Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-87
r Äz országgyűlés képviselőházánaJc 87. mekáldástól való irtózás. Minden statisztikai adat bizonyító ereje azt mutatja, hogy az egyke nem a szegénység nyavalyája, nem a nyomortanyák bűne ez, hanem a vagyonosoké. (Ugy van! Ugy van!) Ezért ezt a kérdést itt kell megfogni és itt kell erre rámutatni. Én nyiltan és őszintén kimondom, hogy a rossz oélda felülről jött és onnan ragadt a népre. Bizony, a népnek nagy oka van látni, hcray az ujabb generációkban nem tapasztalta azt a jópéldát, amely résen a magyar népben, a magyar intelligenciánál diyott. A nyomortanyáknál nem az a hiba, amire méltóztatott alludálni, hanem egészen más. A nyomortanyákon és a majorokban születik gyermek, ott az a baj. hogy a megszületett gyermekek elpusztulnak. (Ugy van! Ugy van!) Amilyen tűzzel, amilyen lelkesedéssel szentelem minden munkámat arra, hogy ebben a másik erkölcsi kérdésben felvilágosítsam a nemzetet és lehetőleg egy na<ry hatalmas nemzeti, társadalmi megmozdulásra birjuk rá a mi fajtánkat, ugyanúgy egész nyiltan és őszintén megmondom, hogy ez csak akkor fog eredményre vezetni, ha a másik oldalon — a megszületett gyermekek védelme terén — a népjóléti minister ur. az egész kormány és az egész társadalom szintén megteszi a maga kötél esséigét. (Élénk helyeslés.) Mi mélyen t. uraim, itt a nemzet színe előtt sokszor kis kérdések felett összekülönbözünk. Méltóztassanak egyszer maguk elé képzelni a sok elhagyott családi fészket, méltóztassanak maguk elé kéozelni a gyermekkacaj nélküli utcákat a falvakban, a néptelenedő iskolákat s a lerombolt családi oltároknak siralmas képét Méltóztassanak maguk elé kénzelni az erkölcsi érzésükben megbénult és vérükben megfertőzött ifjúságnak egész beláthatatlan sorát, amely a nemzei pusztulás szomorú útját jelzi. És ha mi azt látjuk, lehetetlen, hogy itt emberek akár törvényhozók, akár akik az államhatalmat vezetik, akár bármiféle más tekintetben lelkiismeretbeli és hivatásbeli kötelmünk ezeken a bajokon segíteni, itt a nemzeti megértésnek szolidáris védekező munkának módját meg ne találjuk. Mélyen t. uraim- a kihaló magyar t család a nemzeti dekadenciának eisy olyan jelensége. amelyet a nemzet arculatáról feltétlenül el kell tüntetni. Én még egyszer állítom, hogy más fajoknál — akár Franciaország, akár Németország, akár Anglia, felé nézünk — szintén megvannak ezek a bűnök. Tehát még egyszer állítom, hogy egy világtendenciával, egy világjelenségnél állunk szemben. De nekünk, mert gyenge nép, kisszámú nép vágunk, (Ugy van! Ugy van!) sokkal nagyobb okunk van arra, hogy nagyobb erkölcsi erővel szálljunk szembe ezekkel a veszede'lim ékkel. És mi be vagyunk ékelve olyan fajok közé, amelyek szaporábbak mint mi. Ebben a pillanatban talán még korrigálja a mi szerencsénket és hatalmi állásunkat az, hogy ezeknél a szaporább népeknél a gyermekhalandóság nagyobb, mint nálunk és hogy — különösen az utóbbi években — a népjóléti minister urnák valamelyes sikerült a gyermekhalandóság létszámát kisebbre szorítani. De a nemzet jövője az én véleményem szerint mégis "attól függ, hogy az egykének és egysének terjedését az egész vonalon meg tudjuk-e állítani. A mi családi életünk integritásának, tisztaságának, tiszta erkölcsének helyreállításától függ az egész magyar fajnak a sorsa. Ez az élethalál kérdés reánk nézve s ez nagyobb minden • partszempontnal, minden más kérdésülése 1927 november 11-én, pénteken. 