Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Az országgyűlés képviselőházának rozott »kell« szócska helyett a »lehet« szócskát iktassuk be ugy, hogy ne legyen kötelező a biróra a vagyon elleni bűncselekmények esetén minden esetben a mellékbüntetés kirovása, hanem csak akkor, amikor a birói ítélet ezt szükségesnek találja és amikor a körülmények fenforgása következtében ennek a kirovása indokolt. A második módosításom, amelyet ehhez a paragrafushoz beterjesztek, a paragrafus harmadik bekezdésére vonatkozik. Ennek teljes tör'ését kérem. E tekintetben ugyanis az a helyzet, hogyha még van valami logika — amit azonban tagadtam és tagadok most is — a paragrafus második bekezdésében, nevezetesen abban, hogy a vagyon elleni deliktumok bizonvos fenforgása esetén a pénzbüntetésnek mellékbüntetésként va T ó kirovását lehetővé kivánja tenni a törvényhozó, semmi logika sincs abban hogy a harmadik bekezdésben olyan bűncselekményekre vonatkozó'ag, amelyek nem vagyonjogi bűncselekmények, büntetésként mellékbüntetés kirovását tartja szükségesnek. Értem ez alatt, hogy semmi logikát sem látok abban, hogy politikai bűncselekmények, saitó utján elkövetett bűncselekménvek esetén, különösen, ha ez a saitó utján elkövetett bűncselekmény nem zsarolás, — talán ebben az egy esetben még meg lehetne érteni — hanem egyéb sajtó utíán elkövetett bűncselekmények esetén is. mellékbüntetésként kötelezően ki lehet róni a pénzbüntetést. Ebben nincs logika, mert ha az első esetben még az a felfogása a minister urnák és a kodifikátoroknak, hogy a hasonszenvi gyógymóddal gyógyitia meg azokat, akik valamely vagyonelleni bűncselekménvt elkövettek, akkor még a logikának egy k^s porc'káia, magva felfedezhető, de olyan bűncselekményeknél, amelyek nem vagyon ellen követtettek el, amelyeknek semmi köze a vagy one 1 leni bűncselekményekhez, nem látom szükségét és indokát annak, hogy ezekre a bűncselekményekre is mellékbüntetésként pénzbüntetést lehessen kiróni. Ez csak megint abból a büntető szellemből fakad, amely az utóbbi időben lábrakapott ná^nk, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyeket á'lamellenes bűncselekményeknek, politikai bűncselekményeknek, saitó utján elkövetett bűncselekményeknek szoktunk nevezni, sokkal szigorúbb mértékkel mérik, mint amilyen mértékkel mérik azokat a bűncselekményeket, amelyeket vagyone'leni, vagy testi épség ellen elkövetett bűncselekményeknek nevez a büntetőtörvénykönvv. Semmi logika sincs abban, hogy ezekre a bűncselekményekre vonatkozólag olyan terhes ítélkezésekre adjunk lehetőséget, mint amilyent a törvényjavaslatnak ez a bekezdése magában fog ] al és ezért a 3. <S második bekezdésének teljes törlését kérem. E"nök: Kivan valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igiazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthv Pál igazságügy minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A beadott ellenindítványok sorrendjében foglalkozva a kérdéssel elsősorban Gál i^en t. képviselőtársam inditványával fogok foglalkozni. Az igen t. képviselő ur indtványának a lényege az, hogy ő cs^k vagyon esetében akar helyet adni a mellékbüntetésnek, de megfelelő kereset vagy jövedelem esetében a mellékbüntetést ki akarja zárni Ha én azt az indítványát és ezt a javaslatot elfogadnám, akkor mindaz a nagy cél, amely a javaslat megalkotásánál vezetett, 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. 