Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
102 'Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1927 november 25-én, pénteken. tanság keletkezik, amelyről nem merném kiegzaminálni matrukat a törvényhozókat és a magukat jogtudóknak nevező urakat sem. Derültség a szélsőbalodalon. — Rothensteln Mór: Talán még a ministerek sem! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Attól mégis megköveteljük, hogy tudnia kell azt a modern, nagyszerű büntetőjogi megkülönböztetést, amely a novellában megnyilatkozik, mert ha nem tudja, az az ő baja és az ő kára. T. Képviselőház! Az a bün'tetőtörvénykönyv jó, amely egyszerű, olyan mint a tízparancsolat, olyan, mint az imádság, amelyet nem azért kell tudni, mert »tanitják, hanem azért, mert ez az embernek veleszületett jogi- és tisztességérzetéből fakad. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezeket kell tudni: Kell, hogy erkölcse legyen az illetőnek, akkor közel van a joghoz és nem kell keresni azt, hogy mit mond a törvény!) Erkölcsösnek kell lennie, azért a csatlakozás intézményét mégsem fogja ismerni. (Derültség. — Farkas István: A menetrend kezében van sok képviselőnek, mégsem tudja, hol van a csatlakozás.) A törvény pedig^ nincs ezeknek kezében! (Pesthy Pál igazságügyminister: Hozzáértő emberekkel szivesen beszélek!) E komoly téma taglalásánál, amely ezt a falláciát az egész világon életben tartja, fel kell említenem, hogy itt van például — méltóztassék csak visszaemlékezni — a tiltott közlés fogalma és itt van a sajtóügyekben való valódiság bizonyításának, az exceptio veritatisnak változatos sorsa. Az ujságiró ugyebár nasryszerü kultúrember, mert ő nerr.ze J kÖzi szeizmográfja a világ eseményeinek és mégis — meg merem mondani — egyik sem tudja, fo^aTma smcs arról bo^y e megkiVömböztetés mögött mit rejt a törvény. Jó. azt lehet mondani rá: menjen ügyvédhez, (Pesthy Pál igazságügyminíster: Bizony, csak ezt lehet mondani!) a törvény azonban nemcsak azok számára való, akik azt olvasni tudják, hanem azok számára is. akiknek. köztudatába megérzésből át kell. hogy menjen és amig az állam nem tud gondoskodni a kihirdetésnek olyan fajtájáról, amelyből a törvény ismerete következik, add 5 g e fogyatékos közlés következményeiben kissé kíméletesebbnek kellene lennie. Régi törvénytudóink ki doboltatták a határozatot a legkisebb faluban is. elmentek és magyarázták. Nádunk még a jogászegyleti ü'ések is szünetelnek és vajmi ritkán történik, hogy teljesülések és megvitatások tartatnak. A nemzetközi vonatkozásokat is mennyivel különben ápoltuk hajdan! Ha ilyen novelláról volt szó, akkor idejöttek a külföld nagy jogászai, mert valahol ufy a büntetőjog terén kell valamelyes nemzetközi vonásoknak és állandóságoknak lenniök. (Pesthy Pál igazságügyminister: Van is!) Példának legyen szabad megemlítenem, hogy egy főbenjáró ügyben anélkül, hogy erre külön törvény volna, SLZ osztrák hatóságok mily nagyszerű megértést tanúsítottak. Csak a közelmúltban történt ez. Hiába ostromolam a bíróságokat és az ügyészséget, hogy keresse meg az osztrák hatóságokat egy gyilkossági ügyben, hogy legyenek segítségünkre s engedjék meg, hogy a magyar bíró ott szemlét tartson, azt mondták: nines ennek szabályozása és sokba is kerül. Mindig hallom ezt, hogy sokba is kerül. Az igazságszolgáltatás kerül a legkevesebbe ebben az országban! Sok minden egyéb kerül többe, aminek nem kellene annyiba kerülnie. (Ugy van! a szélsőhaloldalon) "M"i történt*? Az osztrák bíróság