Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
Az országgyűlés képviselőházénak 7 szempontból sem, "hogy ilyen formában intéződjék el a kérdés. A pénzküldeményeket természetesen mindig; szivesen vesszük, de gazdaságpolitikai szempontból a termelés végett sem kívánatos ennek az, akciónak igy való továbbfolytatása, mert akárhogy is vesszük, jórészt elhasznált árukat küldenek, amelyek megakadályozzák és nehezítik itt a termelést, sőt ennek indokolatlan versenytársaivá lesznek. De amikor a kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel, közegészségügyi szempontból is legnagyobb aggályai voltak, mert hiszen használt ruhákat küldenek ellenőrizetlenül. Az ilyen holmikat senki sem tudja ellenőrizni és ki vagyunk téve annak, amint azt az életből tudjuk, hogy hány esetben épen ezen a réven különös betegségek, sőt egészen uj betegségek is elterjedtek. Ezek voltak azok az indokok, amelyek a kormányt arra vitték rá, hogy évekkel ezelőtt figyelmeztette ezeket az egyéneket, hogy nem hajlandó megengedni továbbra is az ilyen küldemények küldését. Ez a figyelmeztetés megtörtént hivatalosan és megtörtént magánúton is. Annak ellenére, hogy meg volt tiltva a küldemények beküldése, tavaly ismételten jöttek be küldemények. Az idén ez épugy meg volt tiltva, de mindezen túltették magukat azzal, hogy tessék még egyszer, az utolsó esitben ezt megengedni. A kormány ministertanácsban foglalkozott a kérdéssel és a felhozott indokoknál fogva nem hajlandó ezt megengedni. Azt hiszem, ez áll az ország érdekében. (77/73/ van! jobbfelől.) Aki át akarja venni a küldeményt, vegye át a megfelelő szabályszerű felbontás és a vám lefizetése mellett, de az ország érdekében nem áll, hogy minden további nélkül kiadjuk a csomagokat, amikor már megtettük kellő időben a figyelmeztetést, hogy ilyen csomagok többé nem küldhetők. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a .jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden szeretnék a pénzügyminister urnák válaszolni. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogyha pénzt küldenek, ebből nem volna baj. A levelek — beküldték hozzám a feladók leveleit is — legtöbbnyire olyan szegény emberektől származnak, akik pénzt nem tudnak küldeni. így például az egyik azt irja, hegy már a mosással is felhagytam, mert nem birom tovább. Pénzt tehát nem tud küldeni, ellenben nagyon jól tudjuk, hogy Amerikában egészen mások a ruhanemüek és a cipők, úgyhogy azokat tovább hordani nem akarják. (Meskó Zoltán: Szoknyáról van szó! — Reisinger Ferenc: Érdekes, ha szoknyáról van szó, Meskó mindjárt izgul! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Eeisinger képviselő urat rendreutasítom. (Rothenstein Mór: Miért? Nem parlamentáris kifejezés? — Meskó Zoltán: Még kérdezi, hogy miért 1 ? Kéthly Anna: Akik ezeket a csomagokat küldték, azok egyáltalán nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy pénzt küldhetnének hozzátartozóiknak e helyett. Különben azt is mondja a pénzügyminister ur, hogy ez a hazai iparnak károkat okoz. Megnyugtathatom a pénzügyminister urat ebben a tekintetben is. Azok, akik ezeknek a csomagoknak címzettjei, egyáltalán nem vásárolnak hazai iparcikekket, mert nincs rá pénzük és boldogok, ha ilyen csomagot kapnak. (Meskó Zoltán: A csomagok ellenértékét pénzben küldKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. í. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. 61 jék el! — Kabók Lajos: Nein tudják értékesiteni Amerikában! — Gubicza Ferenc: Nincs módjukban pénzt küldeni! Hozzám is jött olyan! — Györki Imre: A viseltes ruhát elkótyavetyéljék 1 ! — Meskó Zoltán: 60%-a uj portéka! — Zaj.) A pénzügyminister urnák az akció, illetőleg ezek ellen a csomagok ellen az az egyik kifogása, hogy közegészségügyellenesek, mert a textiláru, a ruhanemű, amely a csomagokban van, esetleg valami betegséget hurcol be. Ha nyolcszor nem hurcolt be betegséget, akkor hagyjuk a behurcolást a tizedikre, amely esetleg behurcolna, a kilencedik azonban épen olyan kevéssé fog bajokat okozni, mint a nyolcadik és a megelőzők okoztak. ; De a pénzügyminister ur itt ellenmondásba is keveredett, mert azt mondotta, hogy aki ki akarja váltani a csomagot, a megfelelő illetékek lefizetése ellenében átveheti a csomagját. Hát a textiláru rögtön nem lesz fertőző, rögtön nem terjeszt betegséget, mihelyt az illetőnek annyi pénze van, hogy a vámilletéket le tudja fizetni 1 (Kabók Lajos: A pénznek nincs szaga! — Reisinger Ferenc: A pénznek nincs szaga, azt lisoformmal elnyomják!) Ezzel épen azt mutatja a pénzügyminister ur, hogy azokat a legszegényebbeket kívánja sújtani ezzel, akik egyáltalán nem tudják előteremteni azt a néhány pengőt, amely a csomag kiváltására szükséges, mert azok, akik ezt a pénzt elő tudják teremteni, minden akadály nélkül átvehetik a csomagokat. (Reisinger Ferenc: Ez a szociálpolitika!) Én a pénzügyminister úrtól emberiességét és méltányosságot kértem. Mivel válaszában ezt felfedezni egyáltalán nem tudom, válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, a kérdés engem is érdekel bizonyos vonatkozásaiban, tehát engedelmet kérek, hogy néhány mondattal hozzájáruljak a kérdés tisztázásához. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt — bár nem akarok belekaszálni a pénzügyminister ur dolgába — Kéthly Anna t. képviselőtársam legutolsó megjegyzésére megállapitom, hogyha valaki lefizeti a vámilletéket, akkor ez annyit jelent, hogy egyéni kezelés alá kerül a csomag, tehát az egyéni kezelésben megvan a lehetősége annak, hogy az esetleges fertőző anyaerokat a csomagból eltávolítsák. Itt tömegkezelés kéretik akkor, amikor kérik azt, hogy vámmentesen, tehát mindenféle vizsgálatnak még a lehetősége nélkül is bocsássák a címzettek rendelkezésére a csomagokat. Én azonban nem itt látom a kérdés lényegét. A kérdés lényegét ott látom, hogy 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben, amikor tényleg a magyar piac nem volt ellátva a legszükségesebb viktuáliákkal és textiliákkal, indokoltnak találtam magam is, meg-felelő formák közt, hogy külföldről használt vagy uj anyagokat beküldenek, bár akkor is mindenképen azon az állásponton voltam, hogy kizárólag uj anyagot küldjenek, nehogy esetleg tényleg fertőző bajokat cipeljenek be az országba az ilyen használt anyagok révén. Semmikép sem akarok Ítéletet mondani az ilyen úgynevezett szeretetakciók indítóinak és lebonyolitóinak eljárásáról, nagyon jól emlékszem azonban arra. hogy évekkel ezelőtt milyen nehéz helyzetben voltam, amikor a legutolsónak jelzett ilyen szeretet9
