Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

332 Az országgyűlés képviselőházának 87. minister ur megbízásából tanulmány tárgyává tette azokat a családokat, amelyek szegénygondozás alatt állanak. Lukács Sarolta vezetése alatt 4246 budapesti család körülményeit tettek tanulmánytárgyává a helyszínen és minden vonatkozásban kimutatták, hogy mi a helyzet. Méltóztassék megnézni, hogyan festenek ezek az 1925/26. évi adatok? Megállapittatott, hogy 4246 segélyezett család közül valóban segélyre szorul 1401 család. Ez az 1401 család lakik 1307 lakásban. A lakások népessége a segélyezendő lakókkal együtt 6151 egyén. Az összes fekvőhelyek száma 3882. Nincs tehát külön fekvőhelye 2269 egyénnek. (Mozgás.) 4246 család közül fertőzőbeteg van 387 lakásban. A fertőzött betegekkel együtt lakik a 4246 családból 1376 egyén. (Mozgás.) 240 konyhanélküli egyszobás lakásban lakik 819 egyén, ezek közül pedig gyermek 253. Tiz-tizenegy-tizenkét lakóval biró konyhanélküli egyszobás lakásban összesen együtt lakik 40 tizenöt éven aluli gyermek, négy egyszobás lakásban pedig 40 gyermek. Egy szoba-konyhás lakásban lakik 4554 égvén. Nincs külön fekvőhelye 1748 egyénnek. (Zaj.) A megengedettnél zsúfoltabban lakik 2400 egyén. Tiz-tizenegytizenkettő - tizenhárom - tizennégy - tizenöt személlyel együtt lakik 180 gyermek. A 4246 segélyezettből krónikus betegségben szenved 1320. Ezek közül munka- és keresetképtelen 497. Megállapított tbc. eset van 462, idegbaj 79, más krónikus betegség 779 esetben. Testileg nyomorék 237, szellemileg fogyatékos 54. A hat éven felüliek közül analfabéta 369. (Felkiálltásbk: Rémes!) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy e családoknak, amelyek ebben a városrészben természetesen a legszegényebbek, jövedelmi viszonyai milyenek. E családok közül 112-nek, tehát 7 százaléknak abszolúte semmi jövedelme nincs, tehát koldulásból él. 245 családnak, vagyis 17 százaléknak jövedelme teljesen bizonytalan, csak alkalmi keresete van, ha valamit trógerolhat az utcán. 104 családnak, tehát 7 százaléknak személyenként 2 pengő, a heti keresete, 237-nek, tehát 17 százaléknak 4 pengőig, 212 családnak 8 pengőig, 122 családnak pedig 10 pengőig terjed a heti keresete. (Felkiáltások: Hallatlan!) Kell-e ennél nagyobb vészkiáltás? Ez csak egy kerület, ezt meg kell szorozni tizzel és akkor kapjuk meg Budapest egész fotográfiáját. Emlékezem, hogy amikor ministerelnökségem idején egy éjszaka végigmentem a nyomortanyákon, megborzadtam tőlük. Akkor megmozdult az egész magyar társadalom és pillanatnyilag tudtunk valamit tenni. Azok a külföldi segítségek, amelyek sok milliárdra rúgtak és a gyermekeknek külföldre való szállítása ennek a vészkiáltásnak volt az eredménye. E pillanatban szintén vészkiáltást hallatok: mert rá kell ébredniök a vagyonosoknak és a tehetőseknek arra, hogy itt nekik tobzódó luxust, (Peyer Károly: Milliárdos tantiemeket vesznek fel egyesek!) olyan életmódot, amely botrányt okoz és keserűséget támaszt az emberekben, semmi körülmények között nem szabad folytatniok. