Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-106

386 Az országgyűlés képviselőházának pillanatra kivánom képviselőtársaim türelmét igénybe venni, Köztudott dolog, hogy az egyesülési és gyülekezési jog, még inkább a szólásszabadság kezelése tárgyában mi nem nagyon vagyunk elkényeztetve a közigazgatósági hatóságok részéről. A;z azonban, ami most vasárnap, e hó 18-án történt velem kerületemnek egyik községében, mégis kikívánkozik a szokásos esetek közül, azok közül, amelyeket nem hozunk ide és amelyeket máshol sem reklamálunk. Arról van ugyanis szó, hogy, azt hiszem, ha nem is törvényes intézkedések, de legalább szokásjog alapján minden képviselőnek joga van választóival érintkezni, beszámológyüléseken választói előtt a politikai és gazdasági helyzet kérdésében egyrészt a maga, másrészt pártja álláspontját ismertetni, a kormány ténykedéseivel szemben vagy a kormány ténykedései melletti álláspontját kifejezésre juttatni, szóval választóinak megfelelő információval szolgálni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben mi a legmesszebbmenő korlátozásoknak vagyunk kitéve. A legutóbb végre nagynehezen elérkeztem oda, hogy Pest közvetlen szomszédságában, a fővárostól alig pár kilométernyire egyik-másik idetartozó községben beszámolót tudtam tartani. Nagynehezen végül eljutottam Sashalom községbe is. Előadásomat a szokásos tárgyilagossággal tartottam meg, amit mi sem bizonyit jobban, mint az, hogy egy órai beszéd után még nem tudott beszédembe belekapaszkodni a rendőrtisztviselő. Végül egy mondatba belekapaszkodott, olyan módon kifogásolta egyetlen mondatomat, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Nem hagyhatok szó nélkül nemcsak azért, mert olyan mondatot inkriminált, amelyet máshol már százszor és ezerszer megismételtünk minden kifogás nélkül, hanem azért sem. mert ott nemcsak a magam személyében éreztem megbántva magamat, (U&y van! Ugy van! a szélsőbaloldalon ) hanem ugy érzem, rajtam keresztül megbántva érezhette volna magát ilyen bánásmód mellett minden képviselőtársain, minden törvényhozó,, aki csak egy kicsikét is figyelembe veszi, hogy a sokat reklamált tekintélynek lejáratása épen az egyes alárendelt közigazgatási- tisztviselőknek minősíthetetlenül tapintatlan magatartásával történik. Nem közömbös az, hogy a tömeg előtt hogyan viselkedik egy kiküldött közigazgatási tisztviselő, vájjon olyan-e a magatartása, hogy a közigazgatással szemben a tömegből tiszteletet és becsületet vált ki, vagy pedig olyan, hogy a tömeg valósággal az undor érzetével, a gúny és nevetségessé tettség érzetével minősiti ennek a kiküldött közigazgatási tisztviselőnek a ténykedését. Velem a következő eset történt. Azért hozom ide, mert én súlyosan sértve és megbántva érzem magamat nemcsak személyemben, hanem megbántva érzem magamat törvényhozói munkálkodásomban is. Vasárnap délután beszámoló gyűlés f volt Sashalom községben. Politikai pártállásomból kifolyólag természetszerűleg nem foglalhattam állást a kormány politikája mellett, hanem állást foglaltam a kormány eddigi működésével szemben. Nem foglalhattam állást a kormány gazdasági működése mellett sem, mert hiszen az a kérdés, amelyről beszéltem, a szanálás és következménye épen azokat sújtják a legjobban, akikkel nekem abban az adott pillanatban érintkezésem volt. Néven neveztem a gyermeket a 106. ülése 1927 december 20-án, kedden. kormány politikai és gazdasági munkálkodásával kapcsolatban, de — hangsúlyozom — anélkül, hogy egy órai beszéd után belekapaszkodhatott volna a felszólalásomba a hatóság. Végül miután elmondottam véleményemet a politikai és gazdasági kérdésekben, szóvá tettem azt is, hogy a minden bajnak ellensúlyozásául szolgáló szociális olajcseppek adagolásában is a legszűkebb, a legszükkeblübb álláspontot foglalja el a kormány, látszat-szociálpolitikát csinál, holott érezzük és látjuk a tengernyi bajt és félünk annak a kitörésétől és következményeitől. Itt jegyeztem meg azt, hogy a régen megállapított tény és felfogás, hogy kormányozni lehet ideig-óráig szuronyokkal, de mindenki előtt világos és nyilvánvaló, hogy szociálpolitikát szuronyokkal csinálni nem lehet. Ez az egyetlen mondat volt az, amelyre az oda kiküldött" tisztviselő felugrott az asztaltól és olyan modorban, amelyet senkitől el nem tűrnék és mindenkitől kikérnék magamnak, reám szólt, mintha legénységének egyik tagjával állt volna szemben: hogy ne izgasson. Elsősorban is a közigazgatási tisztviselőnek tudtommal nem az a hivatása, hogy megállapításokat eszközöljön, vagy ha eszközöl megállapításokat, akkor is az a kötelessége — legalább az edigi intézkedések ezt irják elő — hogy irja fel, ha kifogásolni valót talál, tegyen erről jelentést, indíttasson bírói eljárást; én oda fogok állani mindazért, amit mondottam a biróság elé, ha izgattam, állom annak következményeit, de egy rendőrtisztviselőnek nem lehet joga arra, hogy egy törvényhozót ilyen módon, ilyen brüszk modorban utasítson rendre, annál is inkább, mert hiszen annak a rendőrtisztviselőnek egy felszólaló, a nyilvánosság előtt, beszelő képviselővel szemben valójában még csak szava sem lehet, mert ott van a gyűlés elnöke és annak igénybevételével intézhet kérést, kérdést vagy figyelmeztetést az illető képviselőhöz. Miután ezt a magatartást szó nélkül nem hagyhattam, visszautasítottam ezt' a figyelmeztetést. Erre az illető rendőrtisztviselő a gyűlést feloszlatta. Ebben az intézkedésben mentelmi jogom megsértését látom s tisztelettel kérem az elnök urat és a t. Házat, méltóztassék ezt a bejelentést tudomásul venni és a mentelmi bizottsághoz áttenni. Elnök: A házszabályok 182. §-ának értelmében a bejelentést minden vita nélkül átteszszük a mentelmi bizottsághoz. Kabók képviselő ur a házszabályok 205. %ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Egészen röviden kívánok szólni, pusztán csak annyit, hogy a minister ur válaszában olyan kijelentést tett, amely engem, mint törvényhozót sért. Nevezetesen azt mondotta a minister ur, hogy szakértőit kihallgatta, ellenben nem szaladhatott el hozzám szakértelmet kérni. Ezt a kijelentést, még ha egy minister úrtól jött is, a leghatározottabban visszautasítom és ebben a kijelentésben megtalálom azt a mentalitást, amelyben az egész kormány leledzik. (Ellentmondások jobbfelől.) A képviselőknek, a törvényhozás tagjainak jogukban áll mindenféle kérdésben felszólalni a képviselőház színe előtt, a ministernek ellenben nincs joga ilyen válaszokat adni, mert az én beszédem olyan keretek között mozgott, hogy a minister ur személyét nem bántottam, nem sértettem, hanem kellő illemtudással mondtam el beszédemet. Épen ezért ilyen