Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-105

354 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1927 december 16-án, pénteken. itélőbizottság elnöke, dr. Rnbinek István, az összeférhetlenségi itélő-bizottság jegyzője.« Elnök: A Ház a bejelentéseket tudomásul veszi, s minthogy az összeférhetlenségi itélőbizottság Tamássy József képviselő ur összeférhetlenségi ügyében az összeférhetlenségi eset fenforgását megállapította, erről az emiitett képviselő urat — az Ítélet egy másolati példányának csatolása mellett — értékesíteni fogom. Napirend szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 281, 346) folytatólagos tárgyalása. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Bálijuk!) Bud János pénzügyminister: T. Ház! Bár talán a dolgok természetes rendje azt kivánná meg, hogy megvárjam a vita végét és akkor válaszoljak az egyes szónokoknak, mégis azt hiszem, nem lesz helytelen dolos, ha speciálisan Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam beszédére pár szóval már most reflektálok. Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam nagyon behatóan foglalkozott az egész kérdéssel s különösen részletesen tért ki^ a hadikölcsönök valorizációjának problémájára. Általában nyugodtan és higgadtan foglalkozott a kérdéssel, bizonyos esetekben azonban mégis egyrészt olyan dolgokra tért ki, melyek nem egészen kapcsolatosak a kérdéssel, másrészt talán olyan kifejezéseket is használt, amelyek alkalmasak arra, hogy a közvéleményben legalább is félreértést támasszanak. Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam a régi gárdából való és ismeri azt, hogy alapjábanvéve hogyan es mit tárgyaltak a régi parlamentek. Ö jórészt ma is betartja ezt a módot, itt-ott azonban talán elragadja a heve és ennek tudom be, ha azután olyan kijelentések is történnek a részéről, amelyeket talán maga sem akar annyira szigorúan venni, de amelyek azután kifelé természetesen másként hatnak, mint ahogy az igen tisztelt képviselő ur is célozta. Azt is mondotta igen tisztelt képviselőtársam, hogy én igen nyugodtan ülök a helyemen. Nem tudom, olvasta-e képviselőtársam a Disraeliről szóló legújabb munkát. Disraeli egyike volt a legnagyobb politikai egyéniségeknek. Neki is sok kényes kérdésben nagy támadásokban volt része, s ő mondotta azt, hogy épen akkor, amikor a legnehezebb problémákkal áll szemben az ember, a legnagyobb erőre van szüksége. Végeredményben hogyan hiszi az igen tisztelt képviselőtársam, hogy lehessen nagy kérdéseket képviselni, ha az ember folyton csak idegeskedik? (Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen esetekben csak egy kérdés van: meggyőződése-e az illetőnek és kötelessége-e azt képviselni? Ha ez a két feltétel fennáll, akkor az ember nyugodtan képviselheti az álláspontját, viszont minden más esetben természetszerűen kötelessége levonni a konzekvenciákat. Igen tisztelt képviselőtársam beszédének politikai részével nem igen kivánok sokat foglalkozni, pár megjegyzést azonban erre is kell tennem, különösen abból a szempontból, hogy magát az egységespártot a caesaromániával vádolja. Én is foglalkoztam valamennyit a parlamentarizmus történetével; ismerem a pártok alkatát, ismerem azok feladatkörét, tndom a célját. Ha teljesen tisztult formájában értelmezzük a parlamentarizmust, a parlamentarizmus lényege az, hogy alapjában véve ugyanolyan célokért küzdő pártok állanak egymással szemben; a különbség vagy a kérdések megoldási módjában, vagy az eszközökben, vagy pedig az időben lehetséges az egyes pártok között. Sajnos, a mai idők ebben a tekintetben természetesen bizonyos változást idéztek elő. Ez mindaddig fennállott, amig tényleg olyan pártok állottak a különböző parlamentekben egymással szemben, amelyek igy alakultak meg és fennállott ott, ahol nem voltak világnézeti különbségek. Ahol azonban már világnézeti különbségek vannak, ott sokkal nehezebb ennek a theoretikus elvnek ilyen felállítása. De én azt vallom, hogy még ott is az a helyzet, hogy tulaj donképen még a világnézeti különbség sem okozhat oly mély szakadékot a pártok között, hogy lehetetlen volna egy utón haladniok. (Pakots József: Mi köze a valorizációnak a világnézethez?) Nem én vetettem fel; az urak igen kényesek, ha problémákat vetnek fel és arra megkapják a választ. Önök vetik fel a problémákat, nekem ezekre válaszolnom kell. Én csak arra akarok ráutalni, hogyha végignézem a parlamenteket, a helyzet az, hogy még ott is, ahol a pártok talán nem találkoznak a világnézeti felfogásban, törekszenek egymással együttműködni, s csak igy lehet megérteni, hogy egyes országokban lehet találni olyan pártokat, sokszor kormányokat is, amelyek világnézeti felfogásban eltérnek, de igenis alkalmazkodnak az adott viszonyokhoz. Én a mai időkben a legnagyobb erőt abban látom az országban, ha igenis van egy határozott elveken álló mentől hatalmasabb kormányzópárt, (Ugy van! a jobboldalon.) mert ez adja meg épen nehéz időkben a kormányzat stabilitását. (Ugy van! a jobboldalon. — Mozgás a ssélsőbaloldalon.) Azt hiszem, csak örülhet az ország annak, hogy van ilyen egységes kormányzópártja, mert ez által biztosítva van a kormányzat stabilitása. (Ugy van! jobbfelől.) Nézzenek körül a világban; ahol ez nem történik meg, ott mindenütt csak zavarok vannak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azért, mert a párt szigorúan kitart a maga elvi felfogása mellett s érvényesiti a párt Programm ját, még nem lehet caesaromániával vádolni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én most nem foglalkozom azzal, hogy az ellenzék gyenge-e, vagy nem. Ezt az urak intézzék el egymás között. Mindenesetre kívánatos volna, — és ebben teljesen találkozom Sándor Pál igen t. képviselőtársammal — ha az ellenzék is kissé egységesebb volna; nem egészen egységes párt, (Derültég jobbfelől.)) de talán egységesebb volna és ezáltal nagyobb erőt képviselne. Ez azonban végeredményben az önök belső ügye, ezt önöknek kell egymással elintézniük. Áttérek most azokra a konkrét megjegyzésekre, amelyekkel Sándor Pál igen t. képviselőtársam magát a kérdés lényegét érintette. Vádol engem csökönyösséggel és felszólit egyúttal arra, hogy tulajdonképen legjobb volna — talán még élesebben ^hangsúlyozta ezt Esztergályos igen t. képviselőtársam — ha itt hagynám a helyemet. Higyje el igen t. képviselőtársam, hogy ebben a kérdésben mindenről lehet szó, csak csökönyösségről nem. Végeredményben feltételezni egy olyan nagy pártról, mint az egységespárt, hogy egy ministert csak azért támogat, mert csökönyösen ragaszkodik az álláspontjához, kissé bántó az illető pártra. Ebben a kérdésben egyetlen egy szempont van, igen t. képviselőtársam, és ez az, hogy nem lehet más irányadó, mint az országnak és a nemzetnek érdeke. (Ugy van! Ugy