227 nevezetesen az, ho<ry a szegény embereket, a kisembereket a rövid tartamú és fertőző hatású fogbazbüntetéstől, a letartóztatással járó elzárástól megmentsük, elesnék. Épen ezért azt az indítványt, hogy csupán va?vonra korlátozódjék a mellékbüntetés kiszabásának lehetősége, nem fogadhatom el, mert ez célomtól üt el. Gál Jenő igen t. képviselőtársam itt apályait fejezte ki a ( vagyon megállapításának kérdésében. Azt kérdezem én mármost hogy az ő szövegez/se szerint vájjon könnyű a lielvzet 1 ? A képviselő ur azt a nomenklatúrát állítja fel, hogy (olvassa):^ »ha a vádlottnak saját és háztartása, valamint törvényes kiskorú gyermekeinek ellátására szükséges jöve.delmet meghaladó vagyona van«. Hát igen t. képviselőház és i°"en t. képviselő ur. bocsánatot kérek a triviáMs kifejezésért, de ennek a kérdésnek eldöntésénél ott vagyunk ahol a mádi regále-^éHő mert épen oly nehéz kérdés annak a megállapítása, ho-srv a szükséges jövedelem megvan-e, mint annak a megállapítása, hogy megvan-e a szükséges vasryon. Énen azért igen t. képviselőtársam, én nem tudnék egyebet aján'ani mint azt. ami engem is megnyugtat, méltóztassék belenyugodni abba, bo^y amint a frróság az edd'gi módszer szprint be tudta szerezni a terheltneik és vádlottnak a személyi adatait be fogia tudn^ szerezni ezu+án is. Azok a rémképek, amelyeket eb^en a tekintetben ^estprii szíves vo't az ÍPTPU t. képviselőtársam (Derültsén.) / — megnyugtatbatom előre is ismerve a bíróság erndolkozását és felfogását — tárgytalanok lesznek. Indítványának tová>bi rendelkezése azt mondja. hop<v »nénzbüntetés mellékbünt°tésként csak ?kkor alkalírázható, ha a cselekmény elkövetése fontán az e 1 ítélt anva<n ká-térítési felelőssége is megállap't^st nyer az ítéletben«, Ez talán még szűkebb, mint a törvénynek az a rendelkezése, hogy vagyon elleni bűncselekmények esetében kell a biróságnak alkalmaznia a nénzbüntetpst. És ez' az inditványt sem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azt az elvet, amely elvből ezt az igen tisztelt képviselő ur indítványozza Ezen a javaslaton, ennek 3. §-ának egész rendelkezésén végigvonul egy gondolat, nevezetesen a különöis megelőzés, a speciális prevenció gondolata, az a gondolat, hogy ott és azokban az esetekben, am elv esetekben vagyoni büntetéssel, vagyoni rossz alkalmazásával különösebben tudunk hatni «n-a, hosry a bűncselekmény elkövetésitől az illetőt a iövőben visszatartsunk, ezt ebből a célból alkalmazzuk. Ha el fogadnók igen tisztelt képviselőtársamnak ezt az indítványát, akkor ettől a céltól el üttetnénk, márpedig én ezit a célt megvalósitandónak, üdvösnek és a jövőben a bűncselekmények elhárítására alkalmasnak tartom s ezért ezt a javaslatban továbbra is fent szándékozom tartani. Az ieren tisztelt képviselő ur indítványának további lényege az, hogy a pénzbüntetésnek mint mellékbüntetésnek összegét a bünte+őbiróság vagy a polgári bíróság által megállapítandó kártérítési összeg határozza meg, nevezetesen, hogv a kártérítésül megállapítandó összegnek 5%-a legyen a mellékbüntetés. Ez olyan szövevényes megállapítási módj« a pénzbüntetésnek, ho<?y én ezt már csak ebből az okból sem fogadhatom el. Mert nem szükséges egyébre rámutatnom, mint arra az esetre, amikor a büntetőbíróság, — mint ahogy a legtöbb esetben történik, — a vagyoni kár megtérítése kérdésében nem dönt, hanem azt polgári perre utasitja. Mi történik itt az indítvány 35»