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk az egyszerűségre, a háziasságra, a orégi magyar becsületes, erkölcsös életstílusra kell visszatérnünk és minden fajtestvérünkkel, minden polgáriasunkkal, minden munkástestvérünkkel szemben el kell mennünk egészen addig a határig, amit nekünk a mi vallásos tör. ülése 1927 november 11-én, pénteken. vényeink az egész vonalon külömbség nélkül előirnak. Az ország politikai és gazdasági szanálása nem fog érni semmit, ha nem tudjuk szanálni a magyar családokat erkölcsileg és gazdaságilag. (Úgy van! Ugy van!) A magángazdaság és a közgazdaság szanálásával együtt restaurálni kell a magyar családok régi keresztény erkölcsi felfogását, mert csak akkor tudunk megbirkózni Trianonnal. (Ugy van! Ugy van!) Amikor ennyi sötét dolgot mondottam el, ilyen borzalmas adatokat, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy necsak a rosszat lássuk meg, hanem lássuk meg ama szegény magyar családanyák és apák hősiességét is, akik talán rongyos könyökkel, lyukas talpalt cipőben dacolnak ezzel a szomorú magvar sorssal és tisztességes nemzedék felnevelése által igyekeznek hervadó nemzeti reményeiket újra éleszteni. Kell, hogy e képviselőház terméből kihangozzék a biztató szó a tisztességes, családapák felé: ne veszítsék el hitüket és szomorú, nehéz sorsukban életerejüket. Arra kérem a kormányt, méltóztassék mindent elkövetni, hogy ez az egész nagy probléma, nemzeti politikánk tengelykérdésévé tétessék, mert ha ezt nem tudjuk megoldani, ha a magvar nemzet egészséges élet energia ja meg nem oldja ezt, akkor ugy is elvész minden más reménységünk. Azt kérném, méltóztassék a legrövidebb időn belül a kormányzati intézkedéseket megtenni arra. hogy az egyke által inficiált területek lokalizáltassanak és olyan intézkedések történjenek, amelyek alkalmasak arra, hogy erről a bűnös népszokásról leszoktassuk azokat, akik talán helytelen nevelés vagy divatjárvány miatt beleesnek ebbe a hibába. De a másik oldalon méltóztassék mindent elkövetni, hogy egészséges <és bátor szociális reformokkal az eleven magyar néperő megmentessék és megtörténjék minden, ami a népszaporulat elősegítésével biztosítja e nemzet fennállását, fenmáradását ezen az ősi földön, mert nem ensredhetjük, hogy emiatt a fehér halál miatt Trianonnál egy százszorta nagyobb veszedelem pusztitson ki bennünket. (Ugy van! Ugy van!) Én a képviselőház és az esrész nemzet támogatását kérem ebben a munkában, és ha voltak márciusi ifjak, akik a politikai felemelkedés és a közjogi szabadságok kiterjesztése érdekében odaállottak és tizenkét pontot tudtak a nemzet lelki szemei elé vetíteni és meg tudták azoknak nyerni a nemzetet, ugy én most szebbet és jobbat a magyar ifjúságnak nem mondhatnék, mint azt, hogy íme, itt vannak ezek a fajvédő kérdések, tessék most ebbe a naery erkölcsi mozsralomba belevetni magukat lelkük minden tisztaságával és minden erejével és itt igyekezzenek a nemzeti jövendőnek, újjászületésnek, felébredésnek és Magvarorszáo: feltámadásának útjait megtalálni. (Élénk helyeslés.) Tfap-yogjon szemeik előtt a tízparancsolat kőtáblája, ebhez tartsa mafát a gazdag és a szes-ény, az öreg és a fiatal. Ha ez ip-y ^«z, akkor nem féltem a magyar nemzet jövendőjét. Kérem a minister ur válaszát- (Hosszantartó élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Flnök: A ministerelnök ur kíván szólni! Or. Bethlen Tstván ministerelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, helyesen cselekszem, ha ugy a képviselőház, mint a magyar közvélemény és közélet nevében köszönetet mondok Huszár Károly t. képviselőtársamnak, hogy a nemzet élete szempontjából