Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-76

72 Az országgyűlés képviselőházának kérdésben, minden lehetőt meg is próbál tenni. A gyermek, a jövendő nemzedék megerősitésének egyik formája és módja az, hogy lehetővé kell tenni és biztosítani kell* a gyermek életkörülményeinek higiénikus, egészségügyi feltételeit ; a jó lakásviszonyok, a jó nevelési viszonyok, a jó egészségügyi viszonyok, megfelelő táplálkozás m el" lett a gyermek lelkileg is, íestileg is megfelelően fejlődhetik. Miután a budapesti gyermek tiz hónapon keresztül a bérházak tömegében levegőtlenül és rossz szociális és táplálkozási viszonyok között él, elkövetkezik számára két hónapnak várva-várt nagyszerű és reménységgel teli szabadságideje, amibor kinyiinak az iskolaablakok, amikor kimehet a gyermek is s szabadon és függetlenül a maga emberi életét élheti. Mit csinálhat akkor a gyermek? Ha szüleinek gazdasági és szociális helyzete rossz, tovább kell élnie azokban a rossz lakásokban ugyancsak levegő nélkül, rossz táplálkozási viszonyok mellett. S itt következik a társadalmi gondoskodásnak nagy feladata, hogy kiragadja a gyermeket ebből a senyyesztő, sorvasztó milliőből s jobb körülmények és viszonyok közé helyezze. Budapest főváros már 1925-ben megkezdte azt az akciót, amelynek a neve és címlete: gyermeknyaraltatási akció. Akkor még csak hétszáz gyermeket tudott kihelyezni jobb levegőre, jobb lakásviszonyok közé, a jobb táplálkozásnak és az orvosi ellenőrzésnek megfelelő feltételei mellett. 1926-ban a főváros már hatezer gyermeket helyezel t ki- Mig most 1927-ben nyolcezer gyermek elhelyezéséről gondoskodik. Van a fővárosnak egy intézménye, az iskolaorvosi intézmény, amely a legnagyobb lelkiismeretességgel ellenőrzi a gyermekek egészségügyi viszonyait. Az iskolaorvosok megállapították, hogy Budapest iskolába járó növendékei közül tizenegyezer olyan gyermek van, akinek feltétlenül elemi életszükséglete, hogy megfelelő üdülőtelepeken helyeztessék el, különben elpusztul. Ezek olyan gyermekek, akik a legkülönböző betegségekkel vannak terhelve, tüdővészre hajlamosak, angoíkórosak, vérszegények. A főváros tanácsa, a gyermekmentés nagy gondolatából kiindulva, az ország társadalmához fordult s meglepő és szomorú számadatok s tanulságok derülnek ki ennek az akciónak kapcsán. Amikor a főváros megkérte az ország tehetősebb egyedeit, a birtokososztályt, megkérte az uradalmakat, a püspökségeket, hogy a budapesti szegény gyermekek nyári ellátásáról és üdültetéséről gondoskodjanak, akkor Magyarországon 2300 földbirtokos közül csak 30 birtokos helyezett el 38 fővárosi gyermeket. (Huszár Károly: Szomorú!) Sajnálattal kell megállapitanom, hogy maguk a püspökségek sem vállalták ilyen gyermekek elhelyezését, kivéve a zirci és a pannonhalmi apátságokat, amelyek igazi nemes szociális érzéssel vállalták a gyermekek gondozását. Az Esterházy hitbizomány, amely majdnem akkora, mint a kis Hollandia, egyetlenegy gyermeket!! nem vállalt. így nem vállalt a gazdag Szabolcs, Debrecen, Scoln ok vármegye. Viszont a tényeknek megfelelően meg kell állapitanom azt is, hogy a falvak népe a legnagyobb szeretettel és a legnagyobb megértéssel fordul e kérdés felé ; hogy a járások, az egyes községek minden lehetőt megtesznek, hogy budapesti gyermekeket helyezzenek el. Ez a körülmény tette lehetővé a fővárosnak, hogy ma már nyolcezer gyermek nyaraltatásáról gondoskodik, 4500 gyermeket maga helyez el a saját költségén, mig 3500 gyermek eljut az ország különböző vidékeire épen a községek áldozatkészségéből kifolyólag. Fennmarad azonban még háromezer olyan gyermek, akiknek az ellátása és gondozása, nyári üdültetése feltétlenül szükséges. A fővárosnak 