Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. 77 előbb hivatkoztam rá, a gazdasági élet teljes szabadsága ken, hogy a jeiszo legyen, és keil, hogy oüa vezessen a mi gazdasági renaszeriink is, de természetesen csau oiyan körülmények között és csau; oiyan határok közoit, auiig a gazdasági eietnek teijesen szabauuá téteie nem tog banni tekintetben is a gazdasági élet karára és különösen a gazdasági eletén belül a társadalmi osztályok egyes rétegeinek kárara várni, (u gy van! jobbfeiol.) Említettem, hogy a gazdasági életben az egyetlen egészséges árszabályozó a kereslet és a kinàlat es a keiesletnek es a kinálatnak egymasbcz való viszonya állapit ja meg és alakiija ki az egészséges arakat, bajnos, a kereslet es a kínálat nem tud a maga teljes egészeoen és a maga egészséges áralakitó mivoltában érvényesülni epén a lakasok bérének megállapításánál, {ügy van! jobbfelől.) mert hiszen itt a kereslet es a kinálat kérdése nagyon DS szabva van az adutt viszonyokhoz és nagyon is szabva van ma különösen Budapesten azokhoz az adott viszonyokhoz, amelyek szerint sokkal nagyobb a kereslet, mint amekkora a kínálat és ennek következtében ezen a téren, a lakbérek kiaiakitasa és kialakulása terén, természetszerűleg az egészséges verseny, a kereslet és a kínálat egészséges versenye a maga teljes egészében nem is alakulhat "ki. Itt tehát, bármennyire óhajtjuk.is mindannyian a teljes szabadsagot és a házbéreknek teljesen szabaddá tételét, mégis kell, hogy bizonyos aggodalom töltse el mindannyiunk szivét abban a tekintetben, hogy mi fog történni akkor, ha a lakbérek teljesen szabaddá tétetnek ebben az országban. Es épen ezért akkor, amikor mi a magunk részéről is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a szabaddá tételnek meg kell történnie, egyúttal kell, hogy a magunk részéről felhívjuk az igen t. kormány figyelmét, — amely kormánnyal szemben mi természetszerűleg a legnagyobb bizalommal viseltetünk — két kérdésre. Az egyik az, hogy vájjon gondoskodott-e a kormány bizonyos átmeneti idöröl a felszabadítással kapcsolatban, hogy ezalatt az átmeneti idő alatt és ennek a révén teljesen zökkenés nélkül és simán mehessen át a magyar gazdasági élet a lakások felszabadításának terére? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Novembertől májusig!) A másik körülmény, amelyre a magyar kormány figyelmét felhivni óhajtjuk, — és ezen a téren különösen kérem a magyar ministerelnökhelyettes népjóléti és munkaügyi minister ur figyelmét — az, hogy vájjon gondoskodott-e olyan szabályokról, gondoskodik-e olyan intézkedésekről, amelyek lehetetlenné fogják tenni a házbéreknek nagyobb mértékben való emelkedését, (Malasits Géza: A jószivü háziurak ezt megígérték.) hogy gondoskodik-e olyan intézkedésekről, amelyek a lakások és lakbérek teljesen szabaddá tétele esetén nem fognak lakásuzsorához vezetni a magyar fővárosban?! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! A napokban olvastam valamelyik lapban, hogy Olaszországban is felütötte fejét a lakások teljesen szabaddá tételével kapcsolatosan a lakásuzsora és olvastam az annyiszor támadott Mussolininak egy érdekes intézkedését, amelyet a lakásuzsora letörése céljából tett és ez az, hogy mindazokat az árdrágító háziurakat, akik a lakbérek emelése téren túlságosan drágítottak, a városból száműzette. (Farkas István: Van más módszer is, nemcsak a Mussolini-féle!) A magam részéről nem óhajtok itt tanácsokat adni a magyar kormánynak, (Halljuk! Halljuk!) nem óhajtok az ő intézkedésével szemben egyáltalán előzetes kritikát gyakorolni, mert nem tudom, mik lesznek azok az intézkedések, de kérem a magyar kormányt, hogy a lakások feiszaoaditásanak kérdésevei kapcsoiatuan erre a két körülményre, amelyet itt a magyar kormánynak ügyeimébe ajániottam, a lakasok felszabadításánál tényleg figyelemmel legyen, (Ugy van! jubofelol.j mert amennyire gazdasági szükségesség a lakások íeiszabaditása, epén annyira szociális szükségesség az, hogy a lakások felszabadításával kapcsolatban ebben az országban, de különösen ebben a fővárosban a lakasuzsora a fejet fel ne üsse. (Ugy van! jobbfetől.) Ezeket óhajtottam ebben a kérdésben előadni. ( Éiénk helyeslés jobbfelől. — Zaj a széisőbatoldalon.) Elnök : Következik Bródy Ernő képviselő ur! ! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ha meg méltóztatnak engedni, ahhoz az érdekes kérdéshez, amelyről az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszelt, előadásom másouik részében fogok hozzászólni; most pedig méltóztassék megengedni, hogy azzal a kémessel foglalkozzam, amely ma a közvéleményt, a fogyasztóközönséget a legélénkebben érdekli: a drágaság kérdésével. Kötelességemnek tartom, hogy mielőtt ez a Képviselőház nyári szabadságra megy, ezt a legaktuálisabb, legégetőbb kérdést itt szóbahozzam. Mindenekelőtt legyen szabad megállapítanom, hogy a drágaság kérdése nem rendőri ügy, nem rendőri kérdés, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a drágaság kérdése gazdasági kérdés, amely gazdasági kérdéshez még az adminisztráció kérdése is kapcsolódik. Nagyon természetes, hogy amikor a drágaság kérdésé^ rői beszélünk, nem téveszthetjük szem elöl a világgazdasági jelenségeket. Egy világgazdasági jelenség természetesen elhat Magyarországra is, és megállapítható, hogy a mezőgazdasági termeivények az ipari termeivények indexárai felé igyekeznek. Ez általános világgazdasági jelenség, amelyet Magyarország is követ a maga természetes módja szerint. Ez tehát természetes állapot, amelyben Magyarország követi az egész világ sorsát. Csakhogy nagy diszparitás van Magyarország és más országok között: más országokban is van drágaság, de viszont más országokban a kereseti lehetőségek és a munkaalkalmak sokkal nagyobb mértékben vannak meg, és ha Magyarországon van a béke felett egy 133-as indexszám, ezzel szemben a bevétel és a kereseti lehetőség sokkal mélyebben alatta áll az aranyparitásnak. Itt, ezen a ponton kell elsősorban segiteni a magyar fogyasztóközönségén, mert ismétlem, mindenütt az egész világon megvan ez a drágaság. Amerikábar magasabb, mint Magyarországon, de viszont Amerikában és Európa egyéb részeiben is a kereseti lehetőségek és a bevételi alkalmak sokkal magasabbak, mint amilyenek Magyarországon. (U gy van! a szélső baloldalon.) Ez vonatkozik a drágaság kérdésének világpiaci jelenségére, azonban nekünk közelebb kell lépnünk a témához és meg kell néznünk, hogy Magyarországon és mivel ebben a pillanatban mint budapesti képviselő szólok elsősorban ehhez a kérdéshez, különösen Budapesten mi okozza ezt az abnormális helyzetet, amely jelenleg előállott. Én nem vagyok azon a nézeten, hogy a drágasági ankétok hiábavalók. Én azt tartom, 14* '
