Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-90
Az országgyűlés képviselöházánük 90. .vaslatot is hozzon a Ház elé, amely az iparfelügyelet kiépítésére vonatkozik. Az anyavédelem sem uj dolog, — bocsánatot kérek igen t. minister ur — hiszen nemrég tárgyaltuk a munkásbiztositásról szóló törvényt, ott megvan az, amit ezek a szakaszok az anyavédelemre vonatkozólag mondanak. Itt is csak arról van szó, hogy a nagy nyilvánosság lássa, hogy Magyarország ilyen szociális törvényjavaslatot tárgyal, ezt magáévá teszi, életbe lépteti. Közölni fogják ezt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal is, és Thoma igen t. barátunk elismerő levelet ir majd arról, hogy a magyar kormány ilyen szépen halad ezen a téren; de hogy a gyakorlati életben ez tényleg meg fog-e valósulni, hogy megint nem megy-e feledésbe ugy, mint az a törvény, amely a háború előtt már megvolt, azt majd a jövő fogja igazolni. Én azonban remélem, — miután a kereskedelemügyi minister ur ismételt nyilatkozataiból erre lehet következtetni — hogy a jövőben ezen a téren mégis haladás lesz. Ebben a reményben mi ezen az oldalon, ezekben a padokban sem vetjük el egészen a törvényjavaslatot, csak azt mondjuk, hogy ezekkel a kifogásokkal és aggályokkal számolnia kellene az igen t. minister urnák is. Ha majd azokkal a javaslatokkal is a Ház elé jön, amelyek ennek a törvénynek betartásához szükséges, akkor ezt mi nagy köszönettel vesszük. Ennek a törvényjavaslatnak van egy 24-ik §-a is, amely a munkaidő beosztásáról szól. Nagyon helyes, de itt is van az utolsó bekezdésnek egy olyan rendelkezése, amely jóformán az egészet halomra dönti. Ez a bekezdés azt mondja, hogy (olvassa): »Az illetékes minister a kisebb vállalatokat és üzemeket a jelen szakaszban megszabott kötelességek teljesítése alól általános hatályú rendelettel felmentheti«. T. Képviselőház! Annak a munkásnak, munkásnőnek egészen mindegy, hogy egy nagy vállalatnál, vagy egy kis üzemnél dolgozik-e. Mi nem ellenezzük, hogy a minister ur támogassa a kisipart ott, ahol lehet, de ezt ne a munkások rovására méltóztassék tenni. Ott, ahol más érdekeket nem sért, lehet a társadalomnak valameily rétegét támogatni, de — mondom — ezt ne a munkások rovására tegye, mert a munkás szempontjából egészen mindegy, hogy olyan munkahelyen dolgozik-e, ahol 10 munkás van, vagy olyan munkahelyen, ahol 100 munkás dolgozik. Szerintem a kormánynak, a hatóságnak egyenlő módon kellene ezeket támogatni. Vannak, akik 20 évig nagyüzemben dolgoztak, azután kisüzemben, később megint nagyüzemben dolgoznak. Nem lehet ilyen szempontból kivételt tenni azért, mert itt talán valamilyen teher sújtja a kisipart a munkások érdekében. Őszintén megmondom, nem vagyok barátja a nagyvállalkozóknak, a mulkáltatóknak és nem akarom védeni őket, de tény az, hogy ebből a szempontból a nagyüzemben inkább rend van, mint a kisüzemekben. A kisüzemben például annak a tanoncnak a mester gyerekére kell vigyáznia és nem tudom, mit kell végeznie két évig s esak a harmadik évben jut ahhoz, hogy valamit tanuljon. Nagy hiba, hogy egy mester, aki munkásokat nem foglalkoztat, korlátlanul tarthat tanoncokat. A nagyüzemben ez nincs igy. Az ipartörvény erre nézve semmiféle korlátot, semmiféle védelmet nem állapit meg, mert ha a mester a szakmáját tanulta, akkor lehet nála nem tudom, hány tanonc, tehát fiatalkorúak vagy gyermekek is. s ezek most ütőse 1927 november Í7-én, csütörtökön. 591 kivételben részesülnek, amennyiben még azokat a berendezéseket, korlátozásokat sem kivánja a minister ur rájuk nézve kötelezőnek kijelenteni, amelyek a nagyobb üzemekben megvannak. Ezt az utolsó bekezdést tehát törölni kellene ebből a törvényjavaslatól, mert ez a munkások rovására megy. Nem lehet egyik kézzel adni valamit annak a munkásnak és a másik kézzel azt újra elvenni csak azért, mert véletlenül kisebb üzemben dolgozik. Mindezek a kivánságok oiy szerények, hogy azok elől elzárkózni nem lenne szabad. Épen ezért remélem, hogy a minister ur ebben a tekintetben — ha a bizottságban nem is volt lehetséges, hogy e téren valamit elérjünk — az engedékenységben tovább fog menni, mint ahogy ezt eddig tette és ezzel lehetővé teszi, hogy mi ezt a javaslatot necsak általánosságban fogadhassuk el, hanem abban a tudatban járulhassunk hozzá, hogy az nemcsak egy kirakattörvény lesz, nemcsak azért hozatik, nogy a kültöld rólunk beszéljen, hanem azért, hogy az a gyakorlati életben azokra nézve, akiknek érdekeben ez a törvény aikottatik, üdvös és hasznos legyen. Ezeket voltam bátor e törvényjavaslat tárgyalásánál elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy ehhez a javaslathoz, amelyet szociális szempontból egyik legfontosabb és legsúlyosabb javaslatnak tartok, néhány gondolatot tűzzek és felhivjam részint a minister ur, részint pedig a magyar törvényhozás figyelmét egypár nagyon lényeges, nagyon fontos adatra. A szociálpolitikának első lépése az emberiesség utján a gyermek- és a nővédelem. E kettő volt az ipari élet első teendője. Aki figyeli a kapitalizmus fejlődését, látja, hogy a kapitalizmusnak nem visszaélései — nem akarok keményen beszélni — de kinövései abban jelentkeztek, hogy a férfi mellé bevonták a nőt és a gyermeket. Volt idő, mikor egyenesen az árvaházakból vitték be a gyárba az olcsó munkaerőt. Bevitték a legszerencsétlenebb asszonyokat, özvegyeket a férfiak mellé, és megtörtént például Angliában, hogy erős parlamenti munkának kellett közbejönnie, hogy a gyáripar karmai közül kiszabadítsák az ország legelhagyatottabb gyermekeit, árváit, akiknek nincs senkijük, s akiket a kapitalizmus emberei csak azért vittek be a gyárakba, mert munkaerejük a legolcsóbb volt, azt úgyszólván ingyen kapták és csak ellátásért dolgoztatták őket. Olyan súlyos nagy probléma volt ez Európában, hogy kötésiekre szóló munkák jelentek meg, amelyek a nő- és gyermekmunka-kérdését a gyáriparra] kapcsolatosan fejtegették. Mondom, a kapitalizmus legsúlyosabb kinövése az volt, hogy a férfi mellé versenytársat vitt a női és a gyermekmunka révén s igy a családfentartó férfinak versenytársa lett saját felesége és saját gyermeke. Legyen szabad a t. Ház figyelmét felhiv> nom arra, hogy a mai szociális helyzet és a mai munkanélküliség egyik tengelykérdésének tartom azt, hogy a nő és a gyermek kiszorítja a gyárból a férfit. (Ugy van! Ugy van!) A nő és a gyermek benndolgozik a műhelyben a gyár kapuján belül%,s a gyár kapuján kivül. ott áll 62*
