Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1927 november 11-én, pénteken. 329 ki a dolog. Ezt az összeállítást először fogják hallani a képviselő urak. Az összes hivatalos adatok alapján uj kiszámítási módszer szerint történt ez az összeállítás. Felvettem a családok számát, a meddő családok számát, az egykés, családok számát és a kétgyermekes családok számát. (Halász Móric: Hát az egyse!1) Azokat a családokat nevezem meddőknek, ahol egy gyermek sincs. Nem fogom a vármegyéket kü­lön elmondani, hanem országrészenként muta­tom be a számokat. A Tisza jobbpartján él 151.000 magyar csa­lád; ebből meddő 19.859, egykés család 21.893, s olyan, ahol két gyermek van, tehát szaporulat szempontjából egyáltalában nem jöhet számi­fásba, van 18.000 család. Ez azt jelenti magya­rul, hogy 151.000 családból 38 000 család nem je­lent semmit. A Tisza balpartján, Békés, Bihar, Hajdú, Debrecen, Szabolcs és Szatmár vidékén él 289.000 család; ebből 44.000 meddő, 40000 egy­kés és 30.000 olyan család, ahol csak két gyer­mek van. A Tisza és Maros szögében, Arad, Csanád és Torontál vármegyékben él 43.000 család; amelyek közül 6000 meddő, 5937 egykés és 4400 olyan család, ahol csak két gyermek van. Most jön egy másik terület, a Duna jobb­partja, — Baranya, Pécs, Fehér, Székesfehér­vár, Komárom, Mosón, Sopron, Tolna, Veszp­rém, Vas és Zala — az a rész tehát, amely infi­ciált terület. Itt él 663-000 magyar család és eb­ből 97.000 meddő, 101.713 egykés és 85.000 olyan család, ahol csak két gyermek van. Számszerű­leg ez azt jelenti, hogy a családok egyharmad részében abszolúte nincs semmiféle szaporulat. A Duna balpartján, Esztergom, Hont, Nógrád és Pozsony vármegyékben él összesen 69.877 család, ebből meddő 9000, egykés 10 000, kétgyer­mekes 8000. A Duna—Tisza közén él 855.000 csa­lád, ebből meddő 164 000, egykés 134.000 és két­gyermekes 160.000 család. Összegezve az egész ország adatait, — és itt kérném az egész tör­vényhozásnak és a nemzetnek a figyelmét is — a végösszeg szerint 2,082-000 magyar család kö­zül 342.000 család meddő, gyermektelen, 314.000 család egykés és 252.000 család olyan, ahol csak két gyermek van. (Mozgás a jobboldalon.) Ez az összeállítás hivatalos központi statisztikai hivatali adatok alapján történt. E szerint te­hát az országban 100 családra esik 239 életben lévő gyermek s a megszületett gyermekeknek 43-15%-a pusztul el az országban. Méltóztassanak megengedni, hogy a dolgot rövidebbre fogjam és azt vizsgáljam, hogy a három tipikus egykegócban, vagyis Somogy, Baranya és Tolna vármegyékben hogyan áll a helyzet. Van ott egy község, Botykán, ahol 84 család él, amelyek közül 39 családban nincs egyáltalában gyermek, 26 családban csak egy gyermek van s a tiiz holdon felülieknek már egy gyermekük sincs. Négy év előtt volt a község­ben 22 tanköteles gyermek, ma az iskolában már csak öt gyermek van. Baranya vármegye egyik tipikus egykés faluja, amely vegyes nem­zetiségű, Babarc község. Ez Szent István idejében település volt, most svábok lakják, mert ott a magyarság tel­jesen kihalt. Van ott egy református pap, aki tanítaná az iskolába járó gyermekeket, de nincs a faluban egyetlenegy gyermek sem. 1905-ben még 22 tanköteles gyermek volt ebben a faluban, ma már a református papnak a kis­leánya az egyedüli tanköteles az egész eklé­zsiában, illetőleg faluban. (Hegymegi-Kiss Pál: A számarány azt mutatja, hogy nem a protes­tánsoknál van az egyke! — Meskó