Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1927 december lé-én, szerdán. •* aÓ9 szerződés egy jobb valorizációs javaslatot tett volna lehetségessé, (ügy. van! a jcbbcldalon.) Hangsúlyozni kivánom, mint annak a pártnak egyik^ tagja, amely párt e törvény­javaslat elvi álláspontját magáévá teszi, hogy e törvényjavaslat elfogadására egyetlen indo­kot tudunk elismerni és ez az indok a pénz­ügyi és gazdasági helyzet által ránkkénysze­ritett parancs. Azzal a hangulattal és azzal az indokolással tudjuk csak ezt a javaslatot pénz­ügyi vonatkozásban itt elfogadni^ mellyel né­hány évvel ezelőtt a nemzetgyűlés kénytelen volt a trianoni békeszerződést politikai vo­natkozásában elfogadni és magáévá tenni­Mit tartalmaz ez a törvényjavaslat? Két pillére van ennek a javaslatnak, melyek kö­zül az első az, hogy az állam nem valorizál, mert helyzete a valorizációt nem engedi meg', a második az, hogy a magántartozások és kö­vetelések bizonyos mértékben valorizáltatnak és redig a" bfin a mértékben, amelyben a má­sik^ szerződő fél gazdasági helyzete ezt a valo­rizál ót megengedi. Miért nem valer'zálhat az ál'am? M*évt nem ismeri el bizonyos mértékben régi tarto­zásait és ezek között miért nem honorálja bi­zonyos tekintetben azt a becsületbeli tartozás­nak nevezhető tartozását, amelyet a hadi­kölcsonkötvények tulajdonosaival szemben kell, hogy elismerjen? Ez az az a kérdés, mely a rövidesen megin­duló vitának gerincét fogja kéoezni, s ezaz az álláspont, mellyel az elvi álláspontok éleseb­ben fognak szembeszállani. Amennyire te^mé­' szétesnek tartjuk azt, hogv ezen az elvi ellen­tétes alapon a v^ta meginduljon olyan kevéssé tartanok — hogy ugy mondjam — lojálisnak azt. hogv ez az ellenérv szemrehányás formá­jában szegeztessék a javaslat álláspontjával szembe. (Sándor Pál: Nem leszünk lojálisak, szó sincs róla!) Nem tartanám ezt az álláspon­tot indnko'tnak. azért mert'mi akik < e javaslat álláspontján állunk, épugv elismerjük &z ál­lamnak jogi sőt morális kötelezettségét adó­saival szemben. (Baraes Marcell: Tehát?). Ep­ugy ismerjük azt" a szörnyű igazságtalanságot, melyet e*ryesekre nézve az ál 1 ami címletek valorizációjának megtagadása jelent. Ha ennek ellenére a megtagadás álláspontján áll a ja­vaslat és kötelességünknek tekintjük ezt a ja­vaslatot védeni annak egyetlen és kizárólagos oka az. ho«ry nézetünk szerint a magyar állam­háztartás helyzete nem eneedi mes? azt, hogy valorizálásnak csak egy csekély mértéke is az állammal szemben e'fogadtassék (Esztergályos János: Ezt miért nem mondták Bacheréknak?) és nem engedi meg azt, hogy a magyar nem­zetgazdaságból kivonhassanak^ azok az erők, amelyek az állam rendelkezésére állanak, más célokra, mint az állam legszükségesebb és pro­duktiv feladatainak megvalósítására. T. Képviselőház! Aki az állam címleteit valorizálni akarja az legyen tisztában eery do­loggal: ez a va'or'zálás csrk egyetlen módon lenne lehetséges, és pedig uj állami jövedelmi források mee-n vitása által. TCérdezem tehát azt. vájjon vannak-e sokan ebben a kén^ 1 ser­házban ak^k azon az elvi állásponton állanak, hosT uj adókat- uj jövedelmi forrásokat l^nne szabad megnyitni és a magyar : közgazdaság uj adókat el bírhatna csupán azért, hogv az állam valorizációs kö + elezettségét teljesítse? Mindenki, aki a közhitel nrob'émáival ismerős és járatos ezeknek a problémáknak nemzetközi vonatkozásban is. tudia azt, bo"-y a valorizá­cióval a ma^var állam nem állhatna meg a hadikölcsönkötvények