Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

Áz országgyűlés képviselőházának: . törvényerőre emelkedésének 1927. évi december hó 31. napjánál későbbi időre maradása esetén a javaslatban emiitett határidők meghosszabbításához fűződnek, az együttes bizottság* a törvényjavaslat sürgős tárgyalását szükségesnek tartja. Ennélfogva tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősséget kimondani, (tittyeslésj Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és napirendre tűzése iránt késő ab fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyúttal kérdem a t. Házat, meitóztatik-e a javaslatra vonatkozólag a sürgős targyaiast kimonuLUu, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Kálmán Jenő képviselő nr, mint az igazságügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház ! Van szerencsém bemutatni az igazságügyi bizottság jelentését a pengő értékben vaió köteiezó számítással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóió törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel indítványozom, méltóztassék ennek kinyomatása. szétosztása s annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni. Egyben tsztelettel kérem, ; méltóztassék a javaslat tárgyalására a sürgősséget kimondani. EÍUOA: A Ház a beterjesztett jelentést kinyomatja, szétosztatja s napirendre tűzése iránt keilő időben fogok a Háznak előterjesztést tenni. Egyúttal kérdem a t. Házat, méitóztatik-e a javaslat tárgyalására a sürgősséget is kimondani, igen vagy nem? (Igenlj A Ház a süigösseget kimondja. Napirend szerint következik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló 1908: XL., 1914: LU,, és 1925: XX. te. ,egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről az igazságügyminister törvényjavaslata. Az előadó urat 'illeti a szó. Farkas Gyula előadó: T. Ház! Amikor az igazságügyi bizottságnak az Országos Ügyvédi Gyám- . és Nyugdíjintézetről szóló törvények módositásáról és k-egészitéséről szóló jelentését és javaslatát tisztetettel beterjesztem, méltóztassanak megengedni hogy a javaslat indokolása helyett rövid vázlatban előtárjam a nyugdíjintézet eddigi rövid történetét. A tények magukban fogják hordani a javaslat indoklását. Az 1908 :XL. tcikk állította fel az ügyvédség közóhajára az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézetet, ameiybe a tagul való belépést kötelezővé tette minden gyakorlaíot folytató ügyvédre. Az intézet működését 1909. évi január 1-ével kezdette meg egy ötévi karenciás időszakkal, amelyet tisztán a tőkegyűjtésre fordított. Működése első évében, 1914-ben, á törvényhozás az LIL tcikkel — méltányolva az ügyvédségnek a jogszolgáltatásban elfoglalt magas auását, á köznek ellenérték nélkül teljesített" különféle szolgálatait és a karnak az államélet minden terén kifejtett közhasznú hazafias működését, — évi 500.000 korona segélyt szavazott meg az ügyvédi nyugdíjintézetnek az aggkori eilátás céljaira. A, háború tartama alatt a Gyám- és Nyugdíjintézet, mint minden köztestület, kényszerült Összegyűjtött tőkevagyonát állampapírokba fektetni és egyúttal a nehéz pénzügyi helyzet folytán a kormány a megszavazott, illetőleg torvényhozásilag: biztosított évi segélyt megszüntette. Bekövetkezvén e tőkének elértéktelenedése, az 1920-as év elején az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet, amely pedig akkor már.

.Mien« ; és félmillió aranykoronát meghalj ülése 1927 december 13-án, kedden. 295 ladó Vagyon felett rendelkezett, vagyonát teljesen elvesztette, működését megszüntette. Az ügyvédség tulaj don képen az 1924/25. évben helyezkedett arra az álláspontra, hogy ezt a közhasznú intezetet lehetőleg a saját erejéből újra megvalósítja és újra kitűzvén 1925. január 1-éiői egy ö leves karenciás időszakot, hozzáfogott a tagdíjakból uj töke gyűjtéséhez. Minthogy pedig egyúttal elodazhatatlanok voitak á segélyre szoruiok igényeinek kielégúésere szolgáló intézkedések, bizonyos pótdíjat vetett ki a törvényszerű díjak mellett és ezekből végezte a segélyezést. Egyúttal az igazságügyi kormány méltányolva a törvényhozás által előbb . elfogadott indokokat, megkezdette az aggkori ellátásra szoigáió segélyek fokozatos kiutalását, úgyhogy ez a segeiy az elmúlt évben 45.000 pengőre emelkedett, ennyi illesztetett be az állami költségvetésbe. Ezek rtán a változtatások után azonban bizonyos akadaiyok meruiteji fel az intézet szabályszerű működésében. Nevezetesen az egyik az voit, hogy a köieiező tagkent szereplő ügyvédnek részben az ügyvédségre nehezedett katasztrofális anyagi helyzetnél fogva, részben — hogy a gyamintezet jeienteset idézzem, — inkább a fizetési készség, mint képesség hiányából nem szolgálhattak be azoka

L a járulékokat, amelyek az intezetet a törvény es az alapszabályok szerint megillették. Ezért a törvényhozás az 1925 : XX. tcikk 2. §-ában indíttatva erezte magát, hogy a fizetésDen késedelmes tagokra smyos bírság jeliegével biró_ kamatot, havi 5/ü-ot állapítson meg. A cél azonban ezzel sem éretett el, mert az intézet legutóbbi jelentése szerint az évi ta^díjakoan két és háromnegyed milliáidot meghaladó pótdijhátraiek niutatitozik. Ennélfogva ez a javaslat azt kontemplálja, hogy már az alaphó törvényben, az 19u8 : XL. tcikk 7. §-aban lefektetett azt a szigorú intézkedést, hogy a sokáig hátralékos tag az Ügyvédi Kamarából törölhető, megerősíti annyiban, hogy eltérve az eredeti intézkedéstől, egy évi késedelem esetén kimondja ezt a következményt és azonfelül eltekint a végrehajtási eljárásból, hanem a felszólítás nem. teljesítésével • beálltnak tekinti a Kamarából való törlést. Minthogy most ez az óvszer hozatott be, természetes, hogy az amúgy is nagyon súlyos terhet jelentő birságjehegü kamatot kellett mérsékelni, és ezt a törvényjavaslat 3. §-,a akképen oldja meg, hogy havonként másfél, 1926. évi január 1-étől pedig havi egy százalék, illetőleg 1927 január hó 1-étől évi Mo kamatot állapit meg a késedelem után. Szükség volt még egy részletintézkedésre abból a szempontból, mert vita merült fel az intézet és a kamarák között, hogy az időközben bejegyzett, vagy kijegyzett ügyvédek miként tagdíjai fizettessenek, és itt a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy egységes lévén az évi díj, azt egységesen kell befizetni az időközben bejegyzett vagy kijegyzett ügyvédek után is. A leglényegesebb intézkedése a javaslatnak főkép ügyvédi szempontból a 2. §, amely egyrészt lefekteti azt a már előzőleg az 1914. §vi LIL tc.-ben felállított elvet, hogy az állam evi segéllyel járul az intézet gyarapításához az aggkori ellátás céljaira, másrészt változtat az alapintézkedésen annyiban, mert nem fix összeget állapit meg, hanem azt mondja ki, hogy az évi segély összege a költségvetésben fog megállapittatni. Indokolttá tette a kérdésnek ilyen módon nyitvahagyását egyrészt, az ügyvédség szempontjából az a körülményi