Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

Az országgyűlés képviselőházának 97* ülése 1927 november 30-án, szerdán. 167 tendőben láttuk kialakulni azt a gyakorlatot, hogy ehhez ismét ragaszkodnak és kérik a magyar állampolgárságból való elbocsátás igazolását. Előzőleg ezt nem kérték. Én nem százakra, hanem ezrekre hivatkozóm, akik idegen állampolgárságot nyertek, idegen állampolgárnak tekintik magukat anélkül, hogy a magyar állam kötelékéből el lettek voln» bocsátva. Ez természetes folyománya volt annak a sok-sok egyéb rendelkezésnek, amely a háború utáni időkben létrejött, hogy Magyarországtól az emberek ezreitszakitották el, akik más idegen országokba kerültek, s ezek megszerezték az állampolgárságot más országban anélkül, hogy az elbocsátás Magyarország részéről hivatalosan is igazoltatott volna. A kérdésnek íz a része tehát el van döntve és nem lehet hivatkozni arra, hogy azért, mert valaki a magyar állam kötelékéből nem nyerteibocsátást, ezzel magyar állampolgársága továbbra is fennáll. Kivált akkor, ha valaki megszerezte az osztrák állampolgárságot négy évvel ezelőtt és a bíróság, tehát hatóság előtt olyan kijelentéseket tett, mint amilyeket voltam bátor megemlíteni. Ezt a kérdést azzal elintézni, hogy mivel nem nyert elbocsátást a magyar állam kötelékéből, magyar állampolgárságát visszaszerezte — mert itt visszaszerzésről van szó —, még sem lehet. Én rendkívül csodálkozom azon a nagy előzékenységen, amellyel tíz ügy elintézésénél találkozunk, annál is inkább, mert látom a

# minister ur részéről azt a gyakorlatot, amely más ebetekben megnyilvánul, amidőn 30—35 éve itt lakó, becsületesen dolgozó, soha semmiféle kihágást el nem követett embereket, akik ellen nemzeti és egyéb szempontból semmiféle kifogás fel nem merülhet, idegen állampolgároknak minősítenek és közülük nem egyet ki is utasítottak az országból. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt csak arra vagvok bátor hivatkozni, hogy én egy esetet emiitettem, fel, hogy egy embert, aki 15 éve lakik egy községben, akiről egy pap állított ki bizonyítványt, hogy derék, jóravaló ember, aki még a harangra való gyűjtésnél is segédkezet, azért, mert a választások alkalmával a mi pártunknál funkciót vállalt, ki akartak utasitani Magyarország területéről. Hangsúlyozom, hogy csak akarták, egyelőre nincs elintézve a dolog, mert a minister ur fentartotta magának a döntés jogát és további kivizsgálást helyezett kilátásba. De ha nekem nem jut tudomásomra a dolog, akkor az esőfoku határozatot nyomban követi a másodfokú határozat és lévén két egybehangzó határozat, a végrehajtás megtörtént volna, az illető legfeljebb Csehszlovákiából felebbezhetne a végrehajtás ellen. A minister ur bizonyára azt fogja mondani, hogy a kiutasitás végrehajtása a belügyminister úrtól függ. Nagyon jól tudjuk, hogy az alsófoku hatóságok, a a, ennyiben két egybehangzó Ítélet van, miképen hajtják végre a határozatot. Én csak azokra a razziákra hivatkozom, amelyek most legújabban az idegenek ellenőrzésével kapcsolatban Szabolcsmegyében történtek, ahol évek óta itt lakó embereket, ha nem is utasitottak ki, de nem egészen barátságos elbánásban részesítettek. Az illetőnek igazolnia kellett nem azt, hogy ő magyar állampolgár, hanem hogy az apja, az öregapja magyar állampolgár és sok egyéb körülményt kellett igazolnia, különösen, ha a vallás nem volt rendezett. Ennél az urnái egyébként a vallás szintén nincsen egészen rendben, csakhogy ezt a körülményt nehéz megállapitani, nem lehet tudni, hogy tulajdonképen miiven vallású, mert amilyen nehéz megállapitani az állampolgárságát, ép