valorizációjánál. Ha az állam valorizáció álláspontjára he­lyezkednék, kénytelen lenne a régi koronára szóló összes címleteit is valorizálni; (Sándor Pál: Hiszen valorizálták!) köteles lenne pedig valorizálni nemcsak a belföldi címleteket, ha­nem azokat a címleteket is. amelyek kü'földi kezekben vannak. (Sándor Pál: Azt is valori­zálták! — % a 3') Nem áll meg teljesen közbeszóló t. képviselőtársam megjegyzése, hogy azokat is valorizálták, minthogy ez a valorizáció a tria­noni békeszerződés értelmében csupán azokra a* címletekre terjed ki, amelyek a velünk szem­ben álló társult és szövetséges hatalmak állam­polgárainak birtokában voltak, nem terjed ki azonban azokra a címletekre, amelyek neutrá­lis hatalmak polgárainak kezében voltak. Már pedig a képviselő ur. mint a magyar közhitel alapos ismerője, tudja, hogy épen a neutrális államok és ezek között Hollandia és Svájc ma­gyar címleteknek nagymértékben voltak birto­kosai. Ennek a feltevésnek világánál kell mér­legelünk azokat az á'dozatokat, amelyeket a valorizác : ó a magyar t^-^ényhozásra, közgaz­daságra nézve jelentene. És akkor látni fogjuk azt. hogy egy minimális, mondjuk, 5%-os valo­rizációja a magyar államadóssági címleteknek a magyar költségvetésre nézve körülbelül 40—50 millió pengős évi terhet jelentene, tehát egy oly terhet, amely ezt a költségvetést mai egyensúlyozott helyzetéből könnyen kimozdít­hatná. | '. j És vájjon kinek használna a valorizáció­nak ilyen minimális mértéke? Használna-e mindenekelőtt közhitelünknek? Állítom azt, hogy egy minimális valorizác'ó közhitelünket egyáltalában nem javitaná. Mindenki tisztá­ban van azzal, hogy külfö'dön — sajnos, ez tény — a háborút elvesztett köznonti hatalmak valutái egyelőre közhiteli szempontból, kül­földi vonatkozásban bizalmat nem élvezhetnek. Hosszú idő fog eltelni, amig mi külföldi kölcsö­nöket magyar pénznemben kontrahálhatunk; addig kénytelenek leszünk közhitelünket amugy's külföldi varrtában kontrahált kölcsö­nökkel kielégíteni. Ha pedig egyszer elő fog állani az a kedvezőbb helyzet, hogy nemzetünk pénznemében külföldön is helyreáll a bizalom, akkor töké ] etesen mindegy lesz annak a kül­föMi hitelezőnek, hogy a múltból származó tar­tozásból elvesztette-e követelésének 99-99%-át, vagy pedig csak 95%-át vesztette el. megmentve azt az 5%-ot, amelyet minden erőnk összefogá­sával és más állami feladatok elhanyagolásá­val nek'k juttatni lehetne. (Ugy van! Ügy van! jobb felöl.) T. Képviselőház! De nézzük a kérdés szo­ciális vonatkozásait is. Vaijon a valorizáció­nak ez a minimális mértéke használna-e a bel­földi címlettulajdonosnak? Ha szociális szem­pontról beszélünk, beszéljünk elsősorban a sze­génvebbsorsu címlettu'ajdonosról. aki kisebb összegű hadikölcsönt jegyzett. Vegvünk egy számot, 5000 koronát, ameiv békében már nem is volt o'yan kovés. sőt a kis középosztály jegv­zési tehetségmér+ékének körü'belül ez felelt meg. (Jánqssy Gábor: Tőke volt már) Egy 5030 koronás címlet 5%-os valorizációja amely a dolog természeténél fogva nem a tőke vissza­fizetésére, hanem csak a kamatok fizetésére ter­iedhetne ki, az illető címlettulajdonosra vonat­kozólag 12-5 aranykorona évi segélyt jelentene. Azt hiszem, hogy ez az illető anvági helyzetét sem jobbra, sem balra nem dönthetné el. Kérdezhetnők, vájjon az igazsággal mi lesz. De hát quid est Veritas? Ha végignézünk az infláció korszakának azon a szomorú bo­szorkánytáncán, amely 1914-től egész a szaná-

Next

/
Thumbnails
Contents