Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

"Âz országgyűlés hépviselöMzának 90. ülése 1927 november 17-én, csütörtökön. 59$ szereléstől. A szociálpolitikai felszerelést és az esetleges hadügyi leszerelést csak a kényszernek engedve csinálnák meg és akarnák végrehajtani, már pedig minden, ami a kényszeren alapul, a kényszer megszűnésével megszűnik önmagától és az olyan törvényalkotás, amely külső kényszer következtében jött létre, már a végrehajtásánál megmutatja azokat az erőket, amelyek csak a kényszernek engedve csinálták meg ezeket a javaslatokat. Magukkal a javaslat rendelkezéseivel foglalkozva meg kell állapitani azt. hotry amikor a magángazdálkodás, a magánvállalkozás tiltakozik a szociálpolitikai felszerelés ellen, a szociálpolitikai terhek viselése ellen akkor egy igen-igen kitűnő tanura hivatkozhatik és ez ma^a az állam akkor, amikor a javaslatnak egyik paragrafusában önmagát ez alól a szociálpolitikai teher alól mentesiti, kivételezi és azt mondja, hogy abban az esetben, ha ezek a rendelkezések az állami üzemekre, a vasútra, a kivételezett üzemekre is vonatkoznának, kénytelenek. volnának ezekben az üzemekben fiatalkorút és nőt alkalmazni. Mi ezt az érvet igen-igen jól ismerjük, mert ez nem az állami üzemeknél született meg. hanem a magánvállalkozásnál, amely ueyanazzal az érvvel tiltakozik a fiatalkorúak, a gyermekek és nők védelme ellen, hogy tudniillik abban az esetben, ha őt ezekkel a szociálpolitikai terhekkel megterhelik, kénytelen lesz nőmunkásait és fiatalkorú munkásait elbocsátani, mert ezeket a terheket nem viselheti. Nem viselheti el egyrészt azért, mert ezeket a különleges védelmi rendszabályokat a másra munkarendjébe beilleszteni nem tudja, azt munkaidőbeosztásában felhasználni nem tudja, másrészt pedig azért, mert az az előny, amelyet számára az o^só női- és pyermekmunkabér jelent, veszendőbe megy akkor, ha a női és gyermekmunkás számára különleges szoeiálnolitikai fe^szerzéseket, intézkedéseket, különleges berendezkedéseket igérvelnek. Igaz ugyan, hoory akkor, amikor az állam itt ió példával jár elől és ugyanazzal az érvvel rendel el kivételeket, amilyen érvvel tiltakozik a maerán vállalkozó a fiatalkorú és női munkások védelme ellen ugvanakkor a többiekben már óvakodik' a javaslat messzire menni a védelemben, mert az ea-ész javaslat legnagyobb részében csupa, kivételeket statuál mind a munkaidőben, a mvmka beosztásban, mird nedisr egyéb kérdéseikben. Sőt az ereíMi javaslatnak 21. fé 22-ik §-át. amely utóbbi ellen az érdekkéoviseleti testületnek legerőteljesebb harcát tapasztaltuk, mint ez a ministeri indokolásban is olvadható, kihagyták a bizottsági jelentésből. A 22-ik Vt ee-ész egyszerűen kibagvták a bizottsági jelentésből, mert eb%n a s/akaszban a gyermekek és fiatalkornak részére napi 4 óránál hosszabb munkaidő esetén egy meghatározott szünet volt előírva, mi*? a bizottsásri szövegezés azt mond-ia. hogy az.illetékes minister ebben a tekintetben az érdekeltség meghallaná savat állapithat meg egy leghosszabb munkaidőt. Vafryis ez azt -jelenti, hogy az érdekképviseleteknek, amelyek harcot vivtak a 22. § ellen, mert azt kívánták, ho<ry mód legyen adva arra, hogy a gyermekek és 16 éven aluli fiatalkorúak egyfolytában 5 órán át szünet nélkül legvenek foglalkoztathatók, erre ezzel * a kivételezéssel az uj szövegezés szerint mód van adva. És ha végig megyünk a javaslatnak