Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-102
293 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1927 december 13-án, kedden. igazságügyi bizottság véleménpével. én túl sok reményt nem mernék füzini, tekintettel arra, hogy minden évben annyi sok, nehéz és uj feladat vár megoldásra. A pénzügyminisiter ur végre is a reá nehezedő felelősség szempontjából egészen érthetően bizonyára ellenállást fog tanúsítani az igazságügyi tárca egy átmeneti kiadási tételének évről-évre való emelése ellen s ebben az ellenállásban bizonyos segítséget fog neki nyújtani egyrészt az elcittünk fekvő törvényjavaslat indokolása^ amely azt mondja, hogy az államsegély az államháztartásra ujabb terhet nem hárit, — amit azonban nézetem szerint olyanképen is lehet értelmezni, hogy a jelenleg meglevőnél nagyobb terhet nem hárit — másrészt pedig az a körülmény, hogy nem lesz többé törvény arról, hogy az államsegély évi összege 500.000 korona, ami eddig kétségkívül bizonyos emelő irányzatot gyakorolt az államsegély mindenkori megállapításánál. A magam részéről nem tudom teljes mértékben osztani az igazságügyi bizottságnak azt az álláspontját sem, hogy ez a hozzájárulási Őszszeg a jövőben a törvénykezési bélyeg eladásából eredő bevétel fix százalékában legyen , megállapítva. Mert bár kétségkivül igaz, hogy a törvénykezési bélyegből eredő bevételt csekély kivétellel az ügyvédi kar szolgáltatja súlyos következményekkel járó felelősség mellett és ennek a felelősségnek és tehernek bizonyos méltányos ellenszolgáltatással való viszonzását az 1914 : XLII. te. indokolása is hangsúlyozza, mégis a megoldásnak ezt a módját egyrészt a törvénykezési bélyegből eredő bevétel állandó hulámzása és bizonytalansága miatt nem tartom kielégítőnek, másrészt pedig attól félek, hogy a megoldásnak ez a módja költségvetés-technikai szempontokból ütközik majd talán nehézségekbe. Márpedig szerény nézetem szerint amennyiben ezt a kérdést kielégítő megoldással nyugvópontra nem juttatjuk, mégpedig ezáltal, hogy az intézet évi államsegélyét ebben a külön törvényben végleg meghatározzuk, állandóan meglesz a nyugtalanság és a törekvés, hogy az állami költségvetésben az évi segély címén évről-évre magasabb összeg irányoztassék elő, az igazságügyi tárca költségvetési vitájában pedig természetszerűleg minden évben isméltődni fognak a segély emelésére irányuló felszólalások, anélkül esetleg, hogy a kivánt cél ezzel eléretnék. Mindezekre a szempontokra való tekintettel ismételten vagyok bátor annak a véleményemnek kifejezést adni, hogy az intézet taípraállitása érdekében a részére juttatandó államsegély nagysága ebben a törvényben összegszerüleg volna megállapítandó. Legyen szabad most még röviden azzal a kérdéssel foglalkoznom, mennyi volna tehát az az összeg, mely az Összes számbaveendő körülmények mérlegelése mellett ebben a törvényjavaslatban az intézet évi államsegélye fejében nézetem szerint megállapítandó lenne. E kérdésre a választ az igen t. igazságugyminister ur két korábbi kijelentéséből vélem megkonstruálhatni. Az egyiket az igen t. igazságügyminister ur az igazságügyi tárca 1924 25. évi költségvetése tárgyalásakor tette, amidőn foglalkozván az ügyvédség helyzetével, megállapította, hogy Nagy-Magyarországon békében 8941 ügyvéd volt, csonka Magyarország területén pedig 1925-ben 5641. Minthogy a minister ur szerint a csonka ország népességének száma^ Nagy-Magyarország népességének 43-6 százalékát teszi ki, cirka 1700-zal több ügyvéd volt 1925-ben csonka Magyarországon, mint amennyi a népesség arányához viszonyítva kellett volna, hogy legyen. A másik kijelentés pedig az igazságügyminister ur részéről tavasszal az igazságügyi tárca 1927/28. évi költségvetése tárgyalásakor hangzott el. amidőn leszögezte, hogy az intézet dotációja nem olyan mérvű, mint amilyennek lennie kellene s bár koncedálta, hogy a csonka ország ügyvédjei t számára nem követelheti a Nagy-Magyarország ügyvédjei számára megállapított egész 500.000 koronát, mégis kijelentette, hogy követeli, vallja és harcol is érte, hogy az arányiagos részt az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet ebből megkapja. Én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy az államsegély összegének nagyságára nézve feltett kérdésre, figyelemmel az igen t. igazságügy minister ur most idézett két kijelentésére és arra az Örvendetes tényre, hogy az államháztartásban tekintélyes feleslegek mutatkoznak, a helyes válasz az, hog y az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek juttandó évi államsegély nagysága a békebeli 500.000 aranykoronának 43ü u /o-ában vagy ehhez igen közel álló Összegben volna megállapítandó. Ez 218.000 aranykoronát tenne ki, illetőleg ha pontosan 43-6%-át vesszük, pengőre átszámítva 252.880 pengőt, esetleg mondhatnánk kereken 250.000 pengőt, cirka 200.000 pengővel tehát többet a folyó költségvetési évben e címen előirányzott összegnél. Ez az összeg a meliett, hogy teljesen megfelel annak az aránynak, ahogyan csonka Magyarország népességének száma viszonylik Nagy-Magyarország népességének számához a legutóbbi, lí>20. évi népszámlálás adatai szerint, szerény véleményem szerint túl nagy összegnek nem mondható s még kevésbé mondható annak, ha viszonyítjuk ahhoz a célhoz, amelynek megvalósítására szolgál, tudniillik a nagy szociális jelentőségű Országos Ügyvédig Gyám- és Nyugdíjintézet taípraállitása és ezáltal a középosztály, az értelmiség egy részének megmentésére. Legvégül vagyok bátor még egészen röviden azt a gondolatot is felvetni: nem volna-e indokolt, helyes és célszerű az 1914 : LII. törvénycikket oly irányban módosítani és kiegésziteni, hogy az évi államsegély necsak az aggkori ellátási összegek fedezésére szolgáljon, hanem az kiterjesztessék az 1908 : XL. törvénycikkben megállapított jogosult személyek körére, tehát az intézeti tagok hátramaradt családtagjainak és a munkaképtelenné vált intézeti tagoknak ellátására is. Teljes bizalommal a kormány és az igen tisztelt igazság ügy minister ur iránt tisztelettel kérem, méltóztassék szerény észrevételeimet bölcs mérlegelés és megfontolás tárgyává tenni abból a szempontból, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet kérdése a maga nagy szociális jelentősegének megfelelő és közmegnyugvást keltő végleges megoldást, nyerjen. Abban a remányben, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur annál a megértésnél és jóindulatnál fogva, melyet az intézet iránt már eddig is tanúsított, ezt a megfelelő és közmegnyugvást keltő megoldást meg fogja találni, a törvényjavaslatot altaïanossasrban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy az összeférhetlenségi jury kisorsolására kell áttérnünk a vitát megszakítom és az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.)
