Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-106

384 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1927 december 20-án, kedden. lyet a majd megindulandó tárgyalások minden részletükben üxiroznak és elindítanak. Azonkívül természetesen nyilatkozatot kellett tenni abban a tekintetben, hogy az ajánlatnak melyik részét kötjük le. Ez az, ami Bánhidára vonatkozik. Nekem épen az a meggyőződésem, amelyet a szakértői véleményekből mentettem, hogy ez a helyes megoldás. (Peyer Károly: Egy szavazat-többséggel döntöttek e mellett a szakértők!) T. Képviselőház! Lehetetlen itt az összes részleteket megint újból feltálalni. Kabók képviselő urnák március 23-án adott feleletemben már az egész alapkonstrukciót kifejtettem. Akkor megmondtam, hogy miért akarunk mi bizonyos mennyiséget Angliából behozni. Számolnunk kell ezzel azért, mert ezzel szemben a kölcsön feltételei kedvezők. Mi ezáltal abba a helyzetbe jutunk, hogy az iparcikkeket megosztjuk, ellenben az egész megrendelésnek kétharmada itthon marad és csak egyharmada kerül Angliába. Ezek mind tisztázott dolgok, ebben semmi titokzatosság nincs. Szakértői értekezleteket egész éven át tartottam, i gaz, hogy a főváros itt mindig olyan szerepet játszott, hogy soha hivatalosan nem akarta beküldeni szakértőit. Bent voltak az értekezleten mint az én meghivott vendégeim, mindenről tájékozva voltak és referálhattak a városi uraknak, ugy hogy én egyszerűen visszautasítom azt az állítást, hogy itt titokzatosságról van szó. (Peyer Károly: Mennyivel drágábbak a gépek? — Kabók Lajos: 30%-kal drágábbak az angol árak!) Mindjárt rátérek erre. Itt van épen az alapvető tévedés és azt hiszem, ebben a^ tekintetben nem is egészen jóhiszemű tévedés. Az egész ajánlatot átküldtük a fővárosnak. Tartottunk az ajánlat kivizsgálására szakértői értekezletet. Meghívtuk arra a fővárosi urakat. Azok megtagadták az eljövetelt azért, mert az ő fölöttes hatóságuktól nem kaptak utasítást. (Peyer Károly: Nagyon helyesen, nekik nem kell a centrale!) Ez az ő dolguk, akkor azonban ne beszéljenek titokzatossságról. — A végén azután valószínűleg bombaképen adták azt az ő jelentésüket, amelyet nem akceptálhatok és amelyre a hivatalos felelet nyilvánosan meg fog jelenni, ezt azonban egésíz számszerüséigében itt nem fejthetem ki. Mindamellett nagyon röviden felelhetek a Népszavának mai cikkében felvetett néhány kérdésére is. E cikkből ugy látszik, tenorja az egész dolognak, hogy miért kell uj centrale, amikoir a főváros vállalja, hogy az uj eentrálénak szánt összes feladatokat a maga kelenföldi telepével ellátja. Ez az ajánlat, hogy esetleg ők is ellátják e feladatokat, sokkal későbbi volt. Mindjárt az egész ügy elején, amikor a tárgyalásokat megkezdtük, a helyzet az volt, és ma is az, hogy si