76. ülése Î927 június 28-án, kedden. tizenöt üdülőtelepe van, amelyek a perifériákon lévő iskolákban, a budai hegyek alján helyeztettek el és amelyeket a főváros minden higiénikus előfeltétellel felszerelt, ahol a gyermekek iskolaorvosok és tanitónők felügyelete alatt vannak, ahol a napi ötszörös higiénikus táplálkozás legteljesebb figyelembe vételével gondoztatnak a gyermekek, úgyhogy már egy egész statisztika szól arról, hogy milyen mértékben javult a gyermekek egészségügyi állapota azóta, amióta ez a gyermeknyaraltatási akció folyik, hogy két kilótól tiz kilóig hizlalják fel ezeket a szegény, vánnyadt gyermekeket, akik aztán más életkedvvel kerülnek vissza a családi otthonba és ez a családi otthonban is nagy örömet szerez, és így a gyermekek elhelyezésének a társadalmi kiegyenlítődés szempontjából is fontos kihatása van. Mindezek a körülmények kötelességévé teszik a pénzügyi kormánynak és magának az államnak, hogy a gyermeknyaraltatási akciónak segítségére siessen. Ha azt a statisztikát nézem, amely kimutatja, hogy micsoda betegségek pusztítanak a gyermekek között, akkor riadtan látom, hogy pl. a tizenegyezer gyermek közül angolkóros 232, alultáplált 1125, vézna 651, ideges 326, légcsőhurutos 211, mirigyes 457, tüdőcsucshurutos 859, tüdővészes 291, vérszegény 4616 és fejletlen 4781. Ez a statisztika bizonyítja, hogy mennyire dübörög az ajtón annak kényszere, hogy ezek a gyermekek mielőbb kikerüljenek a maguk üdülőhelyeikre. Az elhelyezendő gyermekek szülői közül alkoholista apa 8%, tüdővészes apa 6% és tüdővészes anya 6'5%. Ebből az következik, hogyha a gyermekek egészségesen visszakerülhetnek s közben itt a gazdasági és szociális helyzet javul, teljesen meg lehet oldani az egészségügyi problémát magán a családon keresztül is és az állam rendkívül nagy későbbi költségektől kiméli meg magát, ha itt mindjárt gyökeresen igyekszik a gyermeknyaraltatási akció kapcsán a helyzeten segiteni. Meg kell állapitanom, hogy a népjóléti minister ur ebben a kérdésben igen szép munkát vég; zett, meg kell állapitanom, hogy a kormányzó ur O főméltósága alegnagyobb figyelemmel viseltetik a gyermeknyaraltatási akció iránt és csak sajnálattal konstatálom viszont azt, hogy épen azok, akik Magyarországon a legtehetősebbek, a birtokososztály,, és egyáltalában azok a körök, amelyeknél a tőke halmozódik, a legkevesebb megértést tanúsítják, ellenben a szegény községek, valamint a főváros tanácsa és közönsége azok, akik ezt a kérdést felkarolták. Az lehet a kérdés, hogy mi a teendő? Én arra kérem a pénzügyminister urat, hogy azon a példán elindulva, amelyet a főváros ebben a kérdésben mutat, kegyeskedjék gondoskodni a még hátra lévő háromezer gyermek nyaraltatási költségeiről. Ennek a háromezer gyermeknek nyaraltatási költsége nem olyan horribilis, igaz ugyan, hogy közben a drágasági viszonyok a kérdést már nehezebben megoldhatóvá tették. Maga a főváros a tegnapi pénzügyi bizottsági ülésen kénytelen volt 45.000 pengőt megszavazni azért, hogy az előbb már két és félmilliárd koronában megállapított nyaraltasási költséget kiegészítse, minthogy közben a vidéki gazdákat, a községeket fagy- és jégkár érte és ennek mérlegelése elől kitérni nem lehetett, kéuytelen volt tehát a főváros ezzel a kiegészítéssel lehetővé tenni, hogy ezeknek a szempontúknak mérlegelésével a gyermekek nyaraltatása biztosittassék. Mi azonban csináltunk egy statisztikát és ebből körülbelül megállapítható, hogy száz millión aluli összeggel gondoskodni lehet ezeknek a gyermekeknek nyár altatásáról. Épen a mai napon indul el 1700 gyermek a perifériákra, az üdülőtelepekre, ahová három-négyhetes turnusokban mennek el a gyermekek nyaralni.