Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
308 Az országgyűlés képviselőházának 86, tettem*. A legőszintébb háláját fejezi ki ezért, mert meg van győződve, hogy ezzel mi jelentős lépést teszünk előre a szociálpolitika terén. (Barthos Andor: Na tessék! — Éri Márton: A szociáldemokraták nem hiszik!) Az az ur, aki a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal élén áll, ha jól tudom szociáldemokrata. (Györki Imre: Az csak Genfből ismeri a magyar kormányt, mi pedig Budapestről! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Legyen nyugodt, jobban ismeri, mint maga! — Györki Imre: És a szive nem huz semerre! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ő a magyar kormány tevékenységét azokból a faktumokból ítéli meg, amelyek a benyújtott törvényjavaslatokban nyilatkoznak meg (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és ezeknek alapján, nem általam figyelmeztetve, hanem a sajtóból véve az információit, onnan véve ezeket a hireket: köszönte meg nekem a dolgokat. Ez nekem őszintén megvallva, igen jól esett, mert ebből azt látom, hogy ő elismeri, hogy a kormány kötelezettségének de facto eleget tesz. (Jánossy Gábor: Tárgyilagos ember! —- Györki Imre: Nem húz a szive semerre!) Méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak azokra a megjegyzésekre, amelyek most már az egész baloldalon megnyilatkoztak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal szemben: bizalmatlanság a Népszövetség iránt és igy tovább. Ezekkel a kérdésekkel részletesen ugyan nem akarok foglalkozni, egyet azonban meg kell jegyeznem. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak működését ránk nézve igen fontosnak és üdvösnek tartom. Megmondom miért. Azért, mert nálunk épen ugy, mint a külföldön, olyan kérdések megvitatásáról van sokszor szó, amelyeknél a munkaadók és a munkások érdekei összeütköznek. Ha már most egy nemzetközi fórum, amelyről azt lehet mondani, hogy a világ első szakértőit hallgatja meg mind a két oldalon, és valamennyi nagy ipari állam résztvevőinek bevonásával tanácskozik, az bizonyos kijegecesedