Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

â74 Az országgyűlés képvisetoházánah 10 poklától és szenvedéseitől megszabaduljon, átment a határon, amikor azonban kiszabadult a belügy­miuisteriumlioz fordult és kérte, ismerjék el állampolgárságát, amely leszármazás alapján két­ségtelenül megvan, mert az a szerencsétlen ember itt született Csonka-Magyarország területén, itt született a/, apja is. itt született talán ősapja is. Akkor azonban a belügyminister ur arra az állás­pontra helyezkedett, hogy az ő magyar állam­polgárságát nem ismerte el. Azt látjuk tehát, hogy Békésiét elismerte, ellenben ennek a szeren­csétlen embernek, akinek, mondom, teljesen ha­sonló az esete Békésiéhez, nem. adta meg az álla mpolgárságot. Itt van egy másik eset is ; belügyministerí számát ennek is megmondom, a nevét azonban kénytelen vagyok elhallgatni, legalább is a nagy nyilvánosság előtt. 226 332/1927. szám alatt intéz­ték el valakinek az ügyét, s az állampolgársági bizonyítvány kiadását megtagadták. Ennek esi'te az, mélyen tisztelt minister ur, hogy a világ­háború, illetőleg a forradalmak kitörése ezt az illetőt alkalmazásban Északmagyarországon ta­lálta. Ott. minthogy nem állottak rendelkezésére azok az okmányok, amelyek az ottani magyar hatóságnak elégségesek lettek volna ahhoz,, hogy magyar útlevelet szerezzen, kénytelen volt ahhoz a — hogy ugy mondjam — gyakorlatban nagyon bevált rendszerhez folyamodni, hogy szerzett egy olyan idegen útlevelet, amelyet pénzért megkap­hatott, csak azért, hogy hozzátartozóihoz, akik itt élnek Magyarországon, Kisvárdán, el tudjon jönni. Elkövette azonban azt az ostobaságot — hogy ennek nevezzem cselekedetét — hogy idegen út­levéllel jővén, mint idegen állampolgár lelent­kezett, mert azt hitte — és ezt az utasilást kapta a határon — hogy az idegen útlevéllel jövő em­berek jelentkezni tartoznak. Erre az történt, hogy ezt az embert, bár Kisvárdán szüietett s leszár­mazás alapján állampolgársága nem kétséges, illetőségét Kisvárda község is elismerte — az ország területéről kiutasították azért mert idegen állampolgár volt és súlyosbitó körülménynek vet­ték azt, hogy külföldi utlevédel jött haza, hogy tehát hamis útlevelet használt arra, hogy haza tudjon jönni csonka Magyarországra. Ezt az el­járást követték vele szemben azért, mert faji és felekezeti szempontból ez az ember is megbíz­hatatlan. Itt van továbbá egy másik eset, amelynek száma 124.733/1927. Ez is nagyon érdekes, igen t. minister ur s nagyon jellemző arra a gyakor­la'ra. amelyet a belügyministeriumbán követnek. Ez az ember Magyarországnak arról a területéről való, amely ma Jugoszláviához tartuzik. Mint­hogy neve után Ítélve nem faj magyar, legalább is anyja után. az ottani hatóságok, különösen az egyházi hatóságok, kényszeríteni akarták arra, hogy a katholikus vallásról térjen át az óhitű vallásra. Ez az ember ennnk nem akart eleget tenni — szülei és kiskorú testvérei eleget tettek — ezért idejött Magyarországra és itt alkalmazást és elhelyezést keresett. Bármit próbált is, bár okmányokkal igazolta be azt a körülményt, hogy családjának egyes tag 'ait áttéri tették az óhitre, ez mégsem volt elégséges arra, hogy a magyar állampolgárságot visszahonositás folytán meg­kapja azért, mert munkásemberről van szó, akivel szemben bizonyos negációt látunk a belügy­ministeriumbán. Itt van egy ujabb eset : valakit a cseh ható­ságok kiutasitoitak azért, mert magyar, a magyar hatóságok pedig most kiutasítják őt s ügye elbí­rálás végett a belügy m in ister urnái van, azért, mert cseh. így labdáznak ezzel a szerencsétlen emberrel. Semmi kétség sincs az iránt, hogy