Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

Àz országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1927 november 30-án, szerdán. 14? (Malasits Géza: Ez után a beszéd után pedig rendjeiét fognak kapni!) Ez nem maradhat igy! Nem maradhat igy, mert kell hogy az igazságügyminister ur ennek véget vessen. Véget vessen, de nem ugy, hogy egy lagymatag és semmit sem jelentő leirattal intézi el ezt a kédrést, hanem tessék az operáló kést kezébe venni és műtőorvoshoz méltóan kioperálni ezt a fekélyt az ország testéből, tessék rendet teremteni és ne méltóztassék — mint mondottam — arra a kényelmes és nyugodt álláspontra helyezkedni, hogy ez nem tartozik a hatáskörébe, hanem a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. (Propper Sándor: És tessék a perekben ezek után uj felvételt elrendelni! Nem ülhetnek azok a szegény emberek egy besúgó, egy beugrató vallomása alapján!) Beszédem során utaltam arra is, hogy a bűnvádi perrendtartás előírja azt, hogy éjjeli vallatások, éjjeli kinzások nem történhetnek. Mégis azt tapasztaljuk, hogy mivel a rendőrhatóságok azt látják, hogy bármilyen gazságot, bűncselekményt követnek is el, sohasem sújt rájuk a megtorló kéz és soha senki felelősségre nem vonja őket, hogy szabad nekik minden és szabadjára vannak engedve: most már odáig mennek, hogy egészen nyiltan és nyugodtan olyan vallomásokat is felvesznek a jegyzőkönyvekbe, amelyeknél magukban a jegyzőkönyvekben fel van tüntetve, hogy éjjeli kihallgatáson vették fel azokat, holott mi gyakorlati jogászok nagyon jól tudjuk, hogy abban az esetben, ha a rendőrségen kinzások vagy éjjeli vallatások fordulnak elő, akkor a múltban a rendőrség mindig bölcsen el szokta hallgatni, hogy a jegyzőkönyveket 'amikor, a nannak melyik órájában vették fel. , Ezekkel a nyomozati eljárást, tehát a bűnvádi eljárást megelőző eljárás során történt dolgokkal kapcsolatban bátor vagyok az igazságügyminister ur figyelmét arra is felhivni: nézzen utána és érdeklődjék, hogy ebben a legutóbbi ügyben, de egyéb hasonló vonatkozású ügyekben is házkutatások, személyi motozások alakalmával miket foglaltak le a rendőrhatósági közegek. Ha az igazságügyminister ur fáradtságot vesz magának és érdeklődik ezek után, akkor kétféle megállapítást tehet. Az egyik megállapitás az, hogy vagy nem ismerik az illetők a bűnvádi perrendtartás rendelkezéseit és nincsenek olyan magaslaton, hogy disztingválni tudnának, mit szabad és mit lehet lefoglalni, vagy pedig egyszerűen felrúgják az egész bűnvádi perrendtartást, ügyet sem vetnek a dologra és ami jól esik nekik, azt foglalják le és azt veszik jegyzőkönyvbe, ha épen jegyzőkönyvbe veszik. Itt van előttem néhány adat erre vonatkozólag a legutóbbi főtárgyalási anyagból, ahol maga a főtárgyalási elnök valósággal gúnyos hangon ismertette azt a bűn jel jegyzéket, a lefoglalt dolgokról, amelyeket 300 kilogrammra tehető 50 csomagban helyeztek el. Ezek között van többek között Eötvös Józsefnek a »Falu jegyzője« és »A XIX. század uralkodó eszméi« című munkái, ott van egy kis játéknyomda s egészen véletlenül sem lehet^ komoly, az állami és társadalmi rendre veszélyes iratokat és nyomtatványokat találni. De ez nem uj jelenség. Ez is folyik az 1919-es, 1920-as években elharapódzott állapotokból, amelyekre nem volt megtorlás s ezért nem történik ma sem gyökeres intézkedés ezekben az ügyekben. Magamnak, mint a rendőrségen eljáró ügyvédnek volt alkalmam tapasztalni azt, hogy 1919-ben kommunistaság gyanúja miatt letartóztatott emberektől a rendőrségi emberek elvették órájukat, láncukat, gyűrűiket, pénzüket s amikor ezek hosszú évek után kiszabadultak, akkor egyszerűen azzal a harckiáltással, hogy az akkori időkben uralkodó nagy tumultus és rendetlenség folytán nem tudják, hova tették ezeket a dolgokat, a rendőrség ma már nem tudja felmutatni ezeket Ez tarthatatlan állapot: a legsötétebb Ázsiában sincs ilyen igazságszolgáitatás. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem lehet ez! — Zlinszky István: Hogy lehet ilyeneket beszélni? Ezt nem lehet elhinni! — Meskó Zoltán: Nem szabad ilyet mondani! — Malasits Géza: Ma sem kapja vissza felét, akitől elveszik!) Ne méltóztassék ezt, igazságügyminister ur, ugy elintézni, hogy nem lehet. (Propper Sándor: Olyan borzalmas, ugyebár, hogy önök el sem hiszik?! — Ziinszky István: Hihetetlen! — Propper Sándor: Mégis igy van!) E tekintetben hivatkozhatom Andrejka főkapitányhelyettesre, akinél magam jártam el több izben és akivel együtt kerestünk bűnjeleket, amelyeket azonban nem találtunk meg; tettem nála panaszt, anélkül azonban, hogy ez eredményre vezetett volna. Végül is kénytelen voltam magam is belenyugodni abba — jóindulatból, — hogy tényleg az akkori tumultusban, rendetlenségben megtörténhetett, hogy ezek eltűntek. (Zlinszky István: 1918-ban lehetett! — Malasits Géza: Dehogy! 1918-ban nem veszett el senkinek semmije! 1920-ban, 1921ben történtek!) Ha meg lehetett is ezt érteni 1920-ban vagy 1921-ben, nem lehet megérteni 1927-ben és nem lehet semmiféle magyarázatot találni arra, hogy bűnjelként lefoglalják Eötvös Józsefnek »A falu jegyzője« és »A XIX. század uralkodó eszméi« című munkáit, kommunistaság gyanúja miatt, mert annak az eljáró rendőrtisztviselőnek, sőt detektiveknek is tudnia kell, hogy Eötvös József igazán nem tartozik a kommunista irók közé, akik egészen más célokat szolgáltak, mint amilyeneket ő szolgált, ha most talán egyesek bizonyos tekintetben destruktívnak is jelentik is ki. Amikor én ezt itt szóvá tettem és amikor kérem az igen tisztelt minister urat, hogy ezek után a kérdések iránt méltóztassék tüzetesebben érdeklődni, méltóztassék utána nézni, akkor arra is kérem a minister urat, ne elégedjék meg azzal, hogy egyszerűen utasítást ad és jelenést kér ebben az ügyben, hanem vegyen fáradságot magának és nézze át ezeket az ügyeket személyesen. Bocsánatot kérek, minister ur, bármilyen nagy is az elfoglaltsága — amit én koncedálok — ez az ügy megér annyit, hogy tisztázása során azt az ázsiai állapotot, azt a botrányos állapotot, amely nálunk a rendőri nyomozás terén uralkodik, kiderítsük, napvilágra hozzuk s tiszta helyzetet teremtsünk ebben a kérdésben. És itt kell megemlítenem azt is, hogy bár ezek a dolgok — sajnos — nem uj jelenségek, de odáig megy az a féktelen terror, amely ebben az országban van, hogy a lapok nem mernek irni ezekről (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Tessék megfigyelni, ennek nagy részét is el fogják kenni holnapra!), hogy akkor, amikor nyilvános tárgyaláson hangzanak el ilyen dolgok, amikor felállanak egyet* vádlottak és sorban rámutatnak a padokban bennülő detektivekre, hogy: ez pofozott, ez ütlegelt, ez cibálta a hajamat, akkor sem történik semmi, sőt az újságok szerencsétlenségükben és megfélemlitettségükben nem merik ezeket nyilvánosságra hozni, mert hiányzik a sajtószabadság, s mert tisztában vannak azzal, hogy nem azoknak a detektiveknek lesz bajuk, akik ezeket 23*