Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

408 'Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1927 november Ï7-én, dsütörtökÖn. ?.;•' Kéthly' Anna; De mindentől eltekintve rá kell mutatnom arra, hogy példánl a nyomdászipar a munkáltatók és a munkavállalók közötti megegyezés következtében nem alkalmaz sem tanoncként, sem más módon olyan egyént, aki a 14-ik életévét még nem töltötte Be. S én azoknak a fiatalkoruaknak, akik erre az iparra mennek, akik ebben az iparban helyezkednek el, egyikénél sem láttam, hogy azalatt az idő alatt — 12. évtől 14. évig — elzüllött volna, vagy valami baja történt volna azért, mert az ipar 14-ik életéve előtt nem vette fel őt munkára. Ennek egy igen igen egyszerű megoldása voilna: Tessék olcsóvá tenni a népoktatást, tessék azok számára, akik még az olcsóságot sem birják el, ingyenessé tenni legalább a négy elemit és a négy polgári osztályt, tessék mindenütt az országban a dolgozók számára hozzáférhetővé tenni az iskolákat! Nem mulatságból, vagy nem a kultúra iránti gyülölletből veszi ki a dolgozó család gyermekét annak 10—12 éves korában az iskolából, hanem azért, mert nem tudja azokat a költségeket viselni, amelyek az iskoláztatással járnak. Anélkül tehát, hogy egy üj népoktatási törvénnyel, egy uj iskolakötelezettségi korhatár megállapításával kellene foglalkoznunk, anélkül, hogy itt egy átmeneti időt kellene törvénybe iktatni, s anélkül, hogy gondoskodnunk kellene arról, hogy mit csináljon a gyermek a 12-ik és a 14-ik élet év között, már önmagában is elintézhetjük a kérdést azzal, hogy a népoktatást ingyenessé, a polgári iskolát hozzáférhetővé tesszük mindenki számára. így azután a 14-ik életévig iskolába járó tanuló gyermek a 14-ik életévében kenyérkereső munkára bocsátva, testileg, szellemileg is azt az anyagot adja a a jövő munkáshadseregnek, a jövő közösségnek amellyel büszkélkedhetünk kifelé is, és amelyet azután a törvényben lefektetett 14 eves alsó korhatár mellé büszkén odaállíthatunk. Nincs semmi nehézség ebben a kérdésben; nem is kell megvárnunk, hogy kötelezővé tegyenek egy magasabb iskolalátogatási korhatárt, — csak egy kis sziv, egy kis elhatározás kell a dologhoz egyrészt a kultuszminis ter ur és másrészt a pénzügyminister ur részéről, és ez a kérdés közmegelégedésre elintézhető volna. Én tehát^ kérem a t. Házat, hogy Rothenstein Mór képviselőtársamnak azt az indítványát, amellyel a 4. §. első bekezdésének második mondatát törölni kivánja, elfogadni szíveskedjék és méltóztassék az ilyen módon való eljárásra az iíletékes ministereket utasítani. Ami a második bekezdést illeti, vagyis hogy a 12-ik életévüket betöltött gyermekek csak külszini munkára és csak bányakapitánysági engedéllyel alkalmazhatók, ezt annyival is inkább törölni kivánom, mert semmiféle összefüggésben nincs a 14 éves korhatárral. Tudniillik, ha benne is hagynók feltételezve az átmeneti időt. a 12—14 életévig tartó átmenetig idő alatt, különösen a bányaterületeken élő gyermekek részére, más munkát^ és más kenyérkereső foglalkozást is lehet találni, mint énen ezt a legnehezebbet a gyermek testi fejlődésére legveszedelmesebbet. Kérem tehát e két módosítást elfogadását (Helveslés a széhőbaloldalon.) Elnök: Malasits Géza képviselő ur kivan szólani. Malasits Géza: T. Képviselőház! Annak alátámasztására, amit ellőttem szólott t. képviselőtársam mondott, legyen