327 nél. Vagy tudunk a családokban tiszta, egészséges erkölcsi felfogást, egy uj életet teremteni a nemzet számára, vagy nem találjuk meg ezeket a gazdasági, szociálpolitikai, erkölcsi és kulturális orvosszereket s akkor nézetem szerint igen szomorú jövő előtt állunk. Magyarország népességszaporodása a következő: 1906-ban és 1910-ben 1000 lélekre 36 születés esett, 1922-ben 1000 lélekre 31, 1925-ben pedig 27. Ez tehát annyit jelent magyarul, hogy majdnem egynegyed részével csökkent a népszaporodás 1906 óta. Ha visszamennék még ?0 évvel, akkor ez még szomorúbban nézne ki. Ehhez még hozzájárul az, hogy a 30 éven felüli férfiak közül 125 000 nőtlen, ami a népesedés szempontjából szintén igen kellemetlen következménnyel jár. (Kabók Lajos: Igen, mert még lakás sincs! — Zaj.) A képviselő ur — ismétlem — most jött be. A lakáskérdésre bőségesen ki fogok térni. Kérem türelmét és jóindulatát, méltóztassék meghallgatni engem. Azt hiszem, hogy a képviselő ur sem fog semmit hozzátenni ahhoz, amit el fogok mondani. Magyarország születési arányszámában tehát a következők történtek: 1900-tól 1913-ig a csökkenés 8%, 1913-tól 1926-ig 22%, 1901-től 1926-ig tehát a születési szám csökkenése 29%-ot tesz ki. Ez elrémítő szám. A háború hatása családiaink népesedésére a következő. A háború következtében elpusztult a férfilakosság 3%-a. Ha azonban csak a fajszaporitás és családfentartás szempontjából értékes férfiakat tekintjük, akkor azt találjuk, hogy a háborús veszteség ezeknek a férfiaknak 16%-a volt. S a gyermekeknél még nagyobb a népességben előállott hiány, mint a felnőtteknél. 1915től 1919-ig 2,592.000 gyermeknek kellett volna születnie Nagy-Magyarországon s nem született csak 1,225.000. Ezek közül is elhalt 45%. Maradt tehát — nem számítva az időközben meghaltakat — 1,367.000 születés. Ebből a mai csonka Magyarországra esik 549.000 elmaradt születés. A népességi veszteség tehát a háború következtében csonka Magyarországon 580-000 lélek, felnőttekben és meg nem született gyermekekben. A férfiaknak tömeges pusztulása nagy eltolódást idézett elő a nemek arányszámában is, ami megint visszahat a családalapítás lehetőségére. 1910-ben 3.700.000 férfival szemben volt 3,740.000 nő, a nőfelesleg tehát 40.000-nyi volt. A férfiak szaoorulata 10 év alatt 62.000, a nőké ellenben 306.000. Ami g tehát 1910-ben csak 26.000 volt a nőtöbblet, addig 1920-ban ez a szám már 264.0C0-re nőtt. A férfiveszteség és a meg nem született gyermekek mellett van tehát még 264000 olyan nő, aki már nem fog tudni eljutni a családalapításig, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert nincs annyi férfi az országban, amennyi ennek a számnak megfeleljen. A hősi halottak száma csonka Magyarország területén 250—280 ezer; nem lehet pontosan megállapítani a számot. Ez is lényegesen hozzájárult a nagy nőfelesleg kialakulásához. Itt egy fontos szemnont van. amelyet azoknak szeretnék figyelmükbe ajánlani, akik sokszor ' gúnyosan beszélnek a család intézményéről és az ő szerintük úgynevezett szent házasságról. Ha a törvénytelen gyermekek halálozási arányszámát figyelembe vesszük, az derül ki, hogy a törvénytelen gyermekek közül háromszor^ annyi pusztul el. mint azok közül, akik egészséges, becsületes, tisztességes család körében-nevelődnek. Tormay • Cecil, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vezetője