magyar, azonban nem tudta ott kellően igazolni, t ütése 192¥ december 7-én, szerdán. : s most itt eljárás indul ellene azon a címen, hogy mint idegen állampolgár nem tett eleget jelent­kezési kötelezettsi gének. S ez elégséges a magyar belügyi kormányzatnak arra, hogy egy embert exisztenciájától megfosszon. Itt van a 2077/1927 sz. alatt nyilvántartott ügy is. Ez is érdekes arra a felfogásra, igen t. belügy min ister ur, amely a vezetése alait álló ministeriumban van. Itt arról van szó, hogy egy magyar leány férjhez ment egy idegen állam­polgárhoz s ezzel férje révén idegen állampolgárrá Jett Amikor feje meghalt, kérte, hogy magyar állampolgárságát adják meg, amire honossági törvényünknek 41. $-a expressis verbis megadja a lehetőséget : visszakérheti és visszakapja Tekin­tettel azonban arra, hogy ennek a szerencsétlen asszonynak két fia van, akik idegen honosságú férjétől származnak és akikre vonatkozólag az idegen állampolgárság nem kétséges, ezt a két fiút kiutasították s ezzel kaocsolatosau kiutasítot­ták anyjukat is, amire a hatóságoknak törvényes joguk egyáltalában nem volt. Bármennyire akarja is és óhajtja is az a szerencsétlen asszony a kiutasítás megváltoz­tatását, bármennyire akarja is a magvar állam­polgárság visszaszerzését, a belügyminisztérium eljárása mégis az volt ebben a kérdésben, hogy nem engedett s most folyamatban van a kitiltás és csak nagy üggyel-bajjal tudjuk meggátolni hosszabb-rövidebb időre a kitiltás foganatosítását és végrehajtását. Igen t. belügyminiszter ur, ezt a néhány esetet ragadtam ki a legutóbbi hetek gyakorlatából s ezeket voltam bátor meg szí vieles végett idet er­jeszteni. Kérem, méltóztassék utána nézni, hogy vaj.ion minden esetben arra a törvényes állás­pontra helyezkednek e, a hatóságok és a belügy­minisztérium, amelyre a Békési-ügyben helyez­kedtek. Vagy méltóztassék az általam itt elmon­dott ügyeket revizió tárgyává tenni s akkor meg fogja látni a miniszter ur, hogy más mértékkel mérnek akkor, ha Békésiről van szó és más mér­tékkel mérnek, ha zsidófelekezetű emberről vagy pedig munkásról van szó. Elnök: \ belügyminiszter ur kivan szólni. Scitovszky Béla belügy minister: T. Házi A képviselő ur volt szives a Békési-üggyel kap­csolatosan ismét felhozni az optálási ügyeket, a honosítási ügyeket, a visszhonositási ügyeket és az állampolgársági bizonyítványok kiadását. A képviselő ur ezeket a kérdéseket egy kalap alá veszi és igen egyszerűen intézi el, pedig mind a négy kérdés lényegében más s magának a belügy ­ministernek a hatásköre is különböző mind a négy esetben. Már jó néhányszor kijelentettem, hogy az optálási ügyek be vannak fejezve ; az optálási ügyek 1922 június 26 án befejeződtek. (Györki Imre: De nincsenek elintézve!) Minden optálási ügy el van intézve. (Kabók Lajos: Az optáltakat idegenekként kezelik.) Aki bejelentette az optá­lási, annak ügye el van intézve. (Kabók Lajos: Nincs elintézve, minister ur!/ Minden optálási ügy el van intézve! (Farkas István: Dobálják a jó magyarokat át egyik országból a másikba!) De ez nem optálási ügy, képviselő urak. Méltóz­tassanak a fogalmakkal tisztában lenni. Kijelen­tem s utoljára jelentem ki : az optálási ügyek 1922 június 26-val el vannak intézve. Nekünk ebbe nem volt beleavatkozási jogunk. Aki kérte, megkapta az optálást. Ezt a trianoni béketörvény rendezte s a magyar kormány ennek minden tekintetben eleget tett. Ez az ügy be van fejezve; a belügyministeriumbán nincs optálási ügy. Mél­tóztassanak ezt már egyszer végre-valahára tudo­! másul venni. Kategorikusabban nem tudom ki­jelenteni. Ha nem méltóztatnak ezt nekem elhinni.

Next

/
Thumbnails
Contents