Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

254 Az országgyűlés képviselőházának 10 L ülése 1927 december 7-én, szerdán. tanság annyira hangoztat, hogy ez csak átmeneti, ez csak ideiglenes intézkedés, s ha a normális viszonyok helyreállanak, akkor ezt is kiküszöböljük és visszatérünk a normális rendhez. Bocsánatot kérek. 8 esztendővel, 9 esztendővel azok után az idők után még mindig csak áhitoznunk kell ezen a téren is a normális rend helyreállását? Az annyira hivatkozott Németországban és más országokban már régesrégen a régi rend szerint zavartalan esküdtszékkel Ítélkeznek. Ezzel szemben nálunk folyton-folyvást hangoztatjuk és magunk ismerjük be, hogy nálunk még ezen a téren is abnormális viszonyok vannak és azokat fenn kell tartani és pláne ki kell szélesíteni az egyesbirói intézményt. Az egyesbiró Ítéletének revíziója mellett arra van utalva a felsőbíróság, hogy először is azt az okfejtést nézze, amelyet az egyesbiró alkalmazott. A gyakorlati életben hogyan állunk ezzel a jogkörrel

1

? Méltóztatott akárhányszor tapasztalni, hogyha egy ügyes bíró ítélete kerül a táblához, aki jól fogalmaz, akkor, még ha az az ítélet helytelen is, menynyire nehezebb azt megostromolni. És itt rá kell mutatnom arra a rendszerre, hogy az egyesbirót otthagyták az elsőfokon és ellátják őt királyi Ítélőtáblai bírói címmel és jelleggel. (Vary Albert előadó: Nagyon helyes!) Ez helyes, de az nem helyes, mélyen t. előadó ur, hogy a bírák előléDtetésénél is ezek az alosztályu fokozatok és ezek a megkülönböztetések vannak. Akárhányszor megtörténik, hogy a méltóságos cím megadásával elégítenek ki valamelyes nem kívánt ambíciókat. Ezek az alosztályozások arravalók, hogy deklasszifikáljanak, márpedig én azt tartanám, — hiszen majd lesz még erről szó — hogy a birói cím önmagában véve olyan nagy és olyan magas, hogy azt nem szükséges nagyságos, méltóságos és kegyelmes alosztályokra osztani. Ha valakit bírónak szólítanak egy országban, az legyen a legnagyobb cím, és az legyen a függetlenségnek is egyik attribútuma, hogy a b*ró még címmel sem legyen kitüntethető. Mármost egy ilyen egyesbirótól felkerül valamely ügy a királyi Ítélőtáblához. Akárhányszor tapasztaltam, — azt hiszem, ezt nem veszi senki sem sértésnek — hogy az az egyesbiró az elsőfokon esetleg képzettebb, körültekintőbb, mint a másodfokú referens. Akárhányszor megvannak ezek az egyéni tulajdonságokban rejlő különbségek. Aki pedig ismeri az ad referendum-rendszert, az tapasztalhatta, bogy ennek a rendszernek hibája és fogyatékossága épen^ abban rejlik, hogy nincsen meg a nyilvános szóbéli ellenőrzés és tárgyalás. Az előadó az anyagot jól ismeri, az elnök is ismeri valamennyire, a votans nem ismeri, s abban, amit az előadó előad, meg kell bízni. Ez a tanácsnak bizalmi természetéhez tartozik és a kölcsönös kollegiális megbecsülésen nyugszik. Nagyon jól tudjuk, hogy a zárt üléses daraboknál legtöbbször a referensnek egyszerű előadmánya keresztülmegy. Megbízunk általában az^ emberek lelkiismeretességében. De bizony azért akárhányszor látjuk, hogy az előadó ur nem jól ismerte az ügyet, és ezért kerül a birói határozatban az igazság helyébe egy féligazság. Az előadó biró nem látott meg jól valamit, nem rosszhiszemüleg, hanem emberi gyarlóságból, amit a minister ur pár nap előtt annyira hangoztatott. Mostmár, ha az ügy a királyi táblához kerül, és a tábla csak annyi különbséget fog tenni az ítéletben, hogy kétesztendő helyet egy évet és nyolc hónapot vagy kilenc hónapot fog kiszabni, akkor a törvényjavaslat szerint eg végleges, nincs tovább. A t. minister ur, aki maga is ismeri az ujrafelvétel nehézségeit, kiemelte, hogy ebben az esetben nincs tovább, mert nincs uj bizonyíték, a jogbeli tévedést tehát nem lehet reparálni. (Pesthy Pál igazságügy min ister: Kegyelemmel lehet!) Nem merészség, nem sötétbe való ugrás ez, amit csinálunk? Franciaországban például, ahol a novelláris intézkedésektől mindig anynyira félnek, — a Code Napoleon bizonyos klasszicitást mégis csak mutat — mit tettek? Ahol ez a veszedelem fenforgott, azt mondották: az igazságügyminister azért a legfőbb felügyeleti joggal ellátott tényezője az igazságszolgáltatásnak hogy neki is legyen újrafelvételi joga s ezért ott az i^azságügyministeriumban külön osztály foglalkozik r azzal, hogy hivatalból lehessen birói tévedésekkel szemben perújítással élni (Vary Albert előadó: Nálunk meg külön kegyelmezési osztály van!) Nálunk van külön kegyelmi osztály, de ez csak osztállyal rendelkezik, kegyelemmel nem. (Ellenmondások .jobbfelől. — Györki Imre: Ez így van!) A kegyelem kérdésében ministere válogatja. Ma például jószívű igazságügyminister ül ott, de nem tudom, holnap ki fa? abban a székben ülni. (Jánossy Gábor: Ugyanő! — DerüHsép!) Egy törvény nem lehet személyre szabott, személyhez kötött A törvénynél óvatosan kell eljárni. Ezzel megmutattam ennek

