Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

422 Az országgyűlés képviselőházának, 91 azt, hogy az éjjeli munka este 10 órától reggel

1 5 óráig számitandó. Abban a törvényben, amely már a mi törvénytárunkat disziti, az éjjeli munka kezdete 9 órában van megállapítva. Ha most egy évtized vagy még hosszabb idő után egy ilyen természetű javaslat ide kerül, azt hiszem, az volna a-logika, hogy máinem 9, hanem 8 órában állapítaná meg a minister ur az éjjeli munka kezdetét. Nálunk azonban, miután mi mindig visszafelé megyünk, fordítva van a logika: most nem 9 óra, hanem 10 óra az az időpont, amikor az éjjeli munka kezdődik. Vegyük tekintetbe, hogy akiknek a munkaideje 10 órakor kezdődik, vagy 5 órakor végződik, azoknak — miután a munkások kénytelenek a perifériákon, a környéken lakni — ha reggel 6 órakor munkában kell már lennlök, legalább is másfél órával előbb, vagyis Vííö-kor, vagy 4 órakor fel kell már kelniök: Vagy vegyünk egy másik példát: aki este 10 órakor hagyja abba a munkát, az cs^k éjféltájban jut haza. Ezt az időt is munkaidőnek kell számítani ugy, amint a balesetbiztositás is már akkor kezdődik, amikor a munkás otthonát elhagyja: ha vele az utón baleset történik, amikor munkahelyére tart, akkor már a balesetbiztositás alá esik. Logikusan és józanul igy kell felfogni a dolgot s akkor nem lehet azt mondani, hogy az éjjeli munkaidő a nők és fiatalkorúak részére esak 10 órakor kezdődik. Szerintem az már nem este, hiszen 10 óra már mindenütt éjjelt jelent. (B. Podmaniezky Endre: De ott van a 11 óra!) Mindezeknél fogva én a magam részéről ezt a módosítást elfogadásra ajánlom, azért is, mert az éjjeli munka ideje egyszer már esti 9 órától reggel 6 óráig volt megállapítva. Hogy most egy órával kitoljuk ezt az időt — este 10-től reggel 5-ig — ez nem volna méltó Magyarországhoz. (Mozgás a jobboldalon.) Épen ezért ismételten ajánlom elfogadásra; ha Podmaniezky igen t. képviselőtársam nevet azon. hogy én azt mondom, hogy ez nem volna méltó Magyarországhoz, (B. Podmaniezky Endre: Nem arról beszéltünk!) akkor ez jellemzi önt. (Melezer László: Olvassa tovább! Ez jellemzi önt!) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T., Képviselőház! Azt hiszem, ennél a szakasznál tűnik ki legjobban ennek a törvényjavaslatnak még egy hibája, amelyre eddig még nem is mutatunk rá eléggé, az, hogy három egyezményt, illetőleg három tárgyat egy kala.p alá vonva, együtt foglalkozunk a fi a ta [kornak, gyermekek és nők munkaidejével. Az éjjeli munka idejének meg-határozásánál én például három különféle időtartamot állapítanék meg: egyet a nők számára, azt, 'amely már eddig is biztosítva volt az ipartörvényben és amely tényleg csak a háború alatt ment feledésbe, amikor a municiógyánakban éjjel-nappal kellett dolgozni; a másodikat a fiatalkorúak részére, akik számára ennél is hosszabb időben állapítanám, meg az éjjeli munkaidő tartamát, a harmadikat pedig a gyermekek • részére, akiknél semmi esetre sem kezdődhetnék S óra után és nem tarthatna reggel 6—7-ig, ha nem még ennél is hosszabb időben kellene megállapítani azt az időközt, amely a gyermekeknél éjjeli munkának számit. Tessék arra gondolni, hogy azokban az iparágakban, amelyek főleg női és gyermekmunkásokat alkalmaznak, — legnagyobbrészt falusi, a környékről jövő leányokat, fiatalkorúakat — ha ezek a munkát e&te 10 órakor fejezik be, a legtöbb esetben még vonatösszeköttetést sem kapnak falujukba, úgyhogy bizony sokszor lehet látni, hogy a váülése 1927 november 18-án, pénteken. ros szélein levő textilgyárakból gyalog mennek haza ezek a falusi munkásnők, nem azért, mintha nagyon szivesen gyalogolnának, vag\ mintha a vonatköltséget nem akarnák megfizetni, hanem azért, mert nem kapnak semmiféle összeköttetést. Ugyanez áll a munkaidő kezdetére is: amikor Albertfalváról, Budafokról és a többi környékbeli, különösen sváb községekből jönnek be a textilgyárakba a munkásnők és a fiatalkorúak, akkor bizony el lehet képzelni, hogy vonatösszeköttetés hiján reggel 2—3 órakor kell felkelniök, hogy idejében munkahelyükön legyenek. Amikor tehát tulajdonképen csak a meglevő állapot fentartásátfól van szó, vagyis arról, hogy az éjjeli inun kaidőt este 8-tól reggel 6-ig számítsuk, akkor nekik nem is adunk valami nagy kedvezményt, hanem csak azt, hogy egyetlenegy órát megmentünk számukra pihenésre. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! Egészen röviden felelhetek ennél a pontnál, mert ez szigorúan egyezmény i pont. Ez haladást jelent, amennyiben a gyermekeknél, a fiatalkorúaknál és a_ nőknél legalább 11 egymásra következő óra éjjeli pihenést biztosit. Ez a haladás a mostani állapottal szemben. Ami pedig a 9 órát illeti, amely az ipartörvény értelmében volt, ahol szükség mutatkozik, nekem mindig módomban van ezt stipulálni, úgyhogy veszedelem a szakaszban nincs; ellenben haladás van és ezenkívül megvalósítása annak az elvnek, amelyet egy arra hivatott szerv, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal lefektetett. Kérem tehát a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 32. § 1. és 3. bekezdése meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdés eredeti szövegével szemben áll Kothenstein képviselő ur indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a második bekezdést eredeti szövegében elfogadni, szemben Kothenstein képviselő ur indítványával? (Igen!) Az eredeti szöveg fogadtatván el. Kothenstein képviselő ur indítványa elesett. Következik a 13. §, Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 13—18. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. — Olvassa a 19. §-t): Kothenstein Mór! Kothenstein Mór: T. Ház! A 19. § 3. bekezdésének utolsóelőtti sorában »rendelettel« szó előtt a következők beiktatását javaslom: »a munkaadó és a,

r munkás érdekképviseletek meghallgatása után«. Miután az igen t. Ház a 7. §-nál már egy hasonló módosítást elfogadott, remélem, hogy itt nemi fog megtörténni velem az, ami megtörtént igen t. Kéthly Anna képviselőtársammal, aki tudniillik a 10. §-nál egy ugyanilyen módosítással nem ért el eredményt. Ha egyszer már a minister ur volt szives hozzájárulni ahhoz, hogy ennek megállapítása a munkaadók és munkavállalók meghallgatásával történjék, akkor azt hiszem a következetesség megkívánná, hogy minden olyan pontnál, amelyben hasonló a helyzet, ugyanúgy intézkedjünk, nem pedig, hogy az egyik pont igy, & másik pont pedig ugyanolyan esetben másképen szóljon. Ismételten kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni.