Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
238 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. oldalon, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Gömbös Gyula: Kérdem, érdemes-e ennek a Háznak együttmaradni akkor, amikor úgyis csak akaratlan eszköze ez a Ház annak a kormánynak, amely ugy sem törődik ennek a Háznak a véleményével. Én sokkal becsületesebbnek és Őszintébbnek tartanám, ha ez a Ház feloszlanék és a kormány egyedül vállalná a történtekért a felelősséget. (Rassay Károly: Nem uri dolos: felvenni a fizetést és be sem jönni a Házba! — Kuna P. András: Mondja azoknak, akik nincsenek itt! — Rassay Károly: Azoknak mondom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gömbös Gyula: Ennek a nemzetnek úgyis arra van szüksége, bosy kialakuljon egy egységes nemzeti közvélemény legalább is oly kérdések körül, amelyek pártkülönbségre való tekintet nélkül lehetővé teszik az egységes közvélemény kia^kulását. Ennek a nemzetnek úgyis az volt a sóvárgása évszázadokon keresztül, hogy végre függetlenül élhessen, de ki.ielentem ho^y volt idő az osztrák-magyar monarchia idején, amikor függetlenebb volt ez a nemzet bizonvos vonatkozásban, mint ma. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kijelentem itt is, hogy ha velem bárhol megtörténik, hogy meg akarnak akadályozni, szembe fogok helyezkedni akármilyen forradalmi ténykedésnek is minősit'k ezt. mert nem engedhetem meg, hogy e nemzet égető problémáiról ne lehessen beszélni. Nem leszek méltó és senki sem méltó a mandátumára, aki ilyen körülmények között képviselő akar maradni (Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Peyer Károly képviselő ur! Peyer Károly: Igen t. Képviselőház! Ugy vélem, felesleges hangsúlyoznom, hogy engem Gömbös képviselő ur politikai felfogásától nagy ellentét választ el. Mégis hozzájárulok az á'ta^ előterjesztett napirendi indítványhoz és pedig azért, mert az indítvány azf célozza, hoery az egyesülési és gyülekezési jo<ï kérdése a Ház elé kerüljön. E tekintetben legyen szabad rámutatnom arra, hogy ez a kérdés nem először kerül ide. hanem idekprült már ismételtpn, amikor munkások gyűléseinek betiltásáról volt szó. Teljesen osztozom mindabban, amit a képviselő ur erről a kérdésről nmndott; nem akarom azt sem reklamálni, hogy a k"r^ T Ípp T Ő ur hosszú ideis; támogatóba voU annak a rendszernek, amely ezt a gyakorlatot meghonosito+ta. Végeredményben ma már ez nem dönti el a kérdés lényedét. Ha ma a kérdés idekerül, akkor errő 1 beszélni kell s ha ez véletlenül egy más politikai pár f állásu gyűléssel kapcsolatosan került ide, akkor annál inkább ide kell hozni, mert — hangsúlyozom — nem először szerrel ez a kérdés. Teljesen tarthatatlan az a helyzet, amelyet a kormány az egyesülési .joor kezelésével kapcsolatosan kivan a gyakorlatba átvinni. Csak arra hivatkozom, hogy a tatabányai munkásoknak is megtiltották, hosy gvülést tartsanak mégpedig tisztán gazdasági jellegű kérdésekben. Hivatkozom arra, hogy legutóbb egy ünnepélyt jelentettek be, amelynek keretében több képviselő nevét jelölték ki. mint akik fel fognak szólalni. Erre a tatabányai rendőrség az engedély kiadását attól tette függővé, hog.\ álljanak el az én felszólalásomtól és Kabók képviselő ur felszólalásától. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A rendőrs> tehát ma már nem csak azt a jogot veszi magának, hogy megbirálja a gyűlés napirendjét és tárgyát, hanem a felszólaló személyét is kijelöli. (Rassay Károly: Legközelebb ő adja a szónokot!) Ez különben nem az első eset; ilyen esetek tömegével vannak, s nagyon érdekes, hogy az a panasz, amely elhangzott, épen Miskolcról jön, ahonnan már volt alkalmunk egyizben panaszt előterjeszteni. Tömegével lehetne felsorolni azokat a panaszokat, amelyek szerint munkások összejöveteleit, ahol a maguk bérügyeit kivánják tárgyalni, feloszlatják. Tömegével vannak jelentéseink arról, hogy ha négyöt munkás Összejön, hogy megbeszéljék, mit szándékoznak tenni a munkaadó valamely intézkedésével szemben, azt tiltott gyűlésnek minősítik s ilyen címen az illetőket elitélik elzárásra, pénzbirságra, napokon keresztül idézgetik őket, nyomoznak. Hivatkozhatom arra, hogy legutóbb Kabók képviselőtársam szereplésével kapcsolatosan az egyik szakszervezeti tisztviselőt, aki nem is tartott gyűlést, Mátranovák községben a csendőrök összeverték, s erre ugyanaz a szolgabíró adja ki az utasítást, akinek ténykedései a leventepofozással kapcsolatban idekerültek a Házba. Ez a szolgabíró azt mondta az illetőnek: ha pedig még egyszer elfogom, vagy akárhányszor megtalálom itt a járásban és megtudom, hogy ezekben az ügyekben szed össze adatoKat. mindannyiszor be fogom hozatni és Össze fogom veretni. (Zaj a szeisőoatoldalon. — Esztergályos János: Jaogy hívják azt a szolgabírót?) Ha ezeket fentről tűrik, ha erre utasitást adnak s ha ezekért a ténykedésekért senkinek bántódása nem történik, ha mindenkor azzal ütik el a kérdéseket, hogy tessék ezeket a sérelmes intézkedéseket megfellebbezni s az illető esetleg talán két év múlva kap választ a ministeriumból, hogy a gyűlést engedik vagy nem engedik, de már teljesen mindegy, hogy miképen bírálják el, — akkor ezek az állapotok továbbra is meg fognak maradni. Én tehát a magám részéről is hozzájárulok ahhoz, hogy ez a kérdés egyszer a Ház napirendjére kerüljön s végre megállapítsuk, hogy szabad-e a képviselőnek véleményét elmondania, vagy gyűlést tartania, — mert állampolgárnak ugy sem szabad — vagy pedig tényleg a tatabányai rendőrség egy fogalmazójától függ, hogy szabad-e egy képviselőnek valamely mukásünnepélyen felszólalni. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik Friedrich István képviselő ur! Friedrieh István: T. Képviselőház! Engem az, amit Gömbös Gyula itt a Házban elmondott, arra indit, hogy szintén felszólaljak s az igen t. Képviselőház figyelmébe ajánljam azt, hogy az a rendszer, amely ma Magyarországon divik, tovább nem lesz tartható, uraim! Most már megtörténhetik az, hogy egy Wolff Károly nem beszélhet Győrött, ugy. ahogy az ő szive és lelke sugalja. Megtörténik az, hogy a keresztény tömegek nevében felszólalni nem lehet. (Rassay Károly: Ma nekünk, holnap nektek!) Nap-nap után a legkolosszálisabb problémák vetődnek fel a sajtó hasábjain s nincs módunkban hozzászólani. Olyan r képviselő, a ki nem tartozik az igen t. többséghez, ma nem is^ tud működni, mint képviselő. Valósággal másod- és harmadosztályú polgárnak érzem magamat, mint keresztény ellenzéki politikus és nincs is módom és n'ncs lehetőségem ahhoz, hosy felszólaljak. (Egy hang a jobból Jalon: Nem is jelentkezik!) Azt mondja kép-
