Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-103
314 Az országgyűlés képviselőházának 103. kérdéssel, a mi koronatartozásaink nem kevesebb mint 14 milliárdot tesznek ki. Benne van ebben minden koronatartozás. Tess'k elképzelni mit jelent ez minimális valor ! záeió mellett, mondjuk 5%-os valorizációval, micsoda szörnyű terhet ielent ez az országra! Hiszen ez azt j°lentené hogy nem kevesebb! mint ^5 milliót kellene a költségvetésben erre a célra felbpiS'7T>Á 1 n\ T*e ha k : kaorsoin»ri a koro^ntarfnzásokat és megmaradok tisztán a hadikö'csönöknél, akkor is ott áUok. ho^y van kerülbojül egy 8 milliárd körül mozsró összegem, belevéve a kii 1 földön lévő tartozásokat is. Tessék ezt is átültetni egyszerű formába és uryanaz lesz a helvzet. ismét nagy összegekkel foerok szemb^nállni. Kérdem meri-e valaki vállalni a fe^őss'get azért, hogy ezt a lavinát esetleg megindítsa? Azzal t : sztáb°n kell lennünk, hoery i + t egy olyan kérdéssel állunk szemben nrnelv kérdésben mindpnkit fele^ssé^ terhel Sajnos, a f Q lelősség érzete sehol a vfágon sem olyan na^y, | mint arra szü^sésr volna. Én azt tartam ^hogy i amikor a nemzet életére sorsdöntő kérdéseket j tárgyalunk, a felelősségérzet kell hogv m'nd^nkit áthasson mert nemesek az feVős később a történtekért aki fele'ős^ áPásban volt, akinek szemrehányást lehet talán tenni azért, miért nem voU eléé: erős. miért nem tudott elé^ határozott lenni. Egy ilypn^ kérdésben felelős mindenki, bármilyen állást foglal el, mort tisztában ke 1 ! Ipn^ie az egész vorai<m az összes következményekkel, amelyeket állásfoglal áisa e k'rdés^pn jelent. A felelősségérzetnek ez az aláhúzása részemről azért történik, mert. mint bnngsiVyoztam, nekem az az érzésem és meggyőződésem, hogyha itt megindulunk, lavinát inditunk meg, amely lavinát többé feltartani nem tudunk, de viszont lehetetlen helyzetet teremtünk az ország részére. (Síndor Pál: Nem értem mi az a 'avipa' TVssék megmagyarázni! — Zaj a srélsőbalotdalon.) Az urak tudnak ugy számolni, nrnt én. (Zaj a szélscbaloldolcn. — Sándor Pál: Mi az a lavina?^ — Esztergályos János: A kormány lemondása!) Nem lehet egyes tartozásokat külön kikapcsolni és ez esetleg maga után vonia a többi koronatartozás valorizálását is. (Upy van! Upy van! a jrbbcldalnn. — Simon András: Eeyéb címletek is vannak! — Sándor Pál: Hiszen már fizetjük, benne vannak a budgetbpn!) Ha itt megindulunk, a követelések az egész vonalon uVfl fr'évdnp^. És ez ma r a után hozza a lavinát. Elég világosan mondtam meg, nem hiszem, hogy jo v ban meg kellene magyaráznom. (Tfoth°iustein Mór; A lavina nem mehet felfelé, nrndig csak lefelé! — Zaj a jcbbcldalrn. — B. Podmaníczky Endre: Mónc, a szakértő!) Ez az a lavina, t. képviselőtársam, amelynek az a veszedelme van. hogy felfelé megy. (Neubauer Ferenc: Felfelé megy és növekszik !) Méltóztassék megnézni a kérdést abból a szempontból is. hogy az ország gazdasági ereje, gazdasági teljesitőképessé*re tulajdonkénen olyan, hogy ennek a kérdésnek megóvását lehetetlenné teszi. (Sándor Pál: De az adókat lehet még mindig forszírozni! — SÖPké7 ^ándor: Kell!) Nagyon örülök, hogy közbe méltóztatott szólni, mert énen ezzel a kérdéssel kivánok foglalkozni és annál inkább kívánok ezzel foglalkozni, mert t. képviselőtársam az egyik legutóbbi törvényjavaslattal kapcsolatosan igen komolyan és merem állítani, elég tárgyilagossággal foglakozott ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Épen azért, mert ilyen irányban foglalkozott