Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-90
402 Az országgyűlés képviselőházának 90, esetre teljes erőnkkel fentartjük magunknak jogunkat a végrehajtás ellenőrzésére. A töbJb.it .el fogjuk mondani a részletes tárgyalásnál. A javaslatot igy a részletes tárgyalás alapjául .elfogadom, hozzátéve azonban azt, hogy a javaslat elfogadása nem jelenti a kormány felé való bizalmunkat. (Mozgás a jobboldalon. — Kabók Lajos: Ez a fontos!) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! &...» Csik József: T. Ház! Tekintettel a napirenden lévő törvényjavaslatnak szociálpolitikai szempontból vaió nagy fontosságára, néhány szóval én is hozzá akarok szólni a javaslathoz. Mielőtt hozzászólásom érdemi részébe fognék, engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azt a gondolatot és azt az érzést, amellyel a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban a t. Ház és általában a sajtó viselkedik. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy e szociálpolitikai javaslatokkal szemben a Ház részéről... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. ' - ; ' Csik József: ...nem nyilvánul meg az az érdeklődés, amelyet pedig e javaslatok nagy hordereje megkivánna. Nem nyilvánul meg annak ellenére, hogy a mai időkben ezek a szociális szempontok égető problémák s hogy ezekkel a szempontokkal ma minden felelős tényezőnek foglalkoznia kell. A szociális problémák töltik be a mai társadalmi élet mezejét s ezek előtt a problémák előtt elmenni a felelős tényezőknek és parlamentnek nem lehet. Nem lehet azt kívánni, hogy csupán azok szóljanak hozzá ezekhez, akik munkáskérdésekkel foglalkoznak, hanem minden felelős tényezőnek illik közelebbről is foglalkozni ezekkel a nagy és fontos problémákkal. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a kormánypárt részéről az előadó ur és a minister ur kivételével talán egyetlenegy ember sem szólott hozzá ezekhez a javaslatokhoz. (Peidl Gyula: Ügy van!) Azt is szomorúan tapasztaltam, nogy a sajtó sem méltatja ezeket a javaslatokat oly nagy figyelemre, mint amilyen figyelmet ezek a javaslatok megérdemelnek. Ha Romániában bizonyos politikai helyzet alakul ki Károly visszatérésével, vagy visszatérni akarásával, ezt sokkal fontosabbnak tartja a sajtó, semhogy olyan szociálpolitikai javaslatokat, mint amilyenek az utóbbi időben is napirenden voltak, részletesen ismertetne. Múltkori beszédemben emiitettem, hogy egy szociológus megjegyzése szerint a munkásság az a szikla, amelyen a jövő templomának fel kell épülnie. Egy másik idézetet is hoztam fel egy evangélikus lelkész szájából, aki azt mondotta ; »A munkásság az a csatatér, ;amelyen a barbarizmus és a keresztény civilizáció között a harc el fog dőlni«. A munkáskérdések tehát kell hogy a mi korszakunkat et?- a mi társadalmunkat nagyon érdekeljék, hiszen látjuk, hogy épen e kérdések elhanyagolásának»le reformok elmulasztásának voltak következményei azok a szomorú tünetek, melyek az előző években ugy politikai, mint társadalmi téren mutatkoztak s amelyeknek, nagyon megitta a levét nemcsak a társadalom, hanem maga az egész ország is. T. Házi Ezek a kérdések ma olyanok, amelyekkel minden felelős tényezőnek foglalkoznia kell, mert aki s ezekkel nem foglalkozik, az struccpolitikát folytat, az azt hiszi, hogyha nem foglalkozik velük, akkor ezeket a kérdésedet nem kell megoldani. Ezek á kérdések meg fögnäk"'oldódni ínagüktől is, « alaint & Djànâ ülése 