Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

jLz országgyűlés képviselőházának 101. íme ebből látszik, micsoda helyzet van a megszállott Erdélyben: ott egyforma az egyenlő elbánás tekintetében a magyar katholikus kör és a magyar zsidó főrabbinak a háza. Rá kell mutatnom arra a sajnálatos helyzetre, amelyben vagyunk, hogy Magyarországon és Budapesten voltak felelőtlen bujtogatások, események és cselekmények, amelyeknek erkölcs forrását ott hangoztatják azoknál a cselekményeknél, amelyek az antiszemitizmus jelszava alatt végbe mennek. Emlékeztetek egy szomorú emlékű eseményre, amikor Cuza professzor eljöhetett Budapestre és itt a magyar parlamenti küzdelmek egyik erős egyéniségével és harcosával kezet fogva hirdette a nemzetközi szolidaritást felekezeti szempontból, íme hova vezetett az a végzetes balfogásos politika, hogy most ez a Cuza professzor magyarokat veret meg és üldöztet a maga diákjaival Erdélyben. Azért voltam bátor ezzel a kérdéssel a Ház szine elé jönni, mert lehetetlenség, hogy mi eseket az eseményeket kritika nélkül kisérjük és lehetetlenség nem látni viszont ezeknek az eseményeknek külpolitikai célzatát is. (Ugy van! Ugy van!) Nagy-Románia, amely egy vesztett ügyet véd, mindenféle furfangos eszközzel a Népszövetség nemzetközi Ítélőszéke előtt, érzi, hogy a magyar optáns perben elveszett az ügye, mert nem akadhat igazságos és jóérzéssel biró ember a világon, aki ezt a jogfosztást, vagyonrablást helyeselné. (Ugy van! Ugy van!) Érzi, hogy vesztett ügye van és igy akar terrorral és erőszakkal hatni a Népszövetség Ítélkező biráira. Épen ezért szükséges rámutatni az események inditó okaira (Helyeslés.) és innen testvéri szolidaritásunkat kell kifejeznünk szegény megnyomorított magyar testvéreinkkel szemben, (Êiénk helyeslés.) akik ott szenvednek a maguk gazdasági letiportságában, kulturális jogfosztottságukban és a magyar nemzeti öntudatukban mélyen megalázva sirnak abban a szomorú fertőben, amelybe a trianoni nyomó' ruság juttatta őket. (Ugy van! Ugy

