Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. az államügyész, aiki minden perfélegyenlőség mcllott nagy magasságban áll és ül a vádlott felett, döntsön először afelett, hogy megnyug­szik-e a bíróság ítéletében vagy nem. Neki kell tudnia, hogy az állam megzavart jogrendje kielégittetett-e az ítélet által. A vádlotté nem­csak a perbeszédekben legyen az utolsó szó, hanem ugy amint ez következett intézménye­sen is a régi büntető perrendtartásból, és ugy amint ez intézményezve van minden kultúrál­lam büntető jogábain, hogy a vádlottat csupán a közvád után illeti meg a döntés afelett, hogy megnyugszik-e az ítéletben vagy sem, a vádlott fellebbezése ne adjon alkalmat a közvádnak, hogy egyszer már bejelentett elhatározásától eltérhessen. Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyakorlat­ban ez megint csak azt jelenti, hogy igazában a látszat kedvéért van a törvényhozás elé ál­lítva az a lehetőség, hogy az anyagi igazság­nak szerezzünk érvényt. Mert hiszen masria a javaslat ugy, ahogy most már sokkal tetsze­tősebb formában meg van szövegezve megcá­folja ezt az érvet. Attól már maga a javaslat sem akar — nem akarom mondani, hogy nem mer — eltérni, — bizonyára mégis az a nagy bírói lelkiismeret, az a nagy jogászi lelkiis­meret amelyet igazságügyministerünikben is tisztelhetünk, tiltakozott az ellen, — hogy ez­zel az intézkedéssel ne legyen reparálható a csatlakozásnak behozni kívánt intézménye. Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje letelt. Baracs Marcell: Kérem, kegyeskedjék a t. Ház 10 perc meghosszabbítást engedélyezni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozájárulni? (Igen!) A Ház a meghosz­szabbitásra az engedélyt megadta. Baracs Marcell: T. Ház! A most tárgyalt szakaszban arra az intézkedésre méltóztatik akadni, hogy a csatlakozás tárgytalanná válik abban a pillanatban, amikor az alap jogorvos­lattal élő a jogorvoslatot visszavonja. Hogyan? Ha az anyagi igazság érvényesülése érdeké­ben adatik meg a csatlakozás joga, ha az anyagi igazság követeli meg, hogy a felsőbí­róság a _ csatlakozásként bejelentett jogorvos­lat alapján döntse el a peres kérdést, akkor még meglegyen a joga az alapjogorvoslat'al élőnek arra, hogy ő az anyagi igazság érvé­nyesülését, amelynek jegyében ez intézmé­nyezve van, egyszerűen lehetetlenné tegye az­által, hogy visszavonja az ő eredeti jogorvos­latát? Mit jelent ez? Ez azt jelenti a gyakor­latban, hogy tehát tényleg alkunak lesz helye a büntető igazságszolgáltatásban. A büntető igazságszolgáltatásban megnyilvánuló állami méltósághoz hozzá nem illeszthető, hozzá nem simítható bizonyos alkudozás fog előállni azon a ponton, hogy most, ha a csatlakozás bejelen­tetett, visszavonja-e az illető a bejelentett per« orvoslatot, igen vagy nem? Méltóztatik tehát szinte dialektikai okszerűséggel megállapítani azt, hogy a csatlakozás- bejelentése egyszerűen arra szolgál, hogy a jogorvoslattal élőt intimi­dái ják, hogy saját jogorvoslatát visszavonja Nem méltóztatik-e elképzelni azt, hogy amikor az anyagi igazság érdekében akarják ezt a csatlakozást intézményezni, igazában az anyagi igazságot ölhetik meg, mert a félónk vádlottat, aki előtt már most a csatlakozási perorvoslat folytán egy súlyosabb ítéletnek ontológiai lehetősége fenforog, rábirják arra hogy visszavonja azt a jogorvoslatot, amelytől