Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
S30 Àz országgyűlés képviselőházának Ami pedig azt illeti, hogy az enyhítés jogától sohasem szabad megfosztani a birót, az helyes, és ha azt látja, hogy a 92. és a kihágási törvény 21. szakasza alkalmazásának helye van, akkor legyen helye a büntetést felfüggesztő rendelkezés elrendelésének, mert máskép — merem állitani — a 4. § azt a humánus rendelkezést, amelyet törvényben biztosítottunk s amely ugy a kódexben, mint az azt kiegészítő feltételes elítélésről szóló törvényben meg van, sarkaiból forgatjuk ki, ezt pedig az igazságügyminis 1er ur sem akarja. Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Györki Imre. Györki Imre: A javaslat 4. §-a volt talán az a szakasz, amelyet legtöbben támadtak, különösen az ellenzék oldaláról. Azt sérelmezték, hogy ez a szakasz a törvényelövti egyenlőséget fogja megszüntetni azáltal, hogy lehetőséget ad a vagyonosoknak arra, hogy az egy éven aluli szabadságvesztés büntetést pénzbüntetéssel megválthassák. Ugy a javaslat indokolása szerint, mint a most hallott előadói álláspont szeiint azért van szükség a törvényjavaslatnakk erre a rendelkezésére, mert meg akarják menteni a börtönnek vagy a fegyháznak fertőző hatásától azokat az embereket, akik kisebb bűncselekményeket követnek el, és akikre a biróság kisebb szabadságvesztés büntetést mér. Evvel szemben azonban legyen szabad utalnom arra, hogy bizonyos esetekben, ha nem is a fertőző hatásra van szükség, de azt kell mondani: kell, hogy megszégyenitő hatása legyen a büntetéseknek. Ezt pedig csak akkor érjük el, ha a bíróság az illetőt szabadságvesztés-büntetéssel sújtja, nem pedig akkor, ha pénzbüntetésre itéd, melyet az elitélt vagyoni viszonyainak megfelelően könnyen ki fog fizetni. Engem nem győz meg sem az előadó urnák most kifejtett állásfoglalása, sem pedig a törvényjavaslatnak az az indokolása, amelyet kaptunk, s ezért fentaitom azt az indítványomat, amelyet már a bizottsági tárgyalás alkalmával is előadtam, nevezetesen kérem a 4. § teljes törlését. (Helyeslés a szélsobaloldalcn.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Az igazságügy minister ur óhajt nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügy minister: T. .Képviselőház! Ismét az indítványok sorrendjében, elsősorban Gál Jenő igen t. képviselőtársam inditványával kívánok foglalkozni. Tisztelettel bejelentem, hogy hozzájárulok Gál igen t képviselőtársamnak ahhoz az^ indítványához, ho^y az átváltozhatóság vétség esetében az összes vétségekre terjedjen ki. Nem járulhatok azonban az igen t. képviselő urnák ebhez a szakaszhoz beadott többi indítványához. Azt mondja ugyanis igen t. képviselőtársam indítványában, hogy az igy kiszabott pénzbüntetés ne haladja meg azt a mértéket, amelylyel a biróság a pénzbüntetésnek szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatása eseten az elitéltet sújtja. Ha ezt az indítványt nézem, akkor ezt nem tudom másnak minősíteni, mint olyannak, amely a mai állapotot ebben a kérdésben^ megfordítva kivánja beállítani. Ezt ugy r értem, hogy az ujabb büntetőjogi elméletek és_ irányok célja az úgynevezett individualizáció, az egyénítis. Ha én ugyanarra a cselekményre a tárgyi súly és az alanyi bűnösség szemelőtt tartásával kiszabok egy büntetést, akkor egy másikra is ugyanazt kell kiszabnom, annak ellenére, hogy annak a második elkövetőnek 1ÓÚ. ülése 1927 december 6-án, kedden. egyéni körülményei mások, mint az első cselekményt elkövető körülményei. Hogy tehát én ezt a bizonyos egyénitést, individualizációt elérhessem, avégből is szükségem van erre a szakaszra, mert mármost mondom és igenis vallom, hogy egy vagyonos, gazdag emberre a 4. § alapján történő átváltoztatás esetén a biróság sokkal súlyosabb pénzbüntetést fog kiszabni, mint a jövedelem- és keresetneiküli szegény emberre. Ëz az egyénítés, s ha én elfogadnám azt, amit igen t. képviselőtársam indítványoz, hogy tudniillik a szabadságvesztés büntttés határozza meg az átváltoztatható pénzbüntetés nagyságát, akkor ettől a célomtól el üttetném, ezt pedig nem akarom, ezért indítványának ezt a részét nem fogadom el. Ami mármost a pénzbüntetés felfüggesztésének kérdését illeti, sajnos, ezt az íiidiivauyt sem fogadom el. iNem ío^adiiatom ei azért, mert a büntetés felfüggesztésének büntetőjogi aiapja tuiajaonképtn az, iiogy a törvény, va ö y a bíró megelégszik csupán az erkölcsi eliteltetéssel,^ míg a 4. § eseteben már materiális elitéltetést kíván a törvény. Ha tehát a biró feltetelesen fel akar„a függeszteni annak a terheltnek eiitéltettset, akkor a szabadságvesztésoüntetést nem fog..a átváltoztatni pénzbüntetésre, hanem kiszabja rá a szabadságveszburnetest s itlfüggtszu. Amikor azoiiL.au materiális büntetést akar, de meg akarja menteni az ehtéltet a letartóztatás erkölcsi következményeitől, akkor peiizuuntetest szab ki, es ebben az esetben semmiféle indoka sincs annak, hogy ezc a kiszabott pénzbüntetést fel is függessze. Épen azért tisztelettel kérem, méltóztassék a szakasznak ezt a részét azzal a módosítással eltogaani, hogy kihagyassek belőle a következő szöveg: »Valamint oiyan vétség esetében, amelyre a törvény egy évtt meg nem haiadó szabadsagvesziésbüntetest határoz meg«. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az előadó ur kivan szólni. Váry Albert előadó: T. Képviselőház! A 4. §-hoz Gál Jenő tisztelt képviselőtársam indítványt terjesztett elő, amely két részből áll. Indítványainak azt a részét, amely a 4. § első részére vonatkozik, tehát az első nyolc sort, a magam részérői elfogadom és indítványozom, hogy a Képviselőház a 4. § első részét a következő szövegben elfogadni méltóztassék: »Vétség vagy kihágás ese ében a biróság választása szeiint a szabadságvesztés-büntetés mellőzésével, főbüntetésként megfelelően súlyos pénzbüntetést alkalmazhat«. El kellett fogadnom Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam indítványának idevonatkozó részét, mert az igazságügyminister ur hozzájárult, hogy vétség esetében ez a szakasz minden esetben alkalmazható legyen. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. §-t ugy teszem fel szavazásra, hogy a 4. § első bekezdését épenugy, mint Gál Jenő képviselő ur módositó indilványát kettébontom. A 4. § eredeti szövegének nyolc első sorát az »alkalmazhat« szóig szembeállítom Gál Jenő képviselő ur inditványának azzal az első részével, amely szintén azzal végződik, hogy »alkalmazhat«; szembeállítom továbbá Györki képviselő ur törlést tartalmazó inditványával. Kérdem tehát méltóztatik-e az eredeti szövegben fogadni el a szakaszt, szemben Gál