vele, remélem, ülése 1927 december 14-én, szerdán. teljesen az én álláspontomat fogja ebben a kérdésben is magáévá tenni. (Sándor Pál: Én?) Igen. (Sándor Pál: O. saneta s^mnlicitas!) Mert nézzük meg a helyzetet először az állami költségvetés szempontjából. Nem akarok most a költségvetést illetőleg túlságosan belemenni a részletekbe — hiszen igen rövid időn belül a Ház elé fog kerülni a költségvetés és mindenki tisztán fog látni ebben a kérdésben — hanem csak azt a kérdést vetem fel hogy annak, aki komolyan foglalkozik a költségvetési helyzettel, megva:n-e az a megnyugvása, hogy mi már elértünk add'g a pontig, hogy az összes államcélokat ki tudjuk elégi teni. vagy pedig, hoqrv az egyes államcélokat kielégítően tudjuk ellátni? Én. aki már évek óta foglalkozom a költségvetéssel, nem tudok osztozni ebben a véleményben, és emlékeztetem a tisztelt Képviselőházat arra, hoorv a Nemzetgyűlés idejében, amikor a szanálás legelső időszakában mint újonnan kinevezett pénzügyminister elfoglaltam állásomat, volt bátorságom rámutatni arra, hogy azzal a költségvetéssel ami akkor volt, csak sorvadni lehet, de államcélokat megva!ósi ani senki sem lesz kénes. Azóta nap-y lépéssel haladtunk e^re és az összes e tekintetben irárvndó tpnvp^ők támogatásával a főbiztos is, a Népszövetség is mind belátták, hopy olyan helyzet teremtődött a költségvetésben, amelyet fen A ar'ani nem lehet. Egynár kérdést me° , o 1 d r,+ t'«irlí- d° ee^i- részleg oM^t+vk m p g. Ma is m á g hol állunk? Hngy a kérdőjelek tömege jelentkezik azok előtt, akik az államháztartást kell hoo^y vezessék és akik kell hogy a költségvetéssel foglalkozzanak. Legutóbb történt a tisztviselői illetmények rendezése Naor^-on szerettem volna, én lettem volna a legboldogabb, ha nalvóbb Összeget tudtunk volna erre a célra felhasználni. _ De mikor ez az igen szerénv mértékű fizetési a vitás is 49 millió és egypár százezer pengőjébe került az országnak, nem lehetett vállalni r a felelősséget továbbmenő illetmény ja vitásért. És kérdem, hogy vaüon, ha valaki ezzel a kérdéssel elvontan és teljesen tárgyilagosan foglalkozik, el tudja-e hitetni magával azt, hogy ezt a kérdélst egyszer s mindenkorra oldotta meg? Mert hiszen kétségtelen, ho^y ezzel a rendezéssel az a 1 só fizetési osztályokban elértük, hogy olyan színvonala kerültek mint voltak a háború előtt, a töbi osztályokban nedV elértük a háború előtti színvonalnak körülbelül 70 százalékát Ha azonban figyelembe veszem az arany értékében történt változásokat, akkor fel kell tennem a kérdést: vairon hol van m á g az esrész tisztv^se 1 © osztály attól a helyzettől, amely részére határozott, nyugodt mep^betést biztosítana? Márpedig ha van kérdés, amely fontos az állami élet szempontjából, nem a le^fon^osabb-e az. hogy megfelelően dotált tisztviselőkar legyen amelyre mindig biztosan lehet támaszkodni? (Ucy van! Ugy van!) A magyar tisztviselőkar réldáját^ mutatta annak, hoay nehéz küzköcléssel bár, de hogyan lehet jól ellátni a munkát A fizetés^avitás kérdésével azonban talán éheken keresztül nem fogunk tudni foglalkozni, (Za\) mert hiszen ilyen Összegeket nem könnyű előteremteni de kérdem, ha erre valahol lehetőség mutatkozik nem ez-e az igazi valorizáció, ahol széles társadalmi ré + eg helyzetét egyszerre koholván fel-a^t^vV? (Upv van! Upy van! a jobboldalon-) Higyjék el, hogyha van középosztály-probléma u* y ennek egyik részlete ez, ahol a kormány segiteni akar. Méltóztassék elhinni, ha megkérdezik azt a tisztvi-