szabad csak két dolgot felemlítenem, amelyekről, azt hiszem, még a minister urnák sincs tudomása. Az üveggyárakban tudvalevőleg a munkaidő reggel 3 órakor kezdődik. Az üveggyárakban ma 7—8—9 éves gyermekek állanak alkalmazásban. Most tessék elképzelni egy üveggyárban alkalmazott munkásfiut vagy munkáslánykát, aki reggel 3 órakor kezd el dolgozni és dolgozik délután 3 óráig, szalad, lohol egész munkaideje alatt, cipeli az üveget a fúvótól a hűtőbe, a hűtőből az ujrafelégetéshez, abban a pokoli melegben, amely ilyen üveggyárban van, és amikor délután 3 órakor befejezte munkaidejét, megeszi szerény ebédjét és szalad az ismétlőiskolába. Tessék elképzelni, hogyha ezzel a rendelkezéssel továbbra is megmarad az átmeneti idő, ez azt jelenti, hogy ad infinitum továbbra is lehet alkalmazni ilyen üveggyárakban 8—9 éves gyermekeket, annál az egyszerű oknál fogva hogy... (Éhn Kálmán: Azok nem ismétlő iskolába járnak!) Én a gyakorlatot nézem és nem magát a törvényt. A törvényben — ha ezt a javaslatot elfogadjuk — a 12-ik életévről van szó, ezt azonban a gyakorlatban nem fogják betartani. Mert mi történik? Ha az iparfelügyelő kimegy — ami természetesen előre van jelezve — akkor csapa 12-éves gyermeket talál ottan, mert a 8—9 éves gyermekeket aznap vagy nem engedik a gyárba, vagy elrejtik egy kamrában, hogy az iparfelügyelő ne találja ott őket. S amint az inarfelügyelő kitette a lábát a gyárból azok a 8—9 éves gyermekek előbújnak a kamrából, vagy visszatérnek lakásaikból, és szépen tovább folytatják a munkát addig, amig az iparfelügyelő mégegyszer meg nem jelenik, A gyakorlatban tehát az a helyzet, hogy amíg szigorúbb iparfelügyelet nincsen, és nincs szigorúbb iparfelügvelet arra, hogy csak a 12 éves gyermekeket alkalmazhassanak, ez a gyakorlatban nem sokat ér. Ha most ezt a kautelát, a 12-ik életévet is átmenetileg az iskoláztatás kiépítéséhez fogjuk kötni, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ad infinitum igy marad ez az üveggyárakban, hiszen ezek a gyárak túlnyomórészt olyan helyeken vannak, amelyek a várostól messze vannak, amelvek a kószenbánvával kapcsolatban állanak. Ott pedig sem a polgári iskolát, sem a 6 osztályú elemi iskolát legalább is emberi belátás szerint, amint az ország pénzügyi viszonyai állanak és amilyen tempóban az iskolaépítés folyik, egy emberöltőn keresztül nem igen fogják felépíteni. Ott a gyerek el fog járni továbbra is délután 3 vagy 4 órakor az iskolába, ott lesz hat óráig, azután hazamegy, lefekszik és már reggel félháromkor felkel, hogy három órakor a munkahelyen legyen. Ami vonatkozik ezekre az uveggyan munkásokra, az vonatkozik még nagyobb mértekben az olyan gyártelepekre, amelyek ugyancsak ilven apró gyermekeket alkalmaznak, igy például a kisebb vegyészeti üzemekre, amelyek cipőkrémet, kékitőt és egyéb ilyen cikkeket állítanak elő. azután vonatkozik a cukorkagyárakra, cementgyárakra és a cementpalát előállító üzemekre. Még egy egész sereg iparágat tudnék felsorolni, ahol 7—9 éves gyermekek a családdal dolgoznak együtt, ahol a gyermek keresete kell. mert különben a család nem tud megélni. Ha itt még ezt az egyszerű dolgot sem tesszük meg, hanem a kivételeket tovább fentartjuk, ennek az lesz a természetes következménye, hogy a kizsákmányolás, ugy amint ma van, továbbra is megmarad és lesz egy törvény, amelyet a gyakorlatban nem lehet végrehajtani.