Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-88
Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. 355 lyai azt látják és azt tapasztalják, hogy az állam nem mostohaként bánik velük, hanem örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a vállairól levett nehéz kérdéseket ő maga oldja meg, ennek feltétlenül jó eredménye lesz. Az államnak olyan szociálpolitikát kell folytatnia, hogy ezeket az autonóm intézményeket, amelyek az egészségügyet szolgálják, gazdasági fejlődést mozdítanak elő, amelyek kulturális emelkedést jelentenek, amennyire tőle telik, erejének teljes megfeszítésével igyekezzék támogatni és ezek létét, fejlődését és megerősödését biztosítsa. Mivel ez az ajánlás a szociálpolitika terén már megalkotott intézményeket reklamál és igy azoknak kivánását is előirja és mivel a kormány ezeknek az ajánlásoknak elfogadásával erkölcsileg is kötelezve van az itt felvetett kívánságok támogatására s amikor e kötelezettség érzetének tanúbizonyságát is adja az ajánlások beterjesztésével és az egyezmények és ajánlások ratifikálásával, amikor látom azt a jószándékot, amely a szociálpolitika terén mégis akar valamit biztosítani s meg vagyok győződve arról, hogy e kérdések továbbépítése nem fog elmaradni, ismétlem, a jószándék konstatálá sa mellett, ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! Az előttem szóló t. képviselőtársam már volt szives felsorakoztatni azokat az okokat, amelyek a napirenden lévő javaslatnak elfogadását támogatják, mégis hozzászólok az ajánláshoz, mert ha csak egy gondolatot is vetek fel, amely illetékes tényezőknél megszívlelésre talál, már eléggé. kárpótolva érzem magamat azért a munkáért, amelyet felszólalásommal végzek. Ez a javaslat tulajdonképen jótanácsokat ad a kormánynak, illetve az államnak. A jótanács — azt mondja a közmondás — aranyat ér, de csak abban az esetben, ha az illetékes tényezők megfogadják azokat a jótanácsokat és valóra is váltják. Én a magam részéről jobban szerettem volna, h cl cl 35 ajánlásban körvonalazott szempontok törvényjavaslat alakjában kerültek volna a t. Ház, elé, meg vagyok azonban győződve, hogy ha nem is igy történt, a kormány mindent el fog követni arra nézve ; hogy ezek az ajánlások, amelyeket a Ház elé terjesztett, ne maradjanak irott malasztnak, hanem tényleg gyakorlatilag is megvalósitassanak. A napirenden lévő jelentés a munkások szabadidejének felhasználása tekintetében három szempontra van figyelemmel. Az egyik szempont szorgalmazza a szabadidő biztosítását, a másik szempont annak egyéni és nemzeti szempontból való áldásos kihasználását tárgyalja és végül megjelöli az ajánlás azokat az eszközöket és feltételeket, amelyekkel a munkásságnak szabadideje valóban áldásosán kihasználható. Ami az elsőt, a szabadidőnek biztosítását illeti, elsősorban hangsúlyozza az ajánlás is a nyolcórai munkaidő szükségességét. Mert, t. Ház, nem lehet addig határozott és körvonalazott szabadidőről beszélni, amig a munkaidő törvényhozásilag rendezve nincs. Múlt heti beszédemben felsorakoztattam azokat az érveket, amelyek szükségessé teszik a nyolcórai munkaidőnek törvényes rendezését. Most még néhány gondolatot vagyok bátor az elmondottakhoz hozzáfűzni. Amint akkor is emiitettem, sok országban már törvényesen rendezték a munkaidő kérdését, hai nem is nyolc órában, de kilenc, esetleg tízórai időtartamban, vagy pe,dig olyan formában, hogy bizonyos ipari üzeimekben, amelyeknek munkája különösen kártékony az emberi szervezetre, megvalósították a nyolcórai munkaidőt. Rendkivül fontos a munkaidőnek megrövidítése, mert hiszen tudjuk, hogy az emberi szervezetnek pihenésre van^ szüksége és ha az emberi szervezet nem kapja meg a kellő pihenőt, a túlmunka az egészség kárára megy, minthogy pedig csak egészséges testben lakozhatik egészséges lélek, a túlhosszu munkaidő nemcsak testileg, fizikailag rontja le a munkásságot, hanem egyúttal szellemileg és erkölcsileg is. Ha már általánosságban nem akarja a kormány törvénybeiktatni a 8 órai munkaidőt, főleg fontosnak tartom, hogy bizonyos ipari üzemekben nálunk is minél előbb behozzák a 8 órai munkaidőt, mert vannak üzemek, amelyek munkája — mint már előbb is emiitettem, — különösen káros hatással van az egészségre, ártalmas az abban az üzemben munkálkodó munkás fizikumára. Ilyen például a bányák munkája de ilyen a kő- és fémcsiszoló üzemeké is. Egyik német statisztikus felhozza, hogy a solingeni acélgyárban dolgozó munkások halálozási száma kétszeresen felülmúlja az átlagos halandóságot. Ugyancsak az egyik statisztikus azt mondia, hogy a kőfaragó átlagos életkora nem haladja meg a 24 évet. Ebből is látszik, hogy az olyan üzemekben, amelyek a munkást nagyobb fizikai megerőltetésre kényszeritik, minél előbb be kell hozni a 8 órai munkaidőt. Az 1892-ik évi angol statisztika szerint a lakosság átlagos halandósági száma 25—35 évig 8-67% volt, a kikötőmunkásoknál azonban, akik jóval több munkaidőt teljesítenek cca 11—13 órát dolgoznak nanonta, nem 8*67%, hanem 15-40% volt a halandósági szám. Ugyancsak e statisztika adatai szerint 35—45 évig a lakossá^ átlagos halandósági száma a 131%, míg a kikötőmunkásoknál 23*99%. Ezek az adatok alkalmasak annak az általam elhangzott felfogásnak a megvilágítására, hogy a hosszú munkaidő igenis káros befolyással van a munkás fizikumára, sőt élettartalmára is. Nálunk Magyarországon e tekintetben még nem valami örvendetes állapot fejlődött ki. Nálunk 9 óránál kevesebbet dolgozott a munkássáp-nak 8%-a 1910-ben. akkor amikor Svájcban 1909-ben a munkásoknak már csak 0-5%-a dolgozott kevesebbet 9 óránál. 1900-ben Magyarországon a 16 éven aluli tanoncok 48*4%-a több. mint 10 órát dolgozott naponta, s előfordult az, hogy főleg a tanoncok annyira lenyomorodtak fizikailag, különösen az üveggyárakban, hogy a 20 éves tanoncok olyan fizikai erővel és kinézessél rendelkeztek, mint a 14—15 évesek. Ezek az adatok is alkalmasak tehát arra, hogy kivilágosodjék, miszerint szüksé*r van legalább bizonyos üzemekben a munkaidő szabályozására, nevezetesen a 8 órai munkaidő behozatalára. T. Képviselőház! A munkaadók részéről sokan azzal érvelnek, hogy a munkaidő csökkentése s nevezetesen a 8 órai munkaidő bevezetése a termelés csökkenését vonná maga után. Ez fiktiv állítás, amely egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Az Egyesült-Államok kongresszusának határozatából kifolyólag próbát tettek errenézve. Nevezetesen két hadihajót építettek. Az egyik hadihajó építését az ee-yik állami haiópvár vállalta 8 órai munkaidővel, míg a másik épitését egy magángyár vállalta 10 órás munkaidővel. S mi lett az eredmény? Az, hogy az átlagos órán57*
