Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

Az országgyűlés hépviselőházá,naJc 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. 353 mellett pihenőidő- és szórakozási idő is teljes mértékben biztosittassék. Ajánlja a kormánynak, hogy a menetrendi kedvezményekkel nyújtson módot a munkásnak arra, hogy a munkahelye és lakása közötti közlekedésben előnyöket tudjon a maga számára biztositani. Ez a kérdés igen fontos különösen ma, a háború után. amikor kötött lakásviszonyok vannak és sem a munkás, sem más nem változtathatja lakóhelyét olyan könnyen, mint teheti majd akkor, amikor a lakások szabad felmondása már bekövetkezett. Hiszen tudjuk, hogy órák hosszat kell a szegény munkásembereknek és a tisztviselő-osztály tagjainak Budapesten villamosozniok, amig elérnek munkahelyükre. Aző keresetük biztosítására tehát eze*kkel a csekély összegekkel az államnak, a, fővárosnak és a részvénytársaságoknak is módot kell nyujtaniok, hogy a munkások az ilyen rajtuk kivül álló okok miatt bekövetkezett nehéz helyzeten könnyithessenek. Ezt a kormány részben megtette, amikor a vasutak tarifapolitikájával kapcsolatban Budapest környékén mégis ad bizonyos mérvű kedvezményes jegyeket, de a rendes, észszerű, okos megoldásnak el kell következnie olyan módon, hogy a munkás lehetőleg ahhoz a telephez, vagy gyárhoz közel kaphasson lakást, ahol munkáját végzi. A magas tarifának és a rossz, kereseti viszonyoknak következményeit Budapesten szomorúan tapasztaljuk. Akik korán kelnek és reggel mennek hivatalukba, látják, hogy sok munkás ma is gyalog indul éli lakásától, mert meg akarja spórolni a naponkénti villamos költséget. Egy óra hosszat is gyalogol munkahelyére regsrel és a munka befejezése után haza ismét. Ezt az egy órai fáradságot, amely a munkásnál nem egészségügyi sétát jelent, hanem bizonyos mértékű kif ár adást, a mai körülmények között nem tartom egészségesnek, mert nem helyes, hogy a munkás egy órát fáradjon addig, amig hozzáfoghat munkájához és azután ismét egy órát legyen kénytelen gyalogolni, amis' fáradtan és éhesen hazaér és lefekhetik. Ezért kell biztositani tarifakedvezményekkel könnyebb oda jutását munkahelyére. Ezáltal az ő szabadidejének megóvását védi ez az'ajánlás, amennviben azt az időt, amelyet a munkás most kénytelen villamoson vagy vasúton tölteni, a részére biztosított szabadidőben testének kipihenésére vagy valamely hasznos szórakozásra fordíthatja. Ez a jelentés tartalmazza a Munkaügyi Hivatalnak azt az ajánlását is, hogy a szociális egészségügy a szabadidőben biztosittassék. Ebben a tekintetben már bizonyos kész intézmények vannak, amit főképen Budapesten tapasztalhatunk. Mégis itt van a legnagyobb munkástömeg, itt alakultak az első szociális intézmények. Itt következett , be leginkább, hogy a munkások egészségügyének biztositására népfürdőket, népuszodákat állítanak fel abból' a célból, hogy a munkás nem rendelkezvén lakásában saját fürdőszobával, időnként ezeket az olcsóbb népfürdőket vegye igénybe testének tisztántartására. Én híve vagyok ezeknek a népünket olcsón ellátó intézményeknek, de a magam részéről nem tudom helyeselni ezt az elkülönülést. Ha mi olyan társadalmi berendezkedésnek vagyunk hive, hogy itt ne legyenek az emberek különböző kategóriákba osztva, akkor ne legyen ez a fürdő csak a munkásságé, amaz csak a középosztályé, egy harmadik pedis a nagy vagy onua'ké, mert ez magában véve is alapja az osztályelkülönülésnek és alapja lehet az osztályharcnak is. ím ezeket a »népfürdő« feliratokat és megkülönböztetéseket nem helyeslem, hanem helyesnek tartom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. azt, amit láttam Budán is, hogy a Lukács-fürdővel szemben restaurált régi népfürdő feliratát megváltoztatták. Előbb népfürdőnek titulálták, azután pedig egy okosabb gondolat realizálásával török fürdőnek keresztelték el. így ma már ez a fürdő, amely belső berendezésével minden igényt kielégit. nem éreztet olyan hatást, hogy ott olcsó jegyekkel csak munkások fürödhetnek meg. Ezeknek a fürdőknek és uszodáknak felállítása nemcsak a főváros kötelessége, hanem a kormányzatnak is azon kell lennie, hogy ezek olyan helyeken, ahol az egészségügy megkivánja, felállíttassanak. De mondom, nem ilyen potemkin-módon, hogy kiszúrjuk a szemét a nagyvilágnak és magunknak, hogy ugy lássék, hogy megtettünk mindent a munkásság egészségügyének javitására, hanem ugy, hogy ezek valóságos, minden igényt kielégítő kellemes intézmények legyenek, ahol maga a munkásság boldogan, jól érzi magátA munkás és mindannyian is életünknek legnagyobb részét a lakásban töltjük el. A múlt héten az egész ország felfigyelt arra a vészkiáltásra, amely Huszár Károly képviselőtársam ajkáról hangzott el. aki társadalmi és osztálykülönbség nélkül, valósággal megrázta az egész magyar^ nemzetet, amikor felsorakoztatta a bizonyítékok hatalmas erdejét arra nézve, hogy micsoda süllyedésbe, micsoda pusztulásba került ez a magyar nemzet. Ha bontogatjuk az okait a népegészségügyi süllyedésének és sok más visszaesésnek, a mi népünk egészségügyi hátramaradottságának legfőbb okát a lakásban találjuk meg. Mivel életünk legnagyobb részét a lakásban töltjük el, a lakáspolitikának olyannak kell lennie, hogy minden egészségügyi igényt kielégitsen. Itt nem elég az egyéni emberi szabadságnak tág teret engedni, amint ezt tapasztaljuk az építkezéseknél, hanem én igenis, kivanom a hatóságok szigorú és olyértelmü beavatkozását, amely az építkezéseknél előírja és ellenőrizze minden egészségügyi követelmény betartását. Ha a fővárost nézzük —- hiszen erre hivatkoznak legtöbbet — látjuk, hogy a bérpaloták sötét pincéjében hogy vannak összezsúfolva a munkások, hogy alusznak ott s a fizikai és erkölcsi életnek milyen sötét tanyái ezek a helyek. Ezek mind megdöbbentő tények és ez sok minden nyomorúságnak, bűnnek és másnak forrása, de ha végignézzük a földbírtokreformmal kapcsolatos uj építkezéseket is. látjuk, hogy bizony azoknál is sok kívánnivaló van, sok olyasmi, amin a népeerészségrügy megóvása szempontjából feltétlenül javitani kell. Ezek az építkezések még nem fejeződtek be. (Frühwirth Mátyás: A kiosztásnál voltak hibák!) A kiosztásnál voltak a nagy hibák, mert igazán a legrosszabb, a leghasznavehetetlenebb, vizes földeket osztották ki. A szegény munkásemberek erejük megfeszítésével megépítették fecskefészküket, azonban ezek néhány év alatt lakhatatlanokká válnak, veszélyeztetik nemcsak ezeknek az embereknek az egészségét, hanem a jövő nemzedékét is. Nem mondom azt, hogy a hatalmas bérkaszárnyák jobbak, hiszen ezeket majdnem börtönöknek lehetne nevezni, mert itt egymás mellé vannak zsúfolva az emberek ezrei. Ezek sem szolgálják a nép egészségét. így tehát a vidéki példákra kell áttérni, ama városok példájára, melyek kertvárosokat építettek. Az államnak is van néhány ilyen telepe, igy pl. Diósgyőrön is, ahol igen szép kertváros van. Szükséges, hogy a munkásem' berek lakása mellett egy olyan kis terület biz57