Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

156 Az országgyűlés képviselőházának 97. ték szüleikkel együtt jelenjenek meg. Miután délután litánia volt a faluban a templomban, te­hát ide mentek el a leventék a szüleikkel együtt. A templomban ez alkalommal egy esküvő is volt. Aki a falusi életet ismeri, tudja nagyon jól, hogy egy faluban egy lakodalom esemény és ilyenkor a falu népe Össze szokott jönni. (Éry Márton: Első a kötelesség !) Majd arról is be­szélünk ! (Propper Sándor: Huszár Károly sze­rint első kötelesség a házasság !) A leventék tehát ide mentek el és a lakodal­mas násznépet nézték végig. Mire jöttek a csend­őrök^ felirták a leventéket és elmentek ujabb uta­sitásért. Amikor visszajöttek, akkor a leventék közül egyik-másikat szuronyok közé fogták és ugy kisérték el őÜ et. Erre az eljárásra a lako­dalmas násznép köréből megjegyzés történt. Ek­kor a násznépre fogták a csendőrök a szuronyai­kat (Propper Sándor: Ugy, mint Pesten!) és ki­jelentették, hogy ha valaki még megmozdul, vagy bármilyen megjegyzést tesz, annak követ­kezményei lesznek sőt azt is kijelentették, hogy beléjük fognak lőni. (Propper Sándor: Nagy vi­tézek!) Figyelembe kell venni, hogy olyan he­lyen történik a leventéknek ilyen módon való bántalmazása, brutalizálása, ahol rendkivül sú­lyos, hosszú időn át tartó testi munkát végeznek ezek a leventék. Történetesen ezek bányászok, akik szombat este 11 óráig vínnak munkában elfoglalva és akkor a báoyából gyalog mennek haza 15-20 kilométer távolságra, s mire hazaérnek, éjjel 2—3 óra van. Természetes tehát, hogy másnnp testileg teljesen fáradtak és a ieventegyakorlatokra nem a legszívesebben menne A. AZ illetékes fórumok azonban nem törődnek azzal, hogy a leventék testileg milyen fáradtak, milyen kimerültek, ha­nem megkövetelik, hogy vasárnap reegel a le­ventegyakorlatokra menjenek, a legkíméletlenebb módon büntetik őket. De milyen e etekben követ­keznek be a büntetések? Ha valamely bányász agyon van gyötörve, el van fáradva és pihenni akar, nem megy el a leventegyakorlatra, akkor jönnek a büntetések, amelyek 5 peigotől 15—20 pengőig terjednek, s e mellé még néhány pofont is kapnak az eljáró szolgabíró úrtól. Nincsenek tekintettel arra sem, hogy ezek a bányászok egész nyáron alig 2—3 napot dolgoztak, tízetésük te >át olyan kevés volt, hogy a legminimálisabb létfen­tartásukat sem tudták biztosítani. Kuhájuk, cipő­jük lerongyolódott és ami egyetlen ünneplő ruhá­jú« van, azt nem hajlandók tönkretenni a levente­gyakorlatokban, mert olyan gyakorlatokat végez­tetnek, hogy ruhájuk egynéhány gyakorlat után teljesen elpusztul, cipőjük tönkremegy. A sárba fektetik őket és a leglehetetlenebb dolgokat kíván­ják meg tőlük, semmire sincsenek tekintettel. Aki pedig — ismétlem — bármilyen módon ellenszegül, vagy nem tesz eleget a követeléseknek, legsúlyo­sabb büntetésben részesül­Megtörtént pl. Lipíagerge községben, hogy a község lakossága egy idő óta teljesen ellenáll a leventézésnek azért» mert megunták a sok szeka­túrát, az állandó büntetést. A levente-gyakorla­tokra legújabban nemcsak a délutáni órákban rendelik ki az ifjúságot, hanem délelőtt is és figyelmen kivül hagyják azt, hogy az ifjak milyen kimerült állapotban vannak, Reggel 8 órakor so­rakozó iok keli a községháza előtt és így kell ele­get teuniök kötelességeiknek Ebben a községben ugy torolják meg az esetleges elmaradásokat, hogy a leventék szüleit a leglebete lenebb zaklatások­nak teszik ki. Pl. ebben a községben azelőtt senki sem törődött azzal, hogy az utcák takaritva van­nak-e, vagy nincsenek. De mióta ez az ellenállás történt, azóta nagyon is figyelik, hogy kinek a háza előtt nincs az utca tisztán