Zoltán: Ne keverjük a dolgot!) Egy kis türelmet kérek t. képviselő ur, én kijelentettem beszédemben, üogy hozzá sem fogok nyúlni a felekezeti szem­ponthoz és ezt nem is tettem. Ez az adat sem más forrásból származik, hanem az illető pro­testáns lelkésznek saját adatai, amelyeket ő hozott nyilvánosságra. Más abszolúte nem ját­szik ebben szerepet. Nagyon kérem a másik ol­dalon lévő urakat is, méltóztassanak ezt a gon­dolatot távol tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben az egyke által elsodort faluban el fognak némulni a harangok, ha ez igy fog tovább menni és ezt a magyarság nagy veszedelmének és veszteségének tartom. (Ugy van!) A pécsi törvényszéken erről az egykés terü­letről egy évben 26 bába ellen érkeztek feljelen­tések. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Huszár Károly: A csendőrség, a rendészet és a közigazgatás ezen a téren sokkal nagyobb eréllyel kellene hogy eljárjon, mint ahogy történik. Sajnos, az egykés közvéleménytől való félelmükben a közigazgatás, a tisztviselők ma ebben nem mernek eljárni. Azt hiszem, fe­lülről nagyobb nyomást kellene ebben a tekin­tetben is gyakorolni. Nagy baj a bábakérdés rendezetlensége, különösen a bábák fizetésének rendezetlensége. Talán kicsit túlmodernek, vagy bizarrnak lát­szik, de van a női társadalomnak egy igen je­lentékeny része, amely tanítói diplomát szer­zett és nem tud elhelyezkedni a különböző is­kolákban. Különösen az idősebb tanítónőknek az állam által erre az egészségügyi szolgálatra való kiképzését és szülésznőkül való beállítását feltétlenül szükségesnek tartom, mert nem járatlan, a higiénia követelményeivel szemben nem eléggé intelligens nőkre kellene a nemzet gyermekanyagát bizni, hanem olyanokra, akik magasabb erkölcsi felfogással és magasabb műveltséggel is ennek a feladatnak jobban meg tudnak felelni. Itt volna egy olyan terré­num, amelyen el lehet helyezni nagyon sokat azok közül a magyar nők közül, akik a család­alapítás áldásaiban nem részesültek. Itt talál­hatnának olyan szociális munkát, amely az ő női hivatásuknak tökéletesen megfelel. (He­lyeslés.) S amig látjuk, hogy ezek a tünetek — saj­nos — áttérj edneiki már a katholikus közsé­gekre is, addig az ugyanazon a^ vidéken levő horvátságnál, amely a Dráván átszüremkedik — ugy, amint ezi Erdélyben és a Felvidéken történt a régebbi generációkban — családon­ként 8—10 gyermek van. Csak el kell gondolni, mi lesz ennek a következménye, ha^ az; egész, magyar állam és társadalom vitalitását nem állítjuk sziembe ezzel a népvándorlásszerü tü­nettel. Az ormányságban van a legnagyobb ba]. Itt van a Budapesti Hírlapban egy cikk, ma jelent meg. Nem fogom felolvasni. Eszerint 26 olyan község van itt, amelyben valósággal az a közfelfogás, hogy a gyermek szégyen. Egy faluban sincs a huszonhat közül két' olyan csa­lád sem, ahol legalább három gyermek volna. Sellye, Drávaiványi, Marocsa, Kákics Oszló, Kiscsány, Nagycsány, Sósvertike. Zalata, Ké­mes, Piskó, Okony, Monosoka, Szaporca, Hi­rics, Hidvég, Páprád, Vajszló és Berence, ezek az egykének legfőbb gócpontjai. Innen gyűrű­szerűén terjeszkedik. Itt van a térképe. Ugyan­úgy, mint Franciaországban egy gócpontból geografiailag mint egy hullám, vagy földcsu­szamlás ment tovább, ugyanez történik itt is: az ország déli sarkából vándorol tovább. Ki lehet mutatni, hogy faluról-falura terjed. A legszomorúbb jelenség az, hogy a magyar Al-

Next

/
Thumbnails
Contents