1937 november 17-én, csütörtökön, vizét nem lehet feltartóztatni, akármilyen gátat is raknak eléje, épugy ezeknek a kérdéseknek gyakorlattá való érlelését sem lehet megakadályozni, legfeljebb ugy történik ezeknek a kérdéseknek továbbfejlődése, mintha a Dunát el akarnák rekeszteni: melLékuton önt ki a Duna vize, iszappal borit el mindent, elönt értékes vidékeket, s azokat terméketlenné teszi. Ezeknek a kérdéseknek elhanyagolása is olyan abnormis jelenségeket hozhat létre, mint amilyen a kommunizmus volt annak idején s ez egyéb társadalmi forradalmi állapotok formájában is jelentkezhetik. Szerény felfogásom szerint tehát, ugy a Háznak, mint a sajtónak foglalkoznia kellett volna ezekkel a fontos szociálpolitikai kérdésekkel; többet kellett volna ezekkel foglalkozni és nem lett volna szabad megelégedni a kormányzópártnafc azzal, hogy csupán az előadó ur és a minister ur szóljon hozza a maga szakértelmével ezekhez a kérdésekhez. (B. Podmaniczky Endre: Kikaptunk 1) Ami mármost a napirenden lévő törvényjavaslatot illeti, a magam részéről nagyon örülök annak, hogy ez a törvényjavaslat idekerült a Ház napirendjére. Hiszen ennek a törvényjavaslatnak alapprincipiumai a kulturnemzetek törvényhozásaiban már többé-kevésbé megvalósultak. Alig van ország, melyben ezek a problémák szőnyegre ne kerültek volna s törvényes elintézést ne nyertek volna. Hiszen tudjuk, hogy Magyarországon is ezek a kérdések, legalább ezek egynémelyike már többé-kevésbé szabályozhatott, de ilyen egyöntetű^ formában, mint amilyenben e javaslatban látjuk lefektetve, eddig még nem szabályoztatott, következőleg: nagy szükség volt ennek a kérdésnek idehozatalára. Általában ennek a kérdésnek tárgyalásánál három szempontot kell figyelembe venni. Az első szempont a korhatár kérdése, vagyis a törvénynek arra kell tekintettel lenni: melyik az a korhatár, amelyen alul a fiatalkorúakat foglalkoztatni nem lehet. Az európai törvényhozások ezt a korhatárt általában 12 évben jelölik meg. Kivételt tesz az Egyesült-Államoknak s általában az amerikai államoknak törvényhozása, mely általánosságban 14 évben jelöli meg a korhatárt. Vannak azonban Európában is államok például Hollandia. Svédország, vagy Norvégia, ahol a 14 évet veszik fel annak a korhatárnak, amelyen alul a fiatalkorúakat és gyermekeket foglalkoztatni nem^ lehet. Nagy örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a 14 évet vette fel annak a korhatárnak, amelyen alul a fiatalkorúakat foglalkoztatni nem lehet. (Rothenstein Mór: De ez csak fikció!) Ezzel beilleszkedtünk az európai szociális törvényhozásnak legelőrehaladottabb stádiumába, s azt hiszem, hogy ez a mi országunkban is éreztetni fogja jótékony hatását. (Kothenstein Mór: De nem lép életbei — Félkiáltások a jobboldalon: Hont nan tudja! — B. Podmaniczky Endre: Móric tudja! — Kothenstein Mór: Mert a javaslat mondja! — Peidl Gyula: A statuált kivételek nem engedik érvényesülni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezzel kapcsolatban megemlítem azt, amire a törvényjavaslat is alludál, hogy tudniillik célszerű volna az iskolakötelezettség^ határát két évvel kitolni, mert hiszen, ha a 14 évet veszszük fel korhatárnak, az iskolakötelezettség pedig 12 évig terjed, az a két év elegendő lesz árra, hogy sok gyermeket az erkölcsi züllésbe taszítson le, mert nem lesz meg a gyermekek kellő foglalkoztatási tere, a szülőknek pedig nem lèsz annyi idejük, hogy a kellő félügyele 1
