Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

30 Az országgyűlés képviselőházának 9, többlet származik a bérautó-fuvarozókra, akik minőségben es sok egyéb tekintetben talán nem egészen versenyképes kocsit kapnak, összehasonlítva a küliöiüi gyártmányú kocsival. Igen nagy a panasz az érdekelteit részéről, hogy magas a vám, amely a gumit terheli. Egy másik panasz az, amidőn erről a kérdésről beszélünk, hogy a benzin ára a külföldi benzinárakhoz viszonyítva túlmagas. Ha mindezeket a téteiekec n&yeiembe vesszük es figyelembe vesszük azt a magas vámot, mely egyrészről a gumit vagy az egyéb autóalkatrészeket térnénk, s ha ügyelembe vesszük azt a magas illetéket, ameiy a benzint terheli, egyáltalában nem kifogasolható elvben, — ujbói hangsúlyozom — az, hogy az autók az utak karbanLartasára megadóztassanak és valamelyes iuetéket fizessenek. De nem tudok osztozni a javaslat azon elvi rendezésében, amely szerint ez az autóadó egy országos utaiapban egyesitessék, és legsúlyosabban kell ezc kifogásolnom a főváros szempontjából. A tegnapi ülésen már Wolff képviselőtársam rámutatott arra, hogy ez a javasiat a fővárost milyen mértékben károsítja meg. Én teljes egészében osztozom mindazokban, amiket ö elmondott, és a magam részerői kérem a minister urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy helyes és célszerü-e olyan rendelkezést a törvénybe felvenni, amely az egyik oldalon a fővárost megfosztja 1,200.000 pengő jövedelemtől, a másik Oldalon pedig a fővárosnak saját autói mán fizetendő illetékkel és egyebekkel újból megterheli 300.000 pengővel, úgyhogy ez végeredményben másfélmillió többletkiadást jeient a fővárosra nézve, arra a fővárosra, amelynek területén járnak ezek a kocsik, ameiy ío^aros köteles az u.aK karbantartásáról gondoskodni és amely főváros épen ezen adó elvonása által hátrányosabb heiyzetbe kerüi, mint barmeiy vidéki mezőváros, bármely vidéki terület, amely továbbra is fentarthat^a a vámok és egyebek révén azokat a rendelkezéseket, amelyek az autók közlekedését akadályozzák. Különösen nehezményeznem kell ezt azért, mert bizonyos tendencia nyilvánul meg ebben a kérdésben is. Az utóbbi években előterjesztett javaslatokkal kapcsolatosan mindinkább kitűnik és kilátszik az a szándékosság, hogy olyan intézkedések léptettetnek életbe, amelyek a városi lakosságra ujabb terheket rónak és ezzel szemben mentesitik a vidéki lakosságot. Elismerem, hogy nagyon fontos az utak karbantartása, de hogy azoknak a vidéki utaknak karbantartása a fővárosi polgárság és lakosság áldozatkészségéből történjék, és ezzel mentesüljön elsősorban a vidéki nagybirtok és mentesüljenek egyéb tényezők, ez, azt hiszem, nem volna helyes, már csak azért sem, mert hiszen a főváros ezen bevételek elvesztése folytán kénytelen esetleg más téren olyan megszorításokat tenni, amelyek azután a lakosság legszegényebb rétegeinél igen érzékeny hatással lesznek. A másik körülmény, amelyet én kifogásolok, az, hogy ujabb időkben minden járásban vagy minden városban autókoncessziók adatnak. Ezek az autókoncessziók azonban titokzatos körülmények között adatnak ki, és nem mindig az arra való rátermettség, hanem más politikai és egyéb körülmények játszanak annál közre. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Semmi politika nem játszik közre!) Épen azért, hogy ez megakadályoztassák, és még annak látszata is megszűnjék, hogy^ itt politikai jutalmazásra vagy kortesek jutal'. ülése 1927 november 23-án, szerdán. mázasára adatnának ilyen autókoncessziók, én megfontolás tárgyává kivánom tétetni, — és a minister urat nagyon felkérem, hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni — hogy miért ne lehetne ezt az egész autóközlekedest az állam vagy a posta szolgálatába állítani, mint ahogy például ez megvan Ausztriában és megvan más külföldi államokban. Miért kell itt primitiv, sokszor megbizhatatlan és senkinek sem felelős egyéni vállalkozásoknak adni ilyen közlekedési eszközöket, amelyek természetesen a legtöbb esetben csak a jól jövedelmező vonalakra kérnek ilytn koncessziókat és nem kérnek oda, ahol azokra talán ép ugy szükség volna, de a jövedelmezőség kevésbé van biztositva? Az egész autóközlekedést, amely a jövőnek egyik közlekedési eszköze, csak ugy lehet tckéietesiteni és ugy lehet a lakosság összességének érdekében helyesen és jól felhasználni, ha ez akár az államvasutaknak, akár pedig a postának keretében szerveződik meg, és nemcsak jövedelmező vonalakra adnak ki ilyen koncessziót, hanem olyan vonalakra is, amelyek talán kevésbé jövedelmezőek, de ezeknek a kevésbé jövedelmező vonalaknak és autóiáratoknak esetleg felmerülő deficitjét fedezni lehet azoknak a vonalaknak a jövedelméből, amelyek bőségesen íidnak erre lehetőséget. Ezzel kapcsolatosan fel kivánom hivni a minister ur figyelmét magára az autóiparra is. A munkásoknak egy igen értékes szakmája részéről, az autókarosszériaiparban foglalkoztatott munkások egyik gyűlésének határozatából kifolyólag a minister úrhoz egy felterjesztést intéztek, amelyben kérik a minister urat, hogy tiltsa el a külföldről bejövő kocsiknál a karosszéria behozatalát. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem tudom betiltani!) Nekem, azt hiszem, felesleges itt rámutatnom arra, hogy a magyar karoszszériaipar milyen fejlett és hogy az minden igényt ki tud elégíteni. Nekünk olyan jó és kiváló szakmunkásaink vannak, akik megfelelő vezetés mellett a legkényesebb munkákat is el tudják végezni. Nem tudom, bizonyára nehézségekbe ütközik azt mondani, hogy minden külföldi kocsi behozatalát meg kell tiltani. Én azt teljes mértékben elismerem, hiszen a magyar autóipar, sajnos, nincs még azon a fokon, hogy a külföldi autóiparral versenyt tudna tartani, de azt nem kétlem és a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a magyar karosszériaipar van^ olyan fokon, hogy bármely igényt ki tud elégíteni és bármely külföldi versennyel szemben helyt tud állani. Én nem szeretném épen azért, hogy ez az ipar elsatnyuljon. Hivatkozom itt épen a már emiitett beadványban felsorolt adatokra, amelyekkel kimutatják, hogy az utóbbi években a karosszériaiparban foglalkoztatott munkaadók és munkások száma mennyivel csökkent. Ha tehát munkaalkalmakat kívánunk teremteni, akkor ezeknek a munkaalkalmaknak teremtésére igen jó mód egy ilyen intézkedés és rendelkezés, amely véleményem szerint senkit sem sújt és senkit nem terhel, mert ha a külföldről be is hozzák a gép alvázát, gumiját, motorját, az itteni munkások a karosszériákat épen olyan jól, épen olyan luxussal, a legkényesebb igények figyelembevételével meg tudják épiteni, mint ahogy azt a külföldön csinálják. Hivatkozom arra, hogy volt idő, amikor Magyarországnak e téren igen tekintélyes kivitele volt, külföldre exportáltunk karosszériákat. A munkanélküliség miatt itt feleslegessé vált munkások ma kinn