Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-105
Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1927 december 16-án, pénteken. 359 hányást tenni, csak azt akarom mondani, vigyázni kell, mert a helyzet az, hogy a közvélemény másképen itéli meg ezeket a dolgokat, akkor, amikor ezeket a hiréket olvassa és ugy áll előtte a minister, mintha, az mindent takarna. Hol takar? Egy olyan egyéniségnek, mint amilyen az igen t. képviselőtársam, akinek olyan tekintélye van a gazdasági életben, meg kell gondolnia az ilyen kijelentéseket, mert hiszen ezek bizonyos kellemetlen félreértéseket válthatnak ki. Az igen t. képviselőtársamnak még csak egy-két megjegyzésére válaszolok és ezzel be is fejezem^ felszólalásomat. Méltóztatott Tisza Istvánra és Teleszky Jánosra hivatkozni. Ne beszéljünk gróf Tisza Istvánról, aki a legnagyobb tragikumot jelenti a magyar nemzet történeit'ében, de méltóztatott Teleszky egyik mondását idézni. Teleszky János olyan erős egyénisége a mi gazdasági és pénzügyi életünknek, hogy minden szava latba esik. (Sándor Pál: Ugy van!) Teleszky János a legnehezebb időkben csinálta végig a pénzügyministerségét s azt hiszem, mindenki csak elismeréssel beszélhet azokról az időkről, amikor ő pénzügyminister volt. (Ugy van!) Azoknak az államférfiaknak, akik a háború alatt vezető helyen voltak, kötelességük volt minden eszközt és módot felhasználni a végső erőfeszítésre, az áldozatkészség felkeltésére, hogy a háborút megnyerjük. (B. Podmaniczkv Endre: Ez természetes is — Ugy van! jobbfelöl.) A gondolat az volt, hogy a háborút meg fogjuk nyerni, és ennek alapján születtek meg ugyanezek a kijelentések is. (TJpy van! Ugy van! a .jobboldalon.) És ha Teleszky Jánosra hivatkozik igen t. képviselőtársam, hát igenis az következeitt be, amit ő mondott, hogy az ég beszakadt az ország fölött. Soha — talán Lengyelországot kivéve — nagyobb tragédiát még ország át nem élt, (Igaz! Ugy van!) mert hiszen elvesztettük a háborút, végigszántott rajtunk a forradalmak tömege, megszállás volt, és egy borzalmas békekötés történt. Ha ez nem volt égbeszakadás. kérdem, mi lehet éffbeszakadás egy nemzet égboltján? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Akkor ne állítsuk ugy oda a gondolatot.^ hogy ennek a nemzetnek becsülete van megbántva, ha ezt a kérdést nem ugy oldjuk me«r, mint sokan gondolják. Nemzet még nem volt féltékenyebb becsületére, minit a magyar nemzet és helyt is állott minden vonatkozásban. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha végig fogunk tekinteni a történelem egész vonalán, a magyar szó és magyar becsület egy fogalom volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ha tragédiájában nem ^tud más megoldást keresni, akkor ne csináljunk ennek a nemzetnek szemrehányást, mert ennek a nemzetnek e^y becsülete van: élni akarni. újjászületni és feléledni. (Ugy van! Uay van! éljenzés és tans a jobboldalon és a közéven.) Ez a gondolat az, tisztelt képviselőtársam, amely bennünket vezet, ezt akarjnk mi > az effész vonalon elérni; a nemzet erőit akarjuk fokozni és újból megnyitni előtte az életet. Ezért jöttünk azzal a nagy aggodalommal is. ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én t. Ház, a magam részéről még csak hozzáteszem, hogy ha adatok kellenek, mindig szivesen állok rendelkezésre és minden érvet hajlandó vagyok meghallgatni. Abban a tudatban legyen azonban a t. Képviselőház is és legyen az egész közvélemény, hogy én is becsülettel képviselem ezt a javaslatot és meggyőződésből a nemzet nagy szempontjai iránt. Ezt akartam válaszolni Sándor Pál képviselő urnák. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Sándor Pál: Félreértett, szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök: A szót a képviselő urnák megadom. Sándor Pál: T. Képviselőház! Nagyon köszönöm, hogy az elnök ur méltóztatott a szót megadni. Elnök: Ezért köszönet nem jár, méltóztassék csak élni a joggal. Sándor Pál: Miután a minister ur méltóztatott tegnapi beszédemre válaszolni, — amit talán szabad megköszönnöm — azt hiszem, hozzá (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) fog járulni az ideák tisztázásához, ha a minister ur mostani felszólalására azonnal válaszolok. És itt látom megerősítve ugyanazt, amit itt tegnap mondottam. A minister ur ugy tett, mint Bodóné: másról beszélt. Nekem centrális pontom a hadikölcsönkérdés megoldása volt, s nem hallottam a minister ur részéről egyetlen szót sem, amely akár negativ, akár pozitív irányban a hadikölcsön rettenetes kérdésének megoldását szolgálta volna. A minister ur beszédében látok egy polémiát és egyes kijelentéseket, amelyek lehetnek helytelenek vagy helyesek, — bizonyára mindkettő bennfoglaltatik egy nagy beszédben, különösen akkor, ha a nézetek différainak — de nem láttam egyetlen pontot sem, amely arra adna felvilágosítást, hogy a minister ur negativ vagy pozitív irányban a hadikölcsönök tekintetében hogyan nyilatkozott. (Bud János pénzügyminister: Benne van!) Egy szót sem hallottam róla; egyébként ezt el fogja bírálni mindenki magának. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha valakinek más véleménye van, de én igy látom ezt. Legyen szabad az egész vonalon a minister ur beszéde alapján a félreértések tömegét feltárnom. A t. minister uir mondja, hogy én felszólítottam, hogy hagyja el helyét. Ezt én. nem tettem. (Bud János pénzügyminister: Esztergályos!) De nekem válaszolt a minister ur, s igy ezt nem tudhatom. Én azt mondtam, hogyha pénzügyminister volnék, inkább tizszer hagynám el ezt a helyet, mint hogy ezt a kérdést képviseljem. (Bud János pénzügyminister: Ez ugyanaz! Azt mondtam, hogy különösen élesen ezt Esztergályos képviselő ur mondotta!) Én nem mondtam. A németnek van egy közmondása: Es kommit selten Besseres nach. Nem tudom, hogyha annak a kormánynak egy un p'énzügyministere lesz. jobb lesz-e vagy rosszabb. (Szabó Sándor: Mindenesetre, ha Esztergályos jönne utána pénzügyministernek, az rosszabb lenne!) Azt nem fogadnám el. (Derültsérj a Ház minden oldalán.) Azt hiszem. Esztergályos képviselői ur ezt maga sem fogadná el. (B. Podmaniczky Endre: Majd megköszöni ezt Esztergályos!) Egy tisztességes ember nem fogad el olyan helyet, amelyet nem tud betölteni, ő pedig nagyon sok más helyet tudna betölteni, de ezt a helyet nem. (Zaj.) A t. minister ur arról is szólt, hogy én őt csökönyösséggel vádoltam. Igenis vádoltam, t. minister ur, és vádolom is, de milyen értelemben? Én utaltam arra, hogy nekem tudomásom van arról, hogy a t. túloldal is épugy gondolkozik a hadikölcsönök tekintetében, mint én. Még példát is hoztam fel, azt a vicces dolgot, amelyet felemiitettem, hogy: »Szeretnék látni egy törvényjavaslatot, amelyet én Bethlennek
