Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-91
416 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, péntekek. torlására irányul! Mert azt vallom, hogy e tekintetben^ nincs különbség nagy állam, nagyhatalom és leszoritott kis nemzet között, mert a szuverenitás nemzetközi ereje abban áll, hosry minden állam egyformán szuverén és belső konszolidációiát függetlenül épiti minden idegen befolyástól; de viszont minden idegen hatalommal szemben a maga szuverén erejével, a nemzet egyértelmű akaratával hirdeti a maga gazdasági igazságát, s ennek elismerését és bizonyítását joga van követelni. (Ugy van! Ugy van!) Ez a kérdés tehát, amely itt a világ nemzetközi bíráskodása előtt áll, még egyéb okból is olyan, amely reánk nézve megmutatja, hogy magatartásunk mennyire tiszta # és egyen es. • A pénzügyminister ur által beterjesztett költségvetésben fel vannak sorolva azok a tételek, amelyeket a magyar nemzet mai szomorú helyzetében is áldozatul kénytelen hozni a külföldi címletek szelvényadósságainak beváltására. Arról nem beszélek, hogy ez is sok, nem beszélek arról, hogy a magyar teljesitőkénességre túlságos mértékben nehezedik a kvotális arány; de egyet legyen szabad kifogásolnom és kérnem a mélyen t. pénzügyminister urat, találjon módot arra, — ha már ott tart, hogy karitatív módon akar segíteni a magyar címlettulajdonosokon — hogy egy olyan szervezetnél, amelyhez semmi közünk nincs, és amelynél beleszólásunk is alig van, kíméljen meg minket a+tól, hogy mi erre a célra pénzt áldozznnk. .4z 1926—27. évi költségvetésből úgyis azt olvasom, hogy a Caisse Commune kezelési költségeire 711 milliót fizet a magyar állam. Bocsánatot kérek, ahhoz, hogy egy cseh, vagy román tisztviselő ott legyen, csak nem szükséges nekünk 711 millióval hozzájárulni egy ilyen iroda fentartásáhozl! Ez a Caisse Commune által előirt tétel nem lehet kötelező reánk. Ha azt akarják, hogy fizessünk, engedjenek oda bennünket, és mi fizetjük a magunk ellenőrző közpírét, de az, hogy ilyen ellenőrzés céljaira, amelyhői ez a szörnyűséges, összebogozódó, komplikált kérdés származott most is, s amelyet nagy dobbal verve hirdetnek, mint a magyar állam esetleges károsodását, még a holtra elevent tövünk, költséget adjunk, azt hiszem, ez nem állhat a magyar nemzet áldozatkészségének olyan kötél ess ép-ében. amelyet igy továbbra is teljesíteni kell. (TJgy van! XJay van!) Semmi mást nem akartam felszólalásommal elérni, mint azt. hogy a külföldön tudják mp?. hogy nem bekötött szemekkel járunk, tudják meg barátok és ellenségek egyaránt, hoe-y mint minden kérdésben, ugy ebben is a j^ernak erős talapzatán áll a magyar nemzet. (TJon van! Ugn van!) És a magyar kormány is tudia me2\ hogy a magyar nemzet akarata és a köztudatban rejlő kívánsága ass, hogy itt nvütan és nasry eréllyel követeljük a számadások előterjesztését, követeljünk eírvszerüen csak annyit, hogy adnák ide nekünk azt a számj'pp'yzéket és azokat a letétbe helyezett címleteket, mutassák meg nekünk, bne-y, vájjon eleget tettek-e ennek a kötelezettségnek a^nlí- az államok is. amelyek erre felhivattak. (H^h/eslés.) Én állitom. hogy nem, és ha nem, ak^or mi ezekért a címletekért nem fizetünk. (Élénk helyeslés.) Mi a hamisításokért nem tartozunk anyagi felel ősségre-e], és védjen meg bennünket a mélyen t. kormány az ilyen lehetőségektől és ne ilyen értelmű nyilatkozatot tee-yen a mélyen t. pénzügyminister íir. akinek elismerem a