Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

Az országgyűlés Mpvísélöházának 101. ülése 1927 december 7-én, szerdán. 279 közbeszólások abszolúte nem izgatnak. Én azoknak beszélek, akiket meg lehet győzni. Akiket nem lehet meggyőzni, azokkal én tovább nem törődhetem. (Helyeslés a jobboldalon. ~ Farkas István. Ilyen érvekkel nem lehet bennünket meggyőzni! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldaton.) Ezeknek a kihasitása után a részesedést a két ipar kö'ött fele fele részben kell megosztani. Ezt bejelentettem a t Háznak már február 23-án, vagy mikor, és ezt a legszigorúbban be is tartottuk. Megjegyzem azonban, hogy az elosztási lajstrom még ma sincs egészen lezárva. Végleges eredményt ezért nem mondhatok. Ezen a számarányon azonban semmi esetre sem fogunk változtatni. A helyzet ma a követke/ő: Az egész összeg redukálódott, amennyiben az előreláthatólag 1,909.000 an<ol font lesz a kétmillión felülihez viszonyítva, mely összegről eredetileg szó volt. A felosztás az, hogy a magyar ipar tényl ges munkát kap ebből 52%-ot. A lista szerint, amelyet azonban véglegesnek nem mondhatok, drót kötélpálya, szén-záüitó berendezés, salakszállitó berendezés, kazánok, szerelések, vízellátással kapcsolatos berendezések, turboseuerátorok, főtransz formátorok, kábelek, emelődaruk, vasúti csatlakozás, távvezetékek, vasúti vezeték hálózat, mozdonyok géyszerkezeti része, mozdonyok villamosfelszereléséuek egy része nálunk készül 772.641 font összegben. Ezzel szemben az angol részesedés 725.772 font, (Farkas István : Miért kell ennek így lenni!) vagyis egyik részről 52%, másik részről 48% A tárgyalások eredménye az volt, hogy az elosztási vi&zonyou még javítani is tudtunk. A gőzturbinákkal tényleg nehézségek vannak. Ennek pedig uagyon egyszerű az oka. T. i. a gőzturbinák magukban véve igen nagy obiektumok. Ezeknek magyar oldalra való áthelyezée megzavarja az egész egyensúlyt, és bajos rekonpeu záoiókat találni az angolok számára, mert arról, hogy ők ne szállítsanak a 48% aráuyáoan, nem mondanak le. Akkor elesik az egész üzlet, amit én igazán nem tartanék kívánatosnak. Mindjárt rá fogok még'térni valamire. Már most ilyen nagy egységről lévén szó. az ide-oda való tologatás rendkivü. nehéz volna. A törekvésünk az volt, hogy egy ilyen egységet a Láng-gyár számára biztosítsunk, de akkor bekövetkezett volna az az eset. hogy a rekonpenzáció kedvéért a következő kombináció származott volna. Egy angol turbina és egy angol dinamó, azután egy magyar turbina és egy magyar dinamó : a turbinák má-i rendszer szerint. Hogy valamiképen megtaláljuk az egyensúlyt : egy angol turbinát kellett volna egy magyar generátorral kapcsolni. Kaptunk volna tehát három egységet, mindegyik más és más, és a tartalék-alkotórészek készeulétbetartása majdnem lehetetlen volna. Ennek következtében nem választottuk ezt a technikailag lehetetlen rendszerr. Itt m ist már egy gyárról, a Lang gyárról van szó. és a tárgyalások most abban az irányban folynak, hogyha a turbinákkal nem tudjuk á kiegyenlítést megcsinálni, rekompenzáljnk még ezt a gyárat is, ami a princípiumom ellen van, mert nekem nem a feladatom* egyes gyárakat kikeresni, nekem az Összességgel kell törődnöm. De mégis azért, hogy az ebben a gyárban mutatkozó munkahiányt valahogyan enyhítsük, most is folynak tárgyalá-ok azért, hogy olyan csoportosítást csináljunk, hogy ez a gyár is kapjon munkát, amennyire ez az adott keretek kö/Ött lehetséges. Ennek következtében nem tudok arra garanciát vállalni, hogy a turbinák közül egyet a Láng-g\ árnak tudok juttatni. Nincsen teljesen kizárva, de látom a nagy nehézségeket, Itt van a munkanélküliség kérdése. Mindig azt hallom: elveszik a magyaroktól a kenyeret és odaadják az angoloknak. A dolog ugy van, hogy ha elejtem ezt a szerződést, — gondos tanulmányaink vann;ik, — akkor b látható időn belül olyanok a pénzügyi vi>zonyok. hogy megtelelő kölcsön felvételéről szó sem lehet, mert annak olyanok a pénzügyi feltételei, hogy ezt az egész dolgot belátható időn belül nem lehet megoldani. H-t tehát azt mondjuk, hogy nem akarunk semmitsem juttatni az angol iparnak, elejt ük a dolgot, elodázod)k ez a dolog 10, vagy — Isten tudja — hány évre, holott ez nemcsak azért keletkezett, hogy mi a munkanélküliségen enyhítsünk, hanem azért is, hogy energia-gazdálkodási szisztémánkba végre-valahára valami rendet hozzunk be, és megfelelő olcsó árban termeljük az áramot. Ha ezt elejtjük, akkor elejtjük magát az alapgondolatot is. Már most kérdem: enyhülni fog-e a munkanélküliség, ha elejtem az egész tervet, és nem tudok juttatni összesen 1*2 millió angol fontot, vagy 23 cal megszorozva, csak ebben a centralé-vonatkozásban körülbelül 3J—35 millió pengőt a magyar munkásság foglalkoztatására ? A kérdés tehát nem ugy áll, hogy én a magyar munkások rovására az angol munkásoknak adom a kenyeret, hanem ellenkezőleg: az által, hogy az angol munkásoknak tudok bizonyos mennyiségű munkát szolgáltatni, 40 : ö0 arányában a mi javunkra, a magyar munkásságnak keresetet adok. (Farkas István: Miért nem lehet az ogészet? — Simon Andris : Mert nem lehet! — Farkas István: Dehogy nem lehet! Poâtikai okai vannak!) Ha mi ebbe belemegyünk, ha mi ezt a program mot végrehajtjuk, akkor arról van szó, hogy körülbelül 25—4) millió pe gőt juttatunk különböző vonatkozásokban a magyar iparnak. Ha pedig azt nem tesszük meg, akkor itt ülünk minden programúi nélkül (U<iy van! jobb felől) és a magyar ipar elesik ettől a résztől is (Ugy van! jobbfetőlJ és elesik egy kedvező kölcsön felvételének lehetőségétől, (Ugy van! jobbfelöl) Ezt én már számtalanszor kifejtettem, azt hiszem, ez egészen világos gondolat. Én épen azért, mert ólcsóbbitani akarom a termelést és mert muukát akarok juttatni a magyar iparnak, megyek rá erre a tüskés kálváriás útra, (Ugy van! jobb felől.) aminek rendkívül nagy felelőssége is van, mert hiszen ott az átakat kell elemezni; az ember óriási felelősséget vesz magára. Azt mondják, az'rt teszem ezt, hogy én majd magamnak egy emléket szerezzek az utókoi ra. Annyira nem vagyok hiú ember, hogy ezzel egyáltalában nem törődöm. (Ugy van! jobbfetőlJ Én meggyőződtem arról, hogy itt egy becsületes dolgot meg lehet csinálni, munkát lehet adui a magyar iparnak, és ameddig nem látom azt, hogy itt olyan feltételek volnának, amelyeket káros volna elfogadni, addig nem vagyok hanandó erről a nagy tervről lemondani, mert ez igenis munkát juttat a magyar munkásoknak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ejtsük el a dolgot: belenyugszom ebbe is, ha nem lehet másképen. Ne tessék azonban akkor nekem szemrehányást tenni, hogy most már nincs foglalkoztatva a mi magyar iparunk, és hogy a főváros még mindig drágán termeli az áramot. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A minister ur válaszából azt állapithatom meg, hogy az angolok sukkal jobb üzletemberek, mint a mi kormányunk és sokkal jobban tudják a munkanélküli4ST