rendben tartva s ülése 1927 november 30-án, szerdán. akkor az illetőre büntetést vetnek "ki. (Éry Már­ton : Ez ellen nem lehet kifogás !) Az utca tisz­tántartása a község kötelessége. (Zaj a jobb­oldalon.) Nem a járdáról, kocsi útról van itt szó. A kocsi utat sehol sem a háztulajdonosoknak kell takarítani, azt mindenütt a község, vagy a város takaríttatja. Ebből is kitűnik az, hogy ott vegzál­ják az illetőket és minden módot, lehetőséget meg­keresnek, hogy ott, ahol a legcsekélyebb módon nem tesznek eieret a levente-kötelességeknek, a legkíméletlenebb módon zaklassák a községek la­kosságát. (Zaj ) Igen jellemző az, ami Endrefalván történt. Itt meg kell említenem, hogy interpellációmban egy névbiba van, mert nem Mattyasovszky szolga­bíró úrral, hanem Szécsény járás szolga bírójával történt ez az eset. Én ezt korrigálni akartam interpellációmban, de miután már a minister ur­nái feküdt interpellációm eredeti szövege, ennek értelme nem volt és igy erre most vagyok kény­telen rámutatni. Endrefalván ugyanis szeptember 24-én levente­versenyt akartak rendezni A verseny megkezdése előtt azonban megeredt az eső és erre a levente­oktatók és a többi felettesek a leventéket egysze­rűen otthagyták az esőben a gyakorlótéren. Erre a leventék is széjjeloszoltak, mert nem akartak az esőben maradni. Később, amikor az eső meg­állt, elindultak a leventék össze-zedésére, benéztek a kocsmába is, és akiket ott találtak, összeszed­ték. Az egyik leventét, amidőn a csendőr a kocs­mából előállította, a szécsényi járás szolgabirója pofonütötte. Ez a legény az igazságtalan pofon és a megszégyenítés miatt nagyon el lévén kese­redve, dühében visszaütötte a szolgabirót és na­gyobbat is talált ütni, mint amilyent a szolgabíró ütött, mert a szolgabíró a lábáról leesett. Erre mi történt ? A csendőrök közrefogták a leventét, el­vitték, és midőn később szabadlábra került a rajta­lévő nyomok bebizonyították azt, hogy milyen erőteljesen brutalizálták, bántalmazták azért, mert a rajta esett sérelmet, a törvénytelenül használt büntetést meg merte torolni. (Propper Sándor : Ez a jogos védelem!) Ilyen események történnek ebben a járásban és épen azért kell kérnem a minister urat, hogy a vizsga a tot a legsürgősebben ejtse meg és a megtorló intézkedéseket foganatositsa. Meg kell említenem azt is, hogy a hétfői nap folyamán táviratot kantám a balassagyarmati alispáni hivataltól, amelyben az alispán ur arról értesített, hogy a mai napra vizseálatot akar megtartani es felkér, hogy jelenjek meg Salgó­tarjánban és szolgáltassam be bizonyítékaimat. Én ennek a felhivásnak egyrészt azért nem tehetek eleget, mert interpellációmat minden körüménjek között el akartam mondani, másrészt azért nem, mert hétfőn, amikor a táviratot megkaptam, érte­sültem arról, — bár az alispán ur egy-két nappal elő­zőleg intézkedést tett a vizsgálat megtartására — hogy ugyancsak hétfőn, ugyanabban a járásban ujabb brutalitás történt és ez elvette a kedvemet attól, hogy Salgótarjánba menjek. Én ugyanis meg vagyok arról győződve, hogy ott úgyis hiába­való minden megjelenés, mert a helyszínén azt csinálnak, amit akarnak. Meg kell említenem a következő esetet is. Fodor József a bányamunkások tisztviselője meg­jelent Mátranovákon. Mellesleg megjegyzem, hogy Salgótarjánból ez a Fodor József ki van tiltva, azonban a környéki községekből nincsen kitiltva. (Peyer Károly : Érdekes volna tudni, miért van kitilva!) Hogy miért van kitiltva, arról külön fogok beszélni. Egyszerűen azért van kitiltva, mert a Bányamunkások Szövetségének tisztvise­lője és ezzel meg van akadályozva, hogy Salgó­tarjánban a bányamunkások ügyeit intézhesse..

Next

/
Thumbnails
Contents