r van!) Kérem a mélyen t. elnökséget, méltóztassék ezt a kérdést, ha lehetőség kínálkozik, a holnapi ülés napirendjére beiktatni, hogy a Ház kellő ; méltósággal foglalkozhassék ezzel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Janka Károly! Janka Károly: T. Képviselőház! Boldognak vallom magamat, hogy meg van az a közös alap, amelyen a mi pártunk találkozhatik az egész ellenzékkel, mert hiszen az a kérdés, amelyet Pakots József igen t. képviselőtársam szóvátett nem pártkérdés. (Ugy van! Ugy van!) ez az egész nemzet kérdése. (Jánossy Gábor: A nemzeti becsület kérdése!) Hiszem is. hogy ebben a kérdésben igenis egyek leszünk és eggyé tudunk forrni, mert ebben a kérdésben közöttünk különbségnek és válaszfalnak lenni nem lehet, nem szabad. (Ugy van!) Azok a féktelenségek és tobzódások, amelyek Nagyvárad utcáin lefolytak, terjedelmüknél, tervszerűségüknél és eredményüknél fogva közönséges utcai zavargásoknak egyáltalán nem minősithetők. (Barthos Andor: Csak arra vagyok kiváncsi, hogy mit fog szólani ehhez az úgynevezett művelt külföld!) Azokban a zavargásokban tobzódott amagyarság elleni gyűlölet és én a magam részéről egyetértek Pakots József igen t. képviselőtársammal, hogy ezt a gyűlöletet antiszemita ülése 1927 december 7-én, szerdán. 265 köpenyeg alá bujtatni nem lehet. (Ufjy van! Ugy van!) Amikor feldúlták a nagyváradi főrabbi házát, feldúlták vele ennek a magyar nemzetnek a nyugalmát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Abban a meggondolásban kell lennünk, hogy nekünk ezt a kérdést csak egyszerűen elhallgatni tovább nem lehet. Mi szivünk és szétmarcangolt lelkünk minden keserűsége mellett is tiszteletben tartottuk a trianoni békeszerződést, hordtuk, viseltük azokat a súlyos, rettenetes következményeket, amelyeket számunkra ez az igazságtalan és kegyetlen béke teremtett meg; mi talán túl is mentünk a nemaságnak azon a határán, amelyet pedig a nemzeti érzés megengedett és megszab, mert nekünk szinte napról-napra kellett volna szóvá tennünk itt ezeket a kérdéseket naprólnapra kellett volna belekiáltanunk a világba panaszunkat, napról-napra kellett volna odatárnunk a Népszövetség elé sebeinket. Mi azonban ezt neon tettük, mert biztunk az igazság diadalában, biztunk abban, hogy ezt a mi igazságunkat eltemetni nem lehet, hogy nem lehet ur a világ felett mindörökké a eryülölet. Biztunk abban, hogy^ az igazságtalanság szövevényeit majd szétfogja egyszer tépni a felocsúdó, az elvakitottságából felébredő lelkiismeret, amint erre nézve bizonyos reménységeket is engedtek nekünk azok a tények, amelyeket külföldi nagy barátaink mellettünk való állásfoglalásából olvastunk ki, amelyekért örök hálával tartozunk nekik. (Ugy van! Ugy van!) Azonban tisztán reájuk, tisztán az ő lelkesedésükre támaszkodni nem lehet. (Helyeslés.) Kell, hogy tudomásul vegye a világ, hoary ezeket a sebeket tovább tépni nem enger

1 jük. Vegye tudomásul a világ, hogy igenis nyitott szemmel látunk, hogy füleink iialanak, hogy a sziveink elszorulnak és elszorult szivünk mellett a kezeink is ökölbe szorulnak. (Ugv van! Ugy van!) A keserűség pohara csordultig telt meg ezzel a na?yváradi esettel^ és ugy érzem, hogy a halál dermesztő némaságának kellene ráereszkednie erre a teremre, ha nekünk nem volna ez ellen szavunk, és egyúttal^ pedig magyarságunkat temethetnék el odaát a mi testvéreink. Kell. hogy ők érezzék a mi szivünket, a mi lelkünket, kell hogy érezzék azt a határtalan nagy, mélységes és kitéphetetlen szeretetet amelyet mi táplálunk velük szemben, az ugy tetsző, az ugy látszó tehetetlenségünk mellett is. (Ügy van! Ugy van!) Hiszem azonban, hogy eljön az ideje annak, amikor be fogjuk tudni bizonyitani ezt a mi szeretetünket. A7 a nagy halál, melyet a költő szomorú látomása e nemzet jövőjében fest, — értsék meg "zok, akik Nagyváradon csináltak ezeket a tényeket: az a nagy halál nem érkezett el. Eltelnek még addig ezredévek. És addig nekünk 'arenis, most már napról-napra bele kell kiáltanunk a világba a mi szenvedéseinket. Fel kell tárnunk épen ebben az esetben azt a képtelen és lehetetlen helyzetet, melyet az igazságtalan trianoni békeszerződés teremtett meg. Azok akik Genfben épen most is a népek lefegyverzésén és a népek között a béke megteremtésén fáradoznak, ha látják ezeket a tényeket, mondiák meg, hogy nemcsak ábrándokat, nemcsak káprázatok at látnak, s utópiákat űznek, ha latiak itt, hogy az igazságtalansás: ma is teljes fegyverzetével léphet fel, ellenben az igazság rua is mezítelenre vetkőztetve várja a maga jogait. T. Képviselőház! Ki áll érte ;jót, hogy az a