1 a szakasznak veszélyességét; most rá szeretnék mutatni arra, hogvan lehetne ezt orvosolni. Az orvoslásnak nagyon egyszerű módja van. Próbáljuk meg talán egymást ezen a ponton megérteni és talán lehetne honorálni ennek az oldalak azt az egyértelmű felfogását, hogy lehetne valamiképen reparálni ezt a veszedelmet olykep, hogy mondiuk ki azt hogy ahol szabadságvesztés büntetésre Ítélnek egy vádlottat, annak legyen szabad a Curia elé mennie és ártatlanságát bangoztatnia. Most nem eresztik oda a, tárgyalásra s a védő sem járulhat a Curia elé. Az olvan vádlottnak, akit szabadságvesztes büntetésre itéUek, minden körülmények között legyen semmiségi panaszjoga. Ne igy méltóztassék fogalmazni amint itt áll, hogyha a minősítés kérdésében enyhébb büntetési teteit szabtak ki akkor nincs tovább Ez mégis csak megkerülése annak a sokat hangoztatott anyagi igazságnak. Elvégre a jog kérdésében való tévedéseket a nogegység érdekében a Curiának van hivatottsá^a ellenőrizni. A Curianak mos+ úgyis sokkal kevesebb dolga lesz, hatáskörébe tartozhatnék azoknak az ügyeknek is az elintézése, amelyekben valakit, magyar embert négy bírónak szavazatával, talán csak többségi szavazatával elitéltek. (Váry Albert e'őadó: Lopásért, sikkasztásért, csalásért!) Egeszén mindegy, hogy miért; én nem klasszifikáiok. (Györki Imre: Ott is emberek szabadságáról van szó!) Teljesen mindegy, mert hiszen, ha például a lopás vádjában van g igazságtalanság s valakire rásütik ezt a szegyenbélyeget, akkor annál inkább szüksége van az illetőnek jogorvoslatra , Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat hogy beszédideje lejárt, méltóztassék felszólalását befejezni. Gál Jenő: Ebben a szűk keretben, melyet a záros határidő megenged, méltóztassék megengedni, hogy ezt az egyszerű javaslatot tegyem meg (olvassa): »Olyan ügyben, amelyben az elsőfokú ítéletet egyes bíró hozta, a királyi ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panasz csak akkor legyen használható, ha a vádlott szabadságveszté sbüntetésre Ítéltetett«. Minden olyan esetben tehát, amelyet az előző szakok inten-