és ügyészség felismerte a helyzetet, szolgálatkészségből, nemzetközi jogi tiszteletből elvégezte mindazt a szemlét, amelyet a magyar bírónak kellett volna tartania. v-ÍPÍ* íí yen köz eledések vannak. A múltban eljöttek ide nemzetközi jogászok és tanítottak bennünket, mi pedig tanítottuk őket. Kölcsönhatásokból fakadt az a reciprocitás, amely mindig a békés nemzetközi együttessétek záloga. Minél több közös törvény, annál több garancia a megértésre, minél több közös szociális intézkedés, annál kevesebb kilátás nemzetközi öszszekoccanásokra. A béke áldásainak is elsősorban ezek a büntetcjogi jelentőségek adnak tápot. Ahol az elégedetlenség nem fokozódik, ahol az emberek büntetett volta kisebbedik, ahol az elnézés és méltányosság tör utat, ott fejlődik az egymásra utaltságnak békességes érzete, ott van vallásoság és erkölcsösség, ott vannak emelkedettebb felfogások. Ahol azonban a félelem járja át az emberek szivét, ahol a bíró szobájába remegve lép be az. aki a jogért folyamodik, ott az igazságszolgáltatásban is valami hiba van. A tekintélytisztelet párosuljon szeretettel. Akitől igazságot várok, azt nem tartom jogi bűvésznek és nem tartom rejtelmes, különös tudásnak. Emlékszem, hogv egy vígjátékban a rejtelmességet és a tudálékosságot egy magyar író hogyan figurázta ki és ennek milyen hatása volt. Konzíliumra jöttek az orvosok és egymás között latinul kezdtek beszélni. A beteg a fejéhez kapott: »Végem van, latinul beszélnek! Már ki is terítenek!« A tudálékosságnak e módjai helyett a jogi tudásnak a mára egyszerűségében és világosságában kell hatnia. Nem ugy kell a feleket kezelni, mint akik nem értenek hozzá- hanem ugy kell őket kezelni, mint akik o^t feküsznek az operatív asztalon és segíteni kell nekünk jogászi oo^ratőröknek ahhoz, hogy az igazi igazság kiderítése mellett men'tessóg meg az, aki az igazság után vágyakozik. Maga a gondolat, az eszme, az igazsaor a fontos, de nem ugy ahogyan az előadói székből hallottuk, hogy »nem kedvez a vádlottnak, de kedvez az igazságnak!« (Ugy <van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a megkülönböztetések — bocsánatot kérek —. minden tiszteletem mellett nem az alátámasztott érvek s^rozat^ba tartoznak, hanem azokat az adatokat kell felso^aVnz+ania, ^rvipivek ténvbelileg igazolják, hogy hányszor történt és hányszor történik a reformatio in neíns a fplsőbb fokon és akkor látni fogja, hogy amikor odaengedik a vádlottat a bírája pip p S ott esenghet szót eme T bet. kérhet könyöröghet, emberi mivoltában állhat elő, akkor ott az igazság mindig hamarább törhet utat magának, mint ott. abnl a holt hetükbe elzárkózva és árkusokba temetkezve Ítélkeznek a bírák. Akkor miért csináltuk ezt a modern törvénvt. amely évtizedek óta az egész világon becsületet szerzett nekünk: akkor miért hallgattuk azoknak szavára, akik a szóbeliség és közvetlenség elvét hirdették és hirdetik?! S most miért akarunk visszafejlődni és miért a^ariuk. hogv újra papirosigazságszolgáltfitás lépien az eleven, élő valóságos igazságszolgáltatás helyébet! Nem. tisztelt Képviselőház, ezeket, nem lehet ideiglenes intézkedésnek sem nevezni. Ezek az elevenbe vágnak: ezek megölik, elpusztUiák azokat a leTietőséo-pTrpt. amelyek kiemelik a magyar igazságszolgáltatást a sablonokból, amelyek az individiaüzáció - magaslatára visznek bennünket, amelyek éltető erőt adnak belénk és megteszik azt a konceszS'íót, hogv akit elítélnek, az legalább a biró előtt megjelenve tőle ballhassa meg az igaz-sá-