r kelenföldi telep, egy modern centrale, szintén drágábban dolgozik, mint az az ár, amelyet mi felajánlottunk, és amit én nem akarok véglegesnek mondani. A faktum az, hogy minden előrelátás szerint az uj centráléban olcsóbban tudjuk az áramot termelni és ide Budapestre leszállítani, mint legjobb telepünkön, a Kelenföldön. (Peyer Károly: Ez nem igaz!) Önök mondhatják, hogy ez nem igaz. (Peyer Károly. Európa legmodernebb telepe Kelenföld!) Nagyon modern telep ez, de drága a szén, mert a szenet ide kell fuvarozni, ott pedig olcsón lehet megkapni. (Peyer Károly: Az áramszállítás még drágább! — Zaj.) Ez épen nem igaz. (Peyer Károly: De igaz! — Zaj és derültség a jobboldalon. — Peyer Károly: Olyanok nevetnek trajta, akik eddig még egy újságcikket sem olvastak a dologról, akik nem értik a dolgot. A minister ur viccein nevetnek. 160 millióról van itten szó. Én értek hozzá, önök bölcselkedhetnek, ez nem jogcsavarintás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A szénárak,a melyeket Bánhidám el tudtunk érni, olyanok, hogy azokkal olcsóbban gyárt az a telep, mint az itt elérhető és eléírt szénárakkal Kelenföldön. A mellett még van egy egész sor régi, hasznavehetetlen centrale, amely kétszeres árral dolgozik. Most el kezdenek tizedfilléreiken veszekedni, hogy 4-4 vagy 4-2 fillérre egy kilowatt ára, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a fogyasztó pedig kapja 66 filléffért, meg hasonló árakért. Itt tehát rendet kell teremteni. Itt nem lehet fentartani a régi metódust, amelyet követnek, nem lehet fentartani a régi oentráékat és azokkal valahogyan bajlódni. Ezt meg kell változtatni. (Peyer Károly: Ugy van!) De eddig ezt soha nem tudták megcsinálni, meirt mindig a megtakarításokból akarták valahogyan kibővíteni uj centrale jukat és soha sem jutottak el addig, hogy radikálisan végezzenek ezzel az áramtermelésseL Ez volt az alapgondolat, amiért a kormány az egész kérdéssel foglalkozott. A másodikamint azt már százszor is elmondottam, r az, hogy a vasúti fővonalat akarjuk elektrifikálni. A harmadik dolog pedig az, hogy a szénhul

; ladékot fel akarjuk használni. Kezdetben szó sem volt arról, hogy ennek épen Tatabányára vagy Várpalotára kell kerülnie, csak arról volt szó, (Peyer Károly: Beteg ügy ez nagyon!) hogy olyan helyre, ahonnan ezt a fővonalat a legökonomikusabban el tudjuk látni és akkor az árajánlatoknak és a többi körülményeknek megvizsgálása alapján a bizottság azt a javaslatot tette nekem, hogy én ezt a centrálét Tatabányán helyezzem el. (Zaj, — Halljuk! Halljuk!) Az egész tervezetnek legnagyobb ellenzői épen a szénérdekeltség, amely attól fél, hogy ez által a szénárak le fognak esni. (Peyer Károly: Azok kartellben vannak, azokat önök tűrik, mert önök tűrik, hogy kartellt alakítsanak! Sohase féltse őket!) Mivel termelési árban kapjuk a szenet, ez természetesen nagy árszabályozó és ennek következtében mindenki attól'fél, aki érdekelve van, hogy ez a szén árára visszahatással lesz. (Peyer Károly: Majd a szénkartell megmondja, hogy mit csinálnak! — Zaj.) „ -;••••. Ez az egyik oka a nagy elkeseredésnek. A másik nagy ok pedig az, hogy ezt nem kaphatja meg mindenki- ha valamely bányához akarjuk elhelyezni. Azoknak, akik kiestek belőle, ez természetesen fáj. (Peyer Károly! Nekünk nem fáj!) Ezek üzleti érdekből mozgatják a közvéleményt, ezen azonban segíteni nem lehet, (Kabók Lajos: Most meg a minister ur gyanúsít!) mert igenis állítom, — ez konstatálva van — hogy ez a palás szén kellő mennyiségben van ott. Igaz, hogy előfordulása olyan, hogy jobb rétegek kis vastagságban közben vannak s azért egyszerűen csak az egészen alul fekvő legrosszabb szénre nem tudjuk bazirozni, tény azonban az, hogy ennek a szénnek legnagyobb része a földben maradt volna a bányászatnak további haladásával és mi ezt a fogyasztók számára megmentettük s olyan olcsó áron kapjuk, hogy ezáltal nyerjük azokat az áramárakat, amelyekben most támaszkodnak. Én tizedfillérekre most nem tudok garantálni, mert hiszen ez akkoriban meglehetős