olyan nehéz megállapitani a vallását is. Ö t. i. a zsidó vallásból kitért, de a kitérésről csak az egyházi szolgától kért bizonyítványt és ennek alapján lépett be az evangélikus egyházba. De mivel azt látta, hogy cé szerű a zsidó vallásra visszatérni, most azt állítja, hogy a samesz bizonyi ványa nem elegendő arra, hogy elbocsáttassák a zsidó vallás kötelékéből és felvétessék más vallás kötelékébe. Ez tehát hasonlítható ahhoz az állásponthoz, amely szerint a magyar állam kötelékéből nem bocsáttatván el, nem lehet osztrák állampolgár s mivel a zsidó vallásból sem bocsáttatott el, mert csak a samesz adott neki bizonyítványt, tulajdonképen a z- idó vallásból sem tért ki. Itt van tehát egy ember, aki az állampolgárságát és a hitét egyenlő sablon, egyenlő recept szerint intézi el. Hogy ezt az esetet miért hozom ide % Azért, mert az eset maga érdekes, és mert, ugy látszik, itt bizonyos igen előkelő befolyások érvényesülnek ezen egyén érdekében. Épen az érdekelne engemet, hoay miféle közérdek az, amely azt ii ja cő, hogy ilyen emberek Magyarországon újra letelepedhessenek, miféle előkelő összeköttetésekkel rendelke/.m k azok az egyének, akik ilyen letelepedést kaphatnak, vagy kik azok az előkelő protek torok, akik lehetővé teszik, hogy ilyen egyének itt letelepedhessenek, hiszen vannak itt más körülmények is, amelyeket egy más alkalommal terjesztek a Ház elé. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly : Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök : A képviselő ur beszédének 5 perccel való meghosszabbítását kérte. Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást engedélyezni, igei vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Peyer Károly : A minister ur hí vatalbaléppse alkalmával azt az elvet tűzte maga elé, hogy a köztisztességet, a közerkölcsöket meg kivánja védeni. (Scitovszky Béla belügyminister : A törvényt elsősorban !) Kérdem tehát a minister urat, miféle érdek az, hogy egy olyan ember, aki ellen Bécsben öt perben folyik zsarolási eljárás és nem tudom, hány per van még ellene folyamatban, aki a legkülönb dolgokat követte el Magyarországon,^ Ausztriában és más államokban, Magyarországon letelepedhessék, sőt állítólagos igen előkelő összeköttetésekre hivatkozva, az osztrák működéshez hasonló közgazdasági tevékenységet fejtsen ki. Azért hozom ezt a kérdést ide, mert ezt a kérdést - újból hangsúlyozom — pártkülÖnbség nélkül az egész sajtó a legnagyobb felháborodással tárgyalja és én teljesen osztom ezt a felháborodást, Nekem nincs szerencsém ezt az urat ismerni, tudtommal életemben soha vele nem találkoztam. Tehát teljesen objektive bírálom el ezt a kérdést és tisztán csak közérdekből vetettem fel. hogy miféle közérdek az, hogy ennek az embernek kiadatása a magyar kormány részéről megtagadtatott Hiszen itt a kormány önmagával jut ellenkezésbe, amidőn az emigrációs perekben elfoglalt álláspontjával szemben foglal állást. Amikor mi azt kérjük, hogy méltóztassék lehetővé tenni, hogy a külföldön lévő elvbarátaink hazajöjjenek és szabadon védekezhessenek, akkor mindig azt az álláspontot méltóztatik elfoglalni az igazsagügyminister urnák vagy ministere nök urnák, hogy haza öhetnek, mert ha érzik, hogy nem bűnösök, akkor a bíróság úgyis fel fogja őket menteni. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes!) Kérdem én, miért nem méltóztatik ugyanezt az állásp ntot elfoglalni ez esetben, miért nem méltóztatik Békessy Imrét kiszolgáltatni Ausztriának ? Mert ha ártatlan és nem bűnös, akkor a biróság ugy is fel fogja őt menteni, ha pedig bűnös, akkor Magyaroszág ne adjon menedékjogot