kvalitásait, a jóhiszeműségét és azt a hozzáértő gondosságát, amellyel törekszik a kérdést megoldani, de bátoritani kivánom. Kérem a t. Házat is, hogy álljunk mögéje ebben a kérdésben (Helyeslés.) és hivjuk fel, hogy azzal a hatalommal, amellyel e független nemzet felruházza a maga végrehajtó hatalmának kezelőit, és azzal az önérzettel, amely bennünket jellemez a trianoni szenvedések óta minden téren, álljon oda és vigye oda hozzáértő közegeit mind, és deritsük ki és hirdessük meg a magyar lapok mindegyikében bátran, hivatalos kommünikében, hogy azok a számjegyzések a mi gazdasági védelmezőink, amelyek ott kint elmaradtak. Mert ha a Caisse Commune szét tudta küldeni felhívásait és beszolgáltatási kötelezettséget rótt azokra a külföldiekre, akik magyar államadóssági kötvényeket tartottak kezükben, s ha annak beszedését elmulasztotta és elnézte, akkor felelnek nekünk és semmiféle nemzetközi vonatkozás nem tarthat vissza bennünket attól, mert azt, arnit^ dicséretes módon a magunk sínylődő polgárságának és kötvénytulajdonosainak védelmére tesz a kormány, nincs olyan külföldi erő és hatalom, amely ezt hátrányos irányban befolyásolhatná. Sem Genfben, sem Newyorkban, sem sehol a világon nem talál rá igazságszerető olyan testületet — legyen az parlamenti, i legyen az gazdasági testület, legyen az érdekeltség, legyen az bármiféle szervezet, — | amely a kétszer kettő világosságát elhomályosítani engedné. Ezért e felszólalás nem célzott mást, mint egyrészt konstatálni a világ előtt nyíltan, emelt fővel a magunk igazságát, másrészt szolgálni kivánta azt a célt. hoe-v ezt az igazságot elhomályosítani ne engedjük, hanem vigyük diadalra azt az igazságos közgazdasági erőt, amelyet képviselünk és mentsük meg ezt az államot olyan kiadásoktól, amelyeket bűntettesek akartak ráhárítani. Ez a legelemibb jogunk, ezt emelt fővel hirdethetjük, élő szóval és sajtó utián, mindenképen, de legfőkénen ugy. ha mélyen t. pénzügyministerünk ezt az igazságot magáénak vallja. (Helyeslés és taps a johh- és a báloldalon.) Elnök; A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. B"^ -Tapos pénfciigvTní« ister: T. Képviselőház! (Halljuk! HnJJmk!) Gál Jenő igen t képviselőtársam rendkívül részletesen terjeszkedett ki ennek a kérdésnek történeti előzményeire. Én a magam részéről csak röviden azt akarom megállani tani. hogy nem volt semmiféle olyan rendelkezése a békeszerződésnek, amelynek Magyarország és a magyar kormány meg nem felelt volna és amelyet végre nem hajtott volna, ebből kifolvóan tehát semmiféle felelősség ebben a kérdésben a magyar államot és a magvar kormányt nem terheli. (Ugy van! Ugy van!) A békeszerződés értelmében eJŐ volt írva elsősorban a kötvények lebélyegzése. Mi voltunk az elsők, akik ezt a lebélyegzést megcsináltuk, de megcsináltuk abban a formában is, hoery a lebélyegzett kötvénveket számiegvz á kbe foglaltuk és a számjegyzéket oda küldtük a jóvátételi bizottsághoz. Nem vagyok hivatott arra, hogv most nyilatkozhassam, hogy vaüon másrészről mi történt, mert hiszen nem tudjuk, mert Végeredményben nem ismerjük, hogy ama szervezeten belül a többi államok részéről mi történt. Nekem fel kell tételeznem természetszerűleg, hogy ugyanez történt másutt is. A kötvényeket mi lebélyegeztük, de ugyanakkor — igaz — otthagytuk a kötvénytulajdonosoknál, mert nem is voltunk másra kötelezve, de a legszigorúbb tilalmat állítottuk 1 fel a kötvények kivitelére. Amikor a jóvátételi
