Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

358 Az országgyűlés képviselőházának tarthatná foglalkozni. (Rothenstein Mór: A kisgazdák más véleményen vannak. — Kuna P. András: Talán a szakszervezetek vannak más véleményen! -r- Peyer Károly: Az igaz!) Pozitiv eszközöket is sorol fel az ajánlás, nevezetesen népfürdőknek, uszodáknak, sportegyesületeknek, munkáskerteknek, könyvtáraknak és tanfolyamoknak szorgalmazását. Az előttem szólott t. képviselőtársam ezt elég részletesen fejtegette, épen azért ezeknek a fontosságára nem akarok részletesen rátérni, csak felhívom a t. kormány figyelmét, hogy minden lehetőt kövessen el ezeknek a pozitiv eszközöknek megvalósítása tekintetében, mert hiszen a tudás hatalom. Ha a munkásnak tudását emeljük, azzal ennek a népnek, ennek az országnak hatalmát növeljük. Végezetül az ajánlás a lakáspolitikát ajánlja a kormányzatnak, a kormányzat egyes tagjainak figyelmébe. A lakáspolitika tekintetében Magyarországon nagyon szomorú tapasztalataink lehetnek. Ha elmegyek egyes majorokba és pusztákra, akkor sok helyen — nem mindenhol, de sok helyen — azt a tapasztalom, hogy az állatoknak különb istállójuk van, mint amilyen a cselédek lakása. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Szomorúi tapasztalat, hogy sok helyen a lovakra és barmokra nagyobb súlyt helyeznek az illető uradalmak, mint amennyit a cselédekre. Látom azt is, hogyha egyes gyárak épitenek ilyen munkáslakásokat, azok sem teljesitik a követelményeket olyan mértékben és olyan feltételek mellett, mint amilyen mértékben és amilyen feltételek mellett kellene azt nekik teljesiteniök. A kormánynak itt nagymértékben ellenőrizni kellene ezeknek az üzemi lakásoknak, ezeknek a gyárak által létesített munkáslakásoknak építkezését, hogy azok minden higénikus szempontnak megfeleljenek. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint akkor Magyarországon 2,739.813 lakáshelyiség volt és ebből 1,347.962 földes, vagyis nem padlózott volt. Ha ezt az adatot nézzük, akkor tudatára ébredünk annak, hogy miért vezet Magyarország a tüdőbetegség terén majdnem az Öszszes európai államok között. Mert vannak vármegyék, amelyeknek a lakásoknak 80%-a nem padlós, hanem földes. Onnan szívják be a bacillust a háznak lakói, és igy terjed a tüdőbaj fluról-fiura, családról-családra. Ha annak idején a kormányzat be tudta hozni azt, hogy amikor egy házat épitenek, azt szalmával, vagy náddal fedni nem szabad, akkor tessék itt olyan rendelkezést is behozni, hogy földes szobát sem szabad épiteni, hanem tessék azt kipadlózni. (Kuna P. András: Pénz is kell ahhoz!) Igaz, hogy pénz is kell, de olyan nagy nemzeti érdek, hogy a tüdőbajnak gátat vessünk, hogy erre még áldozatot is kell hoznia a kormányzatnak. Minden áldozatot meg kell hozni az állami költségvetésben atekintetben, hogy a kisembereket segítsük ahhoz, hogy legalább tisztességes otthont tudjanak maguknak épiteni. Igaz. t. képviselőtársam, hogyha 10—20 millió koronát folyósitunk — mint a Faksz tette — házépítési kölcsön címén, abból bizonyos nem lehet padlós szobát épiteni, (Ügy van! Ugy van!) abból tényleg csak földes szobát lehet épiteni és ezzel a földes szobával csak a tuberkulózisnak egy gombatelepét építettük ki és ezáltal az emberek fizikumát rontottuk meg. Tehát — ismétlem — más lakáspolitikát, 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. nagyobb ellenőrzést és több áldozatot, akkor majd nem fog vezetni Magyarország a tuberkulotikus betegségek terén. (Barthos Andor: Szellőztessenek többet!) Ez is fontos, ennek azonban nem a nép az oka. A népet nevelni kell és ebben a tekintetben a társadalom tegyen meg mindent, hogy ránevelje a népet az egészséges életnek művészetére. Azt is fontosnak tartanám, hogy nagyobb mértékben létesíttessék aggok menháza, mint amilyen mértékben megvan. Ha a külföldet járjuk, találunk országokat, ahol a koldus ismeretlen fogalom. Az a meggyőződésem, hogy a koldus szégyene egy országnak. Jól rendezett jogállamban és szociális államban nem lehet megtűrni a koldust, mint ahogy Mussolini sem tűrte meg Olaszországban. Mert valaki vagy tud dolgozni, akkor dolgozzék, adjunk neki munkát, vagy nem tud dolgozni, mert beteg, vagy nyomorult, akkor pedig a társadalomnak kötelessége erről az emberről gondoskodni. Vannak nagy városok, ahol nincsen aggok menháza, nincsen szegényház, ahol a koldusok százaival találkozunk, akik folytonosan molesztálják a járókelőket és igy szedik össze azt a pár fillért, amelyekkel nyomorultul eltengetik életüket. Ennek a kérdésnek megoldása közügy. A szegényekről, a nyomorultakról és a tehetetlenekről való gondoskodás érdeke, közügye az államnak. Amint közügy a bacillus, épugy közügy a nyomorultaknak és szenvedőknek felkarolása is. Meg kell tehát valósitanunk azt, hogy minden valamirevaló város és nagyobb község szegényházat, aggok menházát létesítsen és azt közköltségen tartsa fenn, ha az állam a maga költségén azt fentartani nem tudja és oda lakoltassák az emberi társadalomnak azokat a szegény nyomorultjait, akik saját munkájukkal nem képesek életüket fentartani. Ezeket voltam bátor elmondani azokra az ajánlásokra nézve, amelyeket a kereskedelemügyi minister ur jelentés formájában a t. Ház elé hozott. Mielőtt beszédemet befejezném, szükségesnek tartom, hogy néhány szóval reflektáljak azokra a beszédekre, amelyek az ajánlással kapcsolatban főleg a szociáldemokrata képviselők részéről a keresztényszocialistákkal szemben elhangzottak. Frühwirth t. képviselőtársam beszédével kapcsolatosan Propper Sándor t. képviselőtársam elég erős hangot használt és ezt a hangot én nemcsak ide illőnek nem tartom, hanem igazságosnak sem. Nekem az az elvi álláspontom, hogy általában ezeket a kérdéseket, amelyek a munkások szakszervezeti ügyeire vonatkoznak, nem a demagógiának, nem az erőszakosságnak, nem is az ökölnek eszközével kell elintéznünk, hanem a megértésnek, az argumentumoknak és a meggyőzésnek eszközével. Egy művelt testülethez nem illik az, hogy valaki a másikra ok nélkül kigyót-békát kiáltson, amint nem illik az sem, hogy ököllel intézzenek el bizonyos szakszervezeti ügyeket azokban a gyárakban. Ha mi ezt kárhoztatjuk, (Szabó Imre: Nem mi kezdtük! — Peyer Karoly: Szabó Józsefet most Ítélték el 7 napra rágalmazás miatt! — Zaj, — Elnök csenget.) ha mi e tekintetben jó példát akarunk mutatni, akkor tegyünk hangfogót szavainkra és ne olyan stílusban beszéljünk, amelyben t. Propper képviselőtársam kritizálta Frühwirth képviselőtársam beszédét. Ne_vezetesen Propper t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a munkásság nemcsak, hogy nem szereti a keresz-