összes szakaszain. pgyszóWán minden szakasz után csaknem kivétel nélkül ott van az a bizonyos »de«, amely a javaslatban vagy a szakaszban lefektetett helyes intenciót megszünteti, vagy leíralább ', is a későbbi erőviszonyoktól, a munkáltató és a munkásság erőviszonyaitól teszi függővé. Kezdhetjük mindjárt a 4. §-nál, amely azt mondja, hogy a 14-ik évét még be nem töltött gyermek az első szakaszban megjelölt üzemben nem foglalkoztatható. Utána nyomban azt mondja a javaslat, hogy átmenetileg azonban, mig a napi iskolai oktatási korhatár felemelve nincs, foglalkoztathatók a 12-ik életévüket betöltött gyermekek is. A népoktatási korhatár felemelése igen súlyos kérdése a magyar közoktatásnak és a magyar iparnak is. Az utóbbi hetekben tárgyalt szociálpolitikai javaslatok-, nál csaknem kivétel nélkül beszéltünk .arról, hogy végre a népiskolai oktatás korhatárának felemelésével is foglalkoznia kell a képviselőháznak. Mégis azt látjuk, hory ahelyett, hogy akár ezt a javaslatot megelőzően, akár ezzel egvidejüleg erre vonatkozó intézkedés történnék, egyszerűen határozatba fog menni az» hogy átmenetileg a 12 éves kortól kezdve is foglalkoztathatók a gyermekek. Ez az első kivételezés, amelynél meg kell állnunk és meg kell mondanunk azt, hogy a háború alatt annyira leromlott a népesség, a háború utáni gyermekek olyan egészségi állapotban vannak, hogy nem 12, hanem még 14 éves kornál is túlságosan alacsony a korhatár, amelynél a gyermek ipari- vagy egyéb kenyérkereső foglalkoztatásra bocsátható. Ha mostmár ez a törvény egy átmenetet engedélyez itt, ha nem ragaszkodik szigorúan az első sorokban megjelölt 14-ik életévhez, akkor uiból csak ott vagyunk, ahol előbb voltunk, újból csak ott vagyunk, hogy a 12-ik évét be nem töltött gyermeket továbbra is vigan fogják ipari kenyérkereső foglalkozásokra bocsátani és továbbra is alkalmazni fogják. Természetesen, mert az a kiskorú, egészen alacsonykoru gyermek a legalacsonyabb munkabérek mellett a legjobban kizsákmányolható szerencsétlen pária. Az indokolásnak az a megállapítása, hogy a 12 és 14 év közötti idő esetleg arra vezethetne, hogy a gyermek elzüllik, nem. helytálló. Szerintem ez a kifogás a helyt meg nem állja, először azért nem, mert gondoskodás van — annyira-amennyire és leginkább csak a városokban — arról, hogy a 12 és 14 év között ismétlőoktatásra legyen kötelezhető a gyermek, másodsorban pedig azért, mert a 12 és 14 év között a gyermeket otthon, à családon belül is tudják annyira foglalkoztatni, hogy az »szükségszerüleg« — amint az indokolás mondja — nem fog elzülleni és nem fog az utcára kerülni. De továbbmenve azt inondja a törvényjavaslat ugyancsak ebben a paragrafusban (olvassa): »Az 1. $ 2. pontjában megjelölt üzemekben a 12-ik életévüket be nem.töltött gyermekeket átmenetileg is csak külszini munkára és csak bányakapitánysági engedéllyel szabad alkalmazni«. Itt egy egészen borzalmas dologról van szó, a kiskorú gyermekeknek, a 12 és 14 év között lévő gyermekeknek bányamunkára való alkalmazásáról. Igaz ugyan, hogy a javaslat kimondja itt azt, hogy csak külszini munkára alkalmazhatók ezek, tehát lenn a bányában nem. Aki azonban tisztában van a bányaipar külszini munkájával és tudja, hogy mit'jelent ez a felnőtt munkás részére is, az meg tudja állapitani azt, hogy ez a kivételezés és ez az engedélyezés ismét egy olyan pontja a javaslatnak, amelyik a javaslatnak akármi6*