Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

Az országgyűlés képviselőházának lalkozóknak ezeket a rabokat, akik azután a vállalkozóknak ott dolgoznak. Azt kívánnám és azt szeretném, ha a 4íl. §-t akként módosítaná az igazságügyminister ur, hogy világosan és félreérthetetlenül kizá­ratnék annak lehetősége, hogy ezekben a szi­goritott dologházakban ipari munkákat is vé­gezzenek. Annak nézetem szerint semmi akadálya sem volna, amit az előttem szóló tisztelt kép­viselő ur mondott, hogy ha egy letartóztatott­ban művészi hajlamot fedeznek fel, azt a mű­vészi hajlamot istápolják és fejlesszék. Ez azonban nem mehet a köz rovására. Épen azért tisztelettel kérem az igazságügyminister urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy az általam jelzett formában foglalkoztassanak á dolog­házba utaltak. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügy minis. er: T. Ház! A letartóztatottak foglalkoztatásának kérdése minden évben visszatérő kérdés. {Esztergályos János: Ez a baj!) Elismerem, hogy itt történ­tek az 1920-as évek elején b.zonyos olyan in­tézkedések, ame'yeknek kihatása az akkori szerződések folytán most is megvan, nevezete­sen, hogy bizonyos vállalatoknak munkaerő bocsáttatik rendelkezésére és ezzel a külső ipari érdekeltségnek konkurrenciát teremte­nek. A magam szempontjából is, amint Mala­sits képviselő urnák az általános vita során elhangzott beszédére megjegyeztem, nem tar­tom ezt helyesnek és a magam részéről szintén perhorreszkálok minden hosszabb időre szóló szerződést, általában minden olyan szerződés­kötést, amellyel a letartóztatottak munkaereje kü'ső vál alkozók részére adatik át. Én ilyen szerződést kötni nem fogok, (Helyeslés.) azon­ban nem mehetek el odáig, hogy a letartózta­tási intézetekből az ipari munkát teljesen ki­zárjam. Nem mehetek el odáíg % mert hiszen maga ez a szakasz beszél magáért, megjelöli, hogy a letartóztatási intézetben va ó foglal­koztatásnak mi a célja. Ennek az a célja, hogy azt a letartóztatottat olyan kereseti forráshoz, olyan ipar folytatásához megfelelő módba és tudásba juttassuk, hogyha az életbe kikerül, a maga kenyerét ezzel az ott szerzett tudással biztosítani tudja. Arra akarok továbbá rámutatni, hogy en­nek a szegény országnak szegénysége mellett ez az a minimális dolog, amivel gondoskod­nunk lehet és kell abban a tekintetben, hogy a letartóztatási intézetekből kikerült a maga el­tartásáról gondoskodni tudjon. Mert hiszen ennél több az lenne, — eljön az az idő, amikor majd ezzel is foglalkoznunk kell — hogy a le­tartóztatási intézetek az illető elhelyezéséről is gondoskodjanak. Ezt is meg kell majd csi­nálni, azonban nagy hibát követnénk el és végzetes lenne a társadalom szempontjából, ha mi ezeket a szegény letartóztatottakat nem juttatnánk olyan helyzetbe, hogy ők a maguk kenyerét az intézetből kikerülve megkeres­hessék. Ha végié: tekintünk ezeken a letartóztatot­takon, láthatjuk, hogy legnagyobb részük olyan egyén, akinek a letartóztatás előtti éle­tében rend, rendszer vagy munkához szoktatás nem volt. Véleményem, óhajom és szándékom szerint annak a letartóztatási intézetnek egyút­tal tanműhelynek, nevelő intézetnek, nevelő 102. ülése 1927 december 13-án, kedden. 2Ô3 helynek kell lennie, ahol a letartóztatott rend hez, munkához szokik és azt a munkát el is sajátítja ugy, hogy az életbe kikerülve, meg­kereshesse kenyerét, mert főképen igy tudjuk azt biztosítani, hogy azután a társadalomra többé veszélyes ne legyen. Hálásan köszönöm azokat az ideákat, ame­lyeket Gál Jenő igen t. képviselőtársam előter­jesztett, azonban nem tartanám szerencsésnek, ha mi ezeket a kérdéseket törvényileg fixiroz­iiánk le. Az élet fejlődő, az élet időben, térben változó, s én nem tudom megmondani, hogy mit fogok cselekedni Sopronban, mit fogok cse­lekedni Szegeden, vagy Budapesten. Épen ezért ezek az eszmék és ideák egy végrehajtási ren­delet számára nagyon becses és értékes anya­got nyújtanak, de a törvény számára ezt az in­dítványt nem tudnám elfogadni épen ezekből a szempontokból. Ezért kérem, méltóztassék ezt az indítványt e helyütt, a törvénybe való beik­tatásnál mellőzni és a törvényjavaslatot ere­deti szövegezésében elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Következik a határozathozatal. A 43. §-t nem támadták meg, azt elfoga­dottnak jdentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e Gál Jenő képviselőtársunk pótlását ehhez a szakaszùoz, illetve annak első bekezdéséhez elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Ké­rem azokat, akik elfogadják Gál Jenő kép­viselő ur pótlását, szíveskedjenek feiáilanl, (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a pótlást el­vetette. Következik a 44. §. 1 itz Artnur jegyző (olvassa a di. §-t). Elnöic: Szólásra következik? Fitz Artüur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A 44. § állítja fel azt a ielügyelő hatóságot, amely a dolog­háznak épen a mélyen t. minister ur által eiőbb emntett céljait irányítani hivatott lesz. A tervezett 44. ^ szerint a ieiügyeiö ható­ságnak haroni tagja van, akik kózui az einoKÖt és az egyik tagot a ieiugyeiete aiatt áüo bíró­ság tagjai közül az iiieteh.es kiraiyi iieiótabia elnöke, a ruasík tagot pedig a királyi fő­ügyész az ügyészség tagjai közül nevezi ki. ieiiünik, ho^y itt az ügyvédi kamarát telje­sen meiiöztek. En ezt nem tartom másnak, mint dnezésnek, Jiiszen épen az ügyvédi ka­mara az, ame.y mint független hatóság a maga szemmeltartásával jótékonyan folyhat Le ezeknek a céJoknak megvalósítására. Azért nekem az voina a tiszteletteljes kérésem, — remeiem, hogy ezt a mélyen t. igazságügy­nünister ur, aki az ügyvédi kar iránt minden­kor nagy megértést és megbecsülést tanúsí­tott, nem fogja mellőzni — hogy a felügyelő hatóság tagjamak létszámát eggyel emeljék fel és az ottani, a dologház területére illetékes ügyvédi kamara tagjai közül is egy delegált tag fölvétessék a felügyelő hatóság tagjai közé. Ez az egyik dolog, amit a 44. §-nál óhaj­tanék. A másik pedig az, hogy ne évenként «gyszer. hanem legalább kétszer tartsanak a felügyelő hatóságok ülést. Hat hónap elegendő megfigyelési idő arra, hogy az illető szigorú dologházi őrizetbe vettnek lelkületében be : állott átalakulások megfigyeltessenek és..: bi­zonyos változások észiélése esetén a bánás : módban, valamint a beosztásban stb. megfe­lelő változtatás eszközöltessék. De nemcsak az volna az óhajom, hogy félévenként tartassák ez az ülés, hiszen most is félévenként tartanak ezek a felügyelő bizottságok ülést» hanem árrá irányul á kérésem, hogy az előadó javaslata*

Next

/
Thumbnails
Contents