Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
104 Az or'szaggyűlés- képviselőházának 95, ülése 1927 november 2Ő-én, pénteken. akarta elönteni bürokratikus fölényével az igazságszolgáltatást. Visszamenekülök és én most is azt mondom, hogy azt a szellemet idézzük vissza, amelyik mindig jót akart és menteni akart, amely akképen gondoskodott a vádlottról, hogy életét és a benne rejlő fizikai és szellemi erőket a jövő számára megmenteni akarta. Aki a fegyházból szigorított dologházba csukja a vádlottat, az lemond a megjavítás lehetőségéről. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nem értem és soha npm fo°"om megérteni, hogyha valaki egy fegyházat kitöltött és nem javult meg. miből tud:a a hatóság, hopy az illető nem javult meg. annak a felügyelő bizottságnak az i°'azságügyminister ur elé terjesztett jelentéséből ? T)e ez nem. eléé:. A nróbára bocsájtást, amelyre hivatkozott a mélyen tíszteH előadó nr a fi s ta ^orvakról, a próbára bocsájtás intézményét inkább a felnőtteknél kellene megvalósítani. A patroné zs kiterípsztés4t. a patronázs-osztá'yt a ministeriumban kell létesíteni és a törvényhozók, a városi bizottsági tasrok, ügyvédek és orvosok köteleztessenek arra, hogy a patronázsban résztvegyenek és a nevelő batást orvosi. jo<?i és bölcseleti szempontból elhintsék és javító neveléssel is igyekezzenek az elbukott embereket megmenteni. A társadalmi bűntettnek nyomában jár a társadalmi mentségnek a fogalma. Nem kell drákói törvény és nem az hogy a »bíráknak kevesebb dolgot, de több eütéUet«. Ez nem lehet igazság egy olvan országban, ahol a mentség ideién és a feltámadás idején szá^ige volt, hogy olyan kevesen vagyunk hogv az auap*vilkosnak is me<» kell kegyelmezni. Travesz'tálva. e nagyszerű ^ós^st, e remekbe foglaH mondást, miért nem alkalmazzuk most a méltányosságnak ezt a felhívásit amikor mé^ ke^pgobbpn vagvunk (U^n ran! Ugy van! a szélsőbnloldalon.) amikor letiporva és letörve, minden lélek megmentésére szükség" van amikor a javítás elméletének be kell vonulnia a gyakorlati életbe, nem •poH^fi' ní»v. hno-v c7V n v U -nénzbüufetést, a fellebbezési jog korlátozását és a megrö°zöttségeknek k'mondását kodifikáljuk. Ne itélJük el önmagunkat jobban mint ahogy megérdemeljük, mert csak tápot adunk arra, hogy odakint az ellensé«? megdobban lebecsülje azokat a nagy tulajdonságokat, amelyeket ideig-óráig el lehetett tiporni e nemzetben, de amelyeknek alkotóképessége és szellemi arisztokráciája, a géniusz szolgálatában álló papjaiban, az irni-olvasni nem tudó polgáraitól kezdve, végig a csúcsokig, mindenkiben benne él áthatva a nemzetmentő gondolattól, áthatva annak az igazságnak az érzetétől, hogy nem letaszítani, hanem felemelni kell az embereket. Ott nem ilyen novelláris intézkedésekre van szükség, hanem arra, hogy tételes és intézményes módon emeljük ki az embereket a romlottság fészkeiből, emeljük ki az alkoholizmus fészkeiből, emeljük ki az embereket a ledérség fészkeiből, a könnyelműség, a nyomorúság és a tobzódás tanyáiból. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon,) Építsünk menhelyeket, nem pedig dologházakat, építsünk gyógyító intézeteket, ahová azok, akiknél a megrögzöttség azon a határon ál, amely a betegség csiráit hordozza magában, elhelyezhetők legyenek. Mert a társadalmi konstruktív bűntett az már, amellyel most a pszichoanalízis és a kriminálanalizis annyit foglalkozik, nem a megtorlás^ területén mozog, az már a megmentés területén mozog, ott már azok a tételek küszködnek, hogy a biró mellett mindig ott legyen az orvos, és ha felismeri, hogy a kétszer-háromszor visszaeső egy idegrendszeri elváltozás, egy hibás agyberendezkedés áldozata, amely nem az elmebetegség, — mert nálunk csak ezt ismerik — de ahol az indulat vad ereje, egy örökletes hajlamosság, egy szekszuális eltévelyedés, egy a faj hibás konstrukciója folytán előálló olyan elvetemültséget mutat, amely már talány a jogász és a biró számára hogy mondom, akkor oda áll a maga vérvizsgálatával, a maga pszichoanalízisével, a maga agyvizsgálatával, a maga egész szervezési berendezkedésének ellenőrző hatalmával. — nem a törvényszéki orvos, aki ugyancsak tömegmunkát végez — ha nem a direkt erre a célra, a társadalom megmentésére kiküldött, jeles kiváló orvos, aki kriminológus és pszichópatológus egy személyben és elővéve mindazt, amit a tudomány rendelkezésünkre bocsa jt. Röntgenszemmel belenézünk az emberek belsejébe, analizáljuk lelkünket és arra törekszünk, hogy megmentsük, ami megmenthető. Ezt a gondolatot nem szolgálja a^ drákói parancs, ezt^ a gondolatot nem emeli és nem avatja törvénnvé ez a novella. Az igazságügyminíster ur többször visszavonta ezt a novellát, vornn vis«?a még oeyszpr. (Élénk helyeslés a szélsőbal a dalon.) Klasszikus szép törvényünk van nekünk, nagy kiváló bíráink vannak, azokon segítsen, a bírákat mentse meg az elszegényedés és a pauperitás örvényétől, akkor nem lesz torlódás, mert a több munka a több munkaképesség nyomán jár és a teljesHőkéoesség fokozásával kezdje el a bírói nevelésen. Ne ugy legyen, mint ma, hogy közös a kvalifikáció. A biró több legyen, mint mi vagyunk, a bírói képesHés a legnagyobb kvalifikáció legyen és dotációja a független tevékenységnek arra a piadesztáljára eme 1 je, amely őt családjával boldog és megelégedett polgárrá teszi. Ne ugy legyen, hogy a biró ott fenn a kulpituson trónus magasságban a magyar állam nevében kihirdesse az ön igazságát, az én igazságomat, mindnyájunknak igazságát s aztán bánatos szívvel merengve és elkeseredve a maga sorsán hordozza az elégül étlen ség jármát. A bírák nem szólnak, nem panaszkodnak. Helyettük itt ez a törvényhozás emelje fel a szavát. Mentse meg az igazságügyminister ur a létező törvények alapján, a negyvenes éveknek és a felleiidü^s korszakának kitermelt jogászi értékeivel a magyar büntető ígazságszolgá'tatást és uientse meg a büntetőnovella romboló hatásától. A törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon .) Elnök: Szólásra következik? fí'ibicza Ferenc .iesryző: Farkas István! Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkfis István: T. Képviselőház!^ Tekintettel az idő előreha T adott voltára, kélném a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy Farkas István képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondja el, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a beszéd elhalasztásához hozzájárul. A napirend tárgyalására szánt idő Jeteit, a vitát tehát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket f.