az első birói ítélet által megbántott becsületé­nek és szabadságának helyreállítását kérheti? T. Ház, ez egyenesen az anyagi igazságot fogja ülése 1927 december 7-én, szerdán* 251 megölni. S ne feledkezzünk meg egyről: el­végre él a lelkünkben az a szinte anyatejjel belénk szítt, az élet és az iskola és tanulmá­nyaink és egész erkölcsi felfogásunk és kul­túránk előtt belénk nevelt, belénk oltott tudat, hogy inkább meneküljön száz bűnös, mintsem egy ártatlan lakoljon. Ez az intézmény pedig módot fog adni, hogy ártatlanok lakoljanak, mert akivel szemben a királyi ügyészség nem élt a perorvoslat jogával, az nem lehet súlyo­san bűnös, az méltán gondolja, hogy az ő sé­relmei várnak orvoslásra odafenn, és el fog riadni sérelmei tovább orvoslásának szorgal­mazásától akkor, ha ilyen súlyosabb lehetősé­gekkel áll szemben. Ha lemérjük immár, t. Ház, azt a látszat­lehetőséget, amelyet az anyagi igazság érvé­nyesítésének jegyében tártak a Ház elé azért, hogy a csatlakozás intézményét megokolják és lemérjük azzal a valósággal, amelyet nekem volt alkalmam a Ház elé tárni: az anyagi igazságnak, a büntető jogszolgáltatásnak mélységes, a lelkekben élő és a lelkekből bár­milyen szakasszal ki nem pusztítható alap­elveivel ellenkezik az, amit a csatlakozás in­tézménye behozni kíván. Látszat-előnyök, — igazában azonban az anyagi igazságnak óriási hátránya fog ebből előállani és ezért csatlako­zom Györki Imre képviselőtársam azon indít­ványához, hogy ez a szakasz a törvényjavas­latból kihagyassék. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Pesthv Pál igazságügyminister: T. Képvi­selőház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy ennek a szakasznak semmi más célja, semmi egyéb feladata az én elgondolásom szerint nincs, mint az anyagi igazságnak érvényrejuttatása. Koncedálom Baracs Marcell igen t. képvij selőtársamnak most, a beszéde során legutolsó kifogásként felhozott azt az érvelését és abban osztozom, hogy a szakasz első bekezdésének utolsó mondata — »a bejelentett perorvoslat visszavonása esetében azonban a csatlakozás hatálya megszűnik« — azt a látszatot kelti, hogy ez a perorvoslatok lecsökkentésének cél­zatát szolgálja. Épen ezért meghajlom az igaz­ság előtt és a szakasznak ezt a mondatát a magam részéről elejtem, fentartom azonban a szakasz további részét. Itt megint messzebbre kell visszanyúl­nom. Nevezetesen már az általános vita során foglalkoztunk az inkvizitórius eljárással és az abból kifejlődött akkuzatórius eljárással. Az inkvizitórius eljárás ellen a küzdelem azzal a céllal folyt, hogy a vádlottat a maga terhére való bizonyitékszolgáltatásra kényszeríteni ne lehessen. Ebből fejlődött ki és ment át az, akkuzatórius eljárásra a büntetőeljárás. Már most, amint az általános vita során kifejtet­tem, itt bizonyos túlhaladás történt azon a vo­nalon, amely vonalig a bűnvádi perrendtartás a maga rendelkezéseivel elmehetett volna az igazság kiderítése érdekében. Mert minden bűnvádi eljárásnak kettős feladata van: az első és főfeladata az, hogy megteremtse azo­kat a módokat, azokat az eszközöket, amelyek mellett az igazság kiderittetik, emellett azon­ban gondoskodjék arról, hogy az igazság kide­rítésében olyan eszközök, amelyek az egyén szabadságát, az egyén jogát a célon túlmeng­leg sértik, ne alkalmaztassanak;,

Next

/
Thumbnails
Contents