Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

28 Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 192? november 23-án, szerdán. vény alapián vannak oda beirva, (Ugy van! Ugy van!) abból a törvényből íakact a joguk, hogy oda beeresztessenek, ameiyet az illetők konzerválni akarnak a mai iormájában, tenát önmagukal keverednek ellentmondásba azok. akik védvén a törvény mostani aiakját, az annak alapján beirhatókat onnan erőszakkal, vagy nem tudom, eitanácsolássai eltávolítani igyekeznek, ivonstatálom tehát, hogy ebben az egész mozaaiomuan meg csak logika sincs. U

1 aulán Béla: Logika nincs, de verekedés van! — Pakots JUusei: itssek rendel teremtem!) Azt hiszem, ezt a kérdést nagyon nyugodtan kell letárgyalni! (Fábián Béla: Hogyne! Különösen, ha önt vernék, nyugodt voma-e'í —- Laj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Gr. ivlebeisoerg ü.unó vallás- és közoktatásügyi minister: A másik, amit megállapítani óhajtanék, az, hogy ezekben a mozgalmakban én nélkülözöm a magyarságot. Mert utóvégre egy zsidógyerekre húsz keresztény esik, és nem hiszem, hogy valami nagy vitézség kellene ahhoz, hogy valakire ilyen túlerővel támadjanak. (Peyer Karoly: térfiatlan dolog!) A mi ifjúságunk idején is rendeztünk ilyen tüntetéseket, de akkor mindenesetre még ama látszat felidézésétől is tartózkodtunk, hogy egyenetlen tusát folytattunk volna, hanem egészen más erőkkel és eszmékkel altunk szemben. He narniauszor meg kell állapitanom azt is, hogy ez a liio^aium art az országnak, [ügy vaui ügy Vaui) Art azért is, mert na naiiuik eneie luuzguiiuak einuiapoznaK., akkor mm ifetn iognâk a kulioluon sem. oiyan íerriut tálaim, ajii a magyar Agazaag mentit Kiauana; ue árt azért is, íutrt ma nem lenét vita auuan a tekintetűén, lio^y az a konszolidáció, amelyet a nemzet ouasi eroieszitévei Siktruit elernun^, meguuzta a kuipomikai terén is a maga gyunmioseii a magyar nemzet niegoecsniestnek emeléseden, és természetes, iiogy minaen olyan jeienseg, ameiyroi fcivenieieinKimnutnesetrtj azt a téves látszatot vonnatják le, hogy ez a konszolidáció még nem teljes, árt az ország érdekeinek, {ügy van!) Ezt meg kell látmok elsősorban a szélsőjobboldali elemeknek, niert meggyőződésem szerint minél inkább jobboldali valaki, annál inkább nacionalistának kell lennie és annál inkább mindenek íölé kell állítania ennek a nemzetnek es ennek az országnak erdekeit. ( u g y van! Ugy van!) Ha tehát én mint magyar ember és mint nacionalista ember azt látom, hogy e mozgalom árt a nemzetnek, akkor attól még akkor is tartózkodnom kell, ha azt hiszem egyébként, hogy ez a mozgalom az én éi dekeimet szolgálja. (Élénk helyeslés.) Ezeknek megállapítása után tiltakozni akarnék ama beállítás ellen, mintha a kormány kizárólag a figyelmeztetésre szorítkozott volna. Minthogy ifjúságról van szó, teimészetes, hogy kezdetben nem lehet brutálisan fellépni. (Fábián Béla: De nekik szabad brutálisnak lenni, nekik szabad verni védtelen embereket!) Nagyon kérem az igen tisztelt képviselő urat, méltóztassék meghallgatni, hiszen elsősorban a baloldalnak áll érdekében, hogy ezek a kérdések tárgyilagosan kezeltessenek, és azt hiszem, hogy én, mint konzervatív ember, elég tárgyilagosan kezelem ezeket a kérdéseket. (Pakots József: A gummibot tárgyilagossága!) Természetes, hogy az ifjúságról lévén szó, amellyel kötelességünk szeretetteljesen bánni — és elsősorban a kultuszministernek kötelessége ez — ki kell meriteni a kapacitáció öszszes eszközeit. Mikor ugy éreztem, hogy ez ki van meritve, azt az utasitást adtam a rektoroknak, hogy a pedellusokat és más alkalmazottakat utasítsák, hogy állandóan járjanak korul, ügyeljenek és amint verekedést vagy eltanácsolást látnak, rögtön hozzák ezt a rektorok tudomására. A műegyetem rektora olyan erélyesen járt el, hogy hat iiju ellen meg is indíttatott a fegyelmi eljárás, és addig is, amig a fegyelmi itéietig jut az ügy, ezek a műegyetemre való belépéstől el is tiltattak. (Helyeslés.) Amint méltóztatnak látni, egyáltalán nem álltunk meg a kapacxtációnál, hanem már cselekedtünk is. Meg kell várni, hogy ezek a rendszabályok eredményhez vezetnek-e. Én a rektoroknak a legerélyesebb utasításokat adtam. (Fábián Béla: Tanuljon Huszár Károlytól, ho^y mit csinált ő 19^0-ban!) Én senkitől sem tanulok igen t. képviselő ur, hanem azt teszem, ami az én meg&yőziöaésem szerint az ország érdekében van. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: Huszár Károly be mert menni az egyetemre és rendet csinált! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Mindenesetre ezek a kizárások már igen erélyes rendszabályok és folytatódni fognak, ha a rendbontások is tovább tartanának, azonban minden jel arra mutat, hogy Budapesten meglehetősen lecsillapodott a helyzet. De erről a helyről is ügyeimeztetem az ifjúságot, hogy ha akármelyik budapesti főiskolán még egy komoly rendbontás fordulna elő. kénytelen leszek azt a főiskolát bezárni. (Fábián Béla: Ha még egyszer azt izem!) Igenis, ha még egyszer rendbontás lesz, s azt is megmagyarázom, hogy miért. Mert hiszen 50—60, legfeljebb 100 ember az, akiben a rendbontó hajlandóság: megvan, (Felkiáltások a jobboldalon: Annyi sincs!) itt azonban az ifjak ezrei vannak, akik tanulni akarnak, (Uau van! Uay van! a jobb- és a baloldalon.) és itt vannak a szülők ezrei is, akik ezekért a ervére kékért fizetnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől ) azok a szülök, akik maguktól a legszükségesebbeket mesrvonják. csakhogy a gyereküket Budrpcstre felküldjék. Milyen érzést válthatnak ki a szülőből, aki a magra anyagi erejének legnagyobb megfeszítésével hozta össze azokat az anyagi eszközöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fia Budapesten tanuljon. (Ugy van! a jobboldalon. — Karafláth Jenő: Ártatlanul szenvednének!) ha egv szép napon azt látná, hogy a kultuszminister oda ragadtatta magát, hogy idő előtt bezárta az egyetemet, és sok magyar ifjú a félévek ezreit veszti el. (Pakots József: Csak biztassa őket tovább!) Száz rendbontó miatt ezrek szenvednének. (Fábián Béla: Bűncselekményeket követnek el az egyetemeken!) Minden eszközt ki kell meriteni. hogy nyugodt lélekkel odaállhassak az ország elé és a szülők ezrei elé és azt mondhassam: Nem ment másként, be kellett zárni az egyetemet. (Fábián Béla: Ha erélyes ministerünk volna, ment volna minden! — Zaj.) Látja, hogy elég erélyes vagyok. (Fábián Béla: Ön egy gyenge, tehetetlen ember! — Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Fábián képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi mikister: Az ilyen nyilatkozatok lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy nehezebbé tegyék a helyzetet. (Igaz! Ugy van! a jcbboldalon.) Megismétlem tehát, hogy most a rendcsi-