelmező vonalakra kérnek ilytn koncesszió­kat és nem kérnek oda, ahol azokra talán ép ugy szükség volna, de a jövedelmezőség ke­vésbé van biztositva? Az egész autóközleke­dést, amely a jövőnek egyik közlekedési esz­köze, csak ugy lehet tckéietesiteni és ugy le­het a lakosság összességének érdekében helye­sen és jól felhasználni, ha ez akár az állam­vasutaknak, akár pedig a postának keretében szerveződik meg, és nemcsak jövedelmező vo­nalakra adnak ki ilyen koncessziót, hanem olyan vonalakra is, amelyek talán kevésbé jö­vedelmezőek, de ezeknek a kevésbé jövedel­mező vonalaknak és autóiáratoknak esetleg felmerülő deficitjét fedezni lehet azoknak a vo­nalaknak a jövedelméből, amelyek bőségesen íidnak erre lehetőséget. Ezzel kapcsolatosan fel kivánom hivni a minister ur figyelmét magára az autóiparra is. A munkásoknak egy igen értékes szakmája részéről, az autókarosszériaiparban foglal­koztatott munkások egyik gyűlésének határo­zatából kifolyólag a minister úrhoz egy felter­jesztést intéztek, amelyben kérik a minister urat, hogy tiltsa el a külföldről bejövő kocsik­nál a karosszéria behozatalát. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem tu­dom betiltani!) Nekem, azt hiszem, felesleges itt rámutatnom arra, hogy a magyar karosz­szériaipar milyen fejlett és hogy az minden igényt ki tud elégíteni. Nekünk olyan jó és kiváló szakmunkásaink vannak, akik megfe­lelő vezetés mellett a legkényesebb munkákat is el tudják végezni. Nem tudom, bizonyára nehézségekbe ütközik azt mondani, hogy min­den külföldi kocsi behozatalát meg kell til­tani. Én azt teljes mértékben elismerem, hi­szen a magyar autóipar, sajnos, nincs még azon a fokon, hogy a külföldi autóiparral ver­senyt tudna tartani, de azt nem kétlem és a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a magyar karosszériaipar van^ olyan fokon, hogy bármely igényt ki tud elégíteni és bár­mely külföldi versennyel szemben helyt tud állani. Én nem szeretném épen azért, hogy ez az ipar elsatnyuljon. Hivatkozom itt épen a már emiitett beadványban felsorolt adatokra, amelyekkel kimutatják, hogy az utóbbi évek­ben a karosszériaiparban foglalkoztatott munkaadók és munkások száma mennyivel csökkent. Ha tehát munkaalkalmakat kívá­nunk teremteni, akkor ezeknek a munkaalkal­maknak teremtésére igen jó mód egy ilyen in­tézkedés és rendelkezés, amely véleményem szerint senkit sem sújt és senkit nem terhel, mert ha a külföldről be is hozzák a gép alvá­zát, gumiját, motorját, az itteni munkások a karosszériákat épen olyan jól, épen olyan luxussal, a legkényesebb igények figyelembe­vételével meg tudják épiteni, mint ahogy azt a külföldön csinálják. Hivatkozom arra, hogy volt idő, amikor Magyarországnak e téren igen tekintélyes kivitele volt, külföldre expor­táltunk karosszériákat. A munkanélküliség miatt itt feleslegessé vált munkások ma kinn

Next

/
Thumbnails
Contents