Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

268 "Âz országgyüiés hépviselőházánaJc 101. ülése 1927 december 7-én, szerdán. Friedrich Istvánnal ? Mit mondtam tegnap ? Azt sem tudja, mit mondtam!) Semmi baj SÍDCS sem Friedrich képviselőtársammal, sem senkivel, ha

: nem igen is rettenetesen sok baj van azzal a rettenetesen csonka országgal és ennek a szerencsétlen csonka országnak azokon a becstelen határokon túllevő halálig sanyargatott testvéreinkkel. Ezekkel van baj és i. Képviselőház, mindig ezekre a határokra gondoljunk, amelyekre én mindig gondolok, ne is gondoljunk egyébre, mert hiszen ott Szombathelyen, az én hálószobám ablakából egy kŐdobásnyira van már a legbecstelenebb, az a velencei békekötési határ. T. Képviselőház! Én is bizom abban, hogy a magyar kormánynak Genfben időző tagjai és különösen a ministerelnök ur meg fogják találni a módját és a formáját annak, hogy a magvar nemzetnek, de minden tisztességes becsületes érzésű embernek, aki ember, aki az Isten képét viseli magán, tiltakozását, és felháborodását egy gaztett felett tudomására juttassák a népszivetségnek és egyúttal megtegyék a kellő lépéseket, hogy az az becstelen, gyalázatos trianoni békeszerződés megváltozíattassék és a revízió munkája kezdetét vegye, mert. iam proximus ardet Uealegon! (Élénk éljenzés és t ps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti- és munkaügvi minister ur kíván szólaui. (Halljuk! Hulltuk!) Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízót népjóléti és munkaügyi minister : T. Képviselőház! Kassay igen t képviselőtársam kétfelé bontotta nagyon bölcsen a tárgyalás anyagát, az egyik a tervbe vett napirend kérdése, a másik pedig ama hírek nyomán felmerült méltatlankodás ügye. amely híreket Nagyváradról a sajtó közvetített. Ami az első kérdést illeti, legyen szabad kijelentenem, hogy kérni fogom a t. Házat, méltóztassék az elnök ur napirendi indítványát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Végre is. abból talán nem kell nekünk kiindulnunk, hogy a parlamentnek okvetlenül együtt kell ülnie és szakadatlanul tárgyalnia kell Ilyen regulát talán a világ egyetlen parlamentjében sem találunk. Ha a parlament munkaidejét kellően kihasználjuk és a sokszor emlegetett valorizációs törvényjavaslatot közvetlenül a pénzügyminister megérkezése után a parlament napirendjére tűzzük, akkor. azt hiszem, Rassay t. képviselőtársam aggodalmait is eloszlatjuk ebből a szempontból. Ami mármost a másik kérdést illeti, méltóztassék megengedni, hogy én a magam részéről — felelős helyről és a magyar kormány névé en is — egeszén röviden nyilatkozzam a kérdés érdeméről. (Halljuk! Halljuk!) Hangsúlyozni szeretném, hogy egészen verifikált konkrétumok nincsenek kezeim között Én magam is a sajtó közleményeire vagyok ráutalva, azonkívül egyes magánközlésekre, amelyek olyan egyénektől eredtek, akik a nagyváradi szörnyűségek hatása alatt, hogy életüket mentsék, a határon átjöttek és azután többé kevésbbé színezetten elmondották azokat a dolgokat, amelyek ott történtek, ugy. amint ők látták vagy látni vélték. Ennek következtében a konkrét adatok hiánya óvatosságra int engem a kérdésről való nyilatkozásban. Azt hiszem azonban, hogyha^ konkrét adatok nincsenek is a kezeim között, azok a hirek, amelyek eddig el tudtak érkezni hozzánk, máris elég matériát nyújtanak arra, hogy a t. Ház mint a magyar nemzet közvéleményének legmagasabb reprezentánsa, a maga méltatlankodásának és felháborodásának megfelelő módon kifejezést adjon a magyar kisebbséggel szemben ott történt események kapcsán. (Élénk helyeslés a"jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy sem ebben az országban senki nekem meg nem bocsátaná, sem az ország határain kívül semmiféle fórum tőlem meg nem követelheti azt, hogy mint a magyar kormánynak ezidőszerint képviselője, védeni próbáljak olyan intézkedéseket, vagy mulasztásokat és olyan eseményeket, amelyeket semmiféle valóban humánus erkölcsi alapról sem védeni, sem megmagyarázni nem lehet és nekünk a magyar szempontból nem is szabad. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon). Végre is egészen nyilvánvaló az, hogy a békekötés, amely ránknehezedik és amely rajtunk van, kényszer diktátuma. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, a középen és balfelől) Azt hiszem, hogy a népszövetségnek igen t. tagjai, akik most kint Genfben üléseznek, vagy szanaszét az egész Európában boldogan ülnek sokkal szerencsésebb kormányszékeken, mint aminők minekünk, a levert magyar nemzetnek rendelkezésünkre állanak, nem fogják rossz néven venni, hogy a magyar nemzet kormánya kife ezi ezt a meggyőződését. Végre is azt igazán nem kívánhatják sem a magyar nemzettől, sem a magyar kormánytól, hogy elragadtatást érezzen eme tények felett, amely tények tulajdonképen ennek a szerencsétlen országnak meg nem érdemelt iztózatos balsorsát készítették elő. (Ugy van! Ugy van!) -Ennek következtében hangsúlyozom, hogy igenis kényszerdiktátum az a békediktátum, amelyet elfogadtunk (Ugy van! Ugy van! Taps.), mert el kellett fogadnunk, ha csak le nem akartunk mondani a nemzeti létezésnek arról a kevés maradványáról is, amelyet nekünk ezek a diktátumok még meghagytak. (Helyeslés.) Ne vegye azonban senki rossz néven és senki a magyar nemzetet amiatt békétlenség cimén és a magyar parlamentet türelmetlenség okán ne vádolja, ha nem tudjuk elfelejteni azokat a szakadatlanul vérző sebeket, amelyeket rajtunk a kényszerdiktátum ütött (Ugy van! Ugy van! a jo boldalon.) és ha időnkint rámutatunk azokra a következményekre, amelyek a Magyarországnak erőszakos megcsonkítása révén megvont határok körül bekövetkeztek gazdasági téren, kulturális téren, de — amint a mostani nagyváradi esetek mutatják — bekövetkeztek a békeszerződésben biztosított jogokkal rendelkező kisebbségekkel való elbánásban is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon ) Némileg visszhangot szeretnék adni a kormány részéről azokra a panaszokra is, amelyek tegnap a napirendi vita alkalmával itt e helyen elhangzottak. Nem kivánok beleereszkedni a felhangzott panaszoknak meritórius tárgyalásába, hogy t. i. Győrött és Miskolcon mi történt. Ezzel a kérdéssel én ma nem kivánok foglalkozni. Én csak egyet szeretnék hangsúlyozni a kormány részéről, azt, hogy teljesen tévesen fogná fel mindenki a parlamentben r és a parlamenten kivül, az országban és az ország határain kivül a magyar kormánynak nagyon sokszor kényszeritetten óvatos, a különböző viszonyok mérlegelése okából eredő kényszerből óvatos, vagy nagy nemzeti szempontokat és érdekeket szem előtt tartó kényszerből óvatos magatartását és eljárását, ha valaki olyképen magyarázná ezeket az incidenseket, hogy a magyar kormány akár a nemzeti öntudat gondolatát, akár pedig a nemzeti feltámadások gondolatát (Éljenzés és taps a jobboldalon.) bármily módon elnémítani kivánná, kivonni akarná a magyar nemzet közvéleményéből, vagy bármi módon ellene akciót kívánna inditani. (Helyeslés a baloldalon.) Ez távol áll tőlünk és ismétlem, indíttatva érzem magamat arra, hogy a tegnapi napon itt elhangzottakkal szemben ezt határo<-