Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1927 november 11-én, pénteken. 341 hátrány a kollektiv szerződés, mert nem tudja munkásait kénye-kedve szerint olyan éhbérrel fizetni, amely a megélhetéshez kevés. Viszont másrészről mindkét félre nézve vannak igen komoly előnyei a kollektiv szerződésnek. A mun­kásra nézve az, hogy jogi helyzete valamivel biztosabb, mintha nincs kollektiv szerződés alapján, a munkáltatóra nézve pedig az, hogy jobban és biztosabban kalkulálhat. Egy sza­batosabb alap áll rendelkezésére a kalkuláció­nál, (Kabók Lajos: Megvédi a szennykonkur­renciától!) hosszabb idő áll rendelkezésére bi­zonyos termelési korszak céljából, azonkívül kizárja a szennykonkurrenciát, amely különö­sen a kisiparban bir nagy jelentőséggel, ahol a szennykonkurrencia ezt az iparcsoportot egyenesen a megsemmisülés veszélyével fenye­geti. A két közvetlenül érdekelt félen kivül ma­gának a közületnek, magának az államnak is igen nagy előnye származik a kollektiv szerző­déses munkaviszonyokból; tudniillik az ipari béke biztosítása mellett bizonyosabbá és szi­lárdabbá teszi a szociális békét is. A kormány­nak, ha már mint pártatlan fél nem akar fel­lépni, az állam érdekében is kötelessége volna a kollektiv szerződések kérdését^ révbe vinni és minél hamarabb olyan törvényjavaslattal jönni a Ház elé, amely a kollektív szerződések megkötését, megvédését és tiszteletben tartását biztosítja. Legyen szabad megkérdeznem a minister urat vagy a kormányt, hogy mit szándékozik tenni az ajánlás III. jelzésű fejezetével, amely a lakáspolitikával foglalkozik. Ez a kérdés csak ugy odavetve, különösen olyanok előtt, akik nem ismerősek, vagy tájékozatlanok ezen a téren, valahogyan mint egészen érdektelen, mint valami szürke, kopott, odadobott fejezet jelenik meg. Hallottunk a lakáskérdésről is ma nem uj, de igen érdekes adatokat. A lakásprobléma, a lakáspolitika ma szorosan összefügg az fcgésa ország gazdasági, kulturális és r szociális problémáival. Beszélt itt Huszár Károly kép­viselőtársam arról, hogy mit jelent a zsúfolt lakás, a tömeglakás. Itt újra ajánlom azt a módszert, hogy méltóztassék inkognitóban fel­keresni néhány ilyen zsúfolt lakást. Méltózta­tik majd megállapítani azt, hogy az ilyen la­kásokban önmagától, mintegy természetsze­rűen, hogy rombolódik össze minden erkölcs és minden jó érzés. Én azt hiszem, hogy a leg­kedvesebb, amit a közület nyújthat az egyes­nek, az, hogy megadja számára azt, amit min­den jó gazda megad igás állatának, a fedelet, a megfelelő lakást, amelyben az ember a maga és családja, életét; lebonyolíthatja, belső szé­gyenérzés és belső elkeseredés nélkül. A lakásprobléma — azt hiszem — sehol sem olyan súlyos, mint nálunk Magyarorszá­gon. Én meglehetősen ismerem a külföldet eb­ből a szempontból, mert amerre jártam — és igen sok országban jártam — figyelő szemmel jártam és megnéztem a külföldi lakásviszo­nyokat. Méltóztassék koncedálni. valószinüleg tapasztalatból is méltóztatik tudni, hogy tő­lünk nyugatra az egyszoba-konyhás lakás is­meretlen fogalom, az ágyrajárás pedig még a legkínosabb álomban sem jelenik meg senki előtt. Olyasmit nem ismernek, hogy egy csa­ládban egy ágyat szeparálnak valami idegen­nek, egy harmadik személynek, aki bejön és a család előtt, ugyanabban a szobában öltözkö­dik vetkőzik, tisztálkodik, bonyolítja le élet­funkcióit. Tőlünk nyugatra ez nincs, ott ez is­meretlen fogalom és ha párhuzamot vonunk a magyarországi és a külföldi viszonyok között, ezt a szempontot nem lehet figyelmen kivül hagyni. Hollandiában járva például betértem egy proletárhoz, egy szabályszerű munkáshoz, olyanhoz, mint itthon egy vasmunkás. Legna­gyobb csodálkozásomra három lakószobát ta­láltam. Előtérrel, konyhával, három lakószobát találtam, a gyerekeknek külön hálószobával és •még egy-két kicsi benyílóval. Meg voltam lepve, kellemesen voltam meglepve, és azt kér­deztem: ez nagyon szép, de ez bizonyára csak kivételes helyzet, egy munkás arisztokrata vagy egy jobban kereső munkás helyzete? Ta­lán azért lehetséges, mert ez csak mellékfog­lalkozása? (Temesváry Imre: Körülbelül az lehet!) Azt mondta, hogy nem, ez nálunk így van. Két szobásnál kisebb lakásban család nem lakik, és nem lakhatik, de az ipari szakmunká­sok túlnyomó nagy része három szobában la­kik. (Erdélyi Aladár: Helyes tőkeképződés volt, ennek köszönhetik!) Méltóztassék elképzelni a lelkiállapot kü­lönbözőségét egy három szobában lakó, ott egyedül lakó munkáscsaládban és az egy szo­bában összezsúfolt három munkáscsaládban. (Szabó Imre: És akik barlangban laknak!) Ar­ról nem is beszélek. Méltóztassék megnézni ezeket az újonnan létesített telepeket künn a lóversenytéren, a Lehel utón és másutt. (Kabók Lajos: a Hungá­ria utón!) Legutóbb egy városi küldöttségben jártunk Budafokon. Amikor a csepeli robbanás történt, a város részéről megszemléltük a ká­rokat. Budafokon, ebben a Budapesthez egé­szen közelfekvő faluban, (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Város!) — most már város, igen rendezett tanácsú város — épen szemben Cse­pellel, amelytől csak a fél Duna választja el, láttuk, hogy itt emberek barlangokban laknak. Egy odu, amelybe bebújnak, amelynek nincs ablaka, amely szűk, sötét és dohos. (Esztergá­lyos János: Felette eltemetett hullák vannak!) De ezzel még nincs kimerítve ezeknek a bar­langlakásoknak borzalma. A latrinák minden­hol a lakások felett vannak és a latrinák fo­lyadéka a lakásokba a falakon keresztül be­szivárog. És egy helyen a legnagyobb megborzadás­sal felfedeztük, — a főváros szociálpolitikai ügyosztálya igazolhatja — hogy a lakások fe­lett terül el a város temetője. Az élők, dolgo­zók, lakók, az eleven emberek tehát mélyebben vannak, mint a halottak. (Esztergályos János: Eltemetett lábszárcsontok néznek a szobába!) Annyira megborzasztott ez, hogy valamilyen lidérces álomnak hittük, nem is tudtuk elkép­zelni, hogy a temetkezési helyek alatt barlan­gokban lakjanak az emberek. T. képviselő urak! Méltóztassanak elképzelni, hogy ilyen lakásviszonyok mellett a népesedés, az eleven nénerő, amint Huszár Károly képviselőtársam kifejezte, milyen jövendőnek néz elébe. Volt idő, amikor a lakáskérdéssel az állam és a város foglalkozott. Meg kell állapitanom, nem önhittségből és dicsekvésből, csupán a tények konstatálása céljából, hogy á mi köz­vetlen részvételünknek kezdése egybeesik az állami és városi lakásakció kezdésével. Sajnos, azonban az arány nem olyan, hogy arra el­mondható volna, hogy kielégitő. Az állami lakásépítő akció teljesen bedugaszolódott. Né­hány bérházat építenek, tovább nincs. Buda­pest székesfőváros tanácsa és törvényhatósága messzebb ment, mert ott erősebb a mi képvise­letünk, de szintén nem kielégitő formában. 54*

Next

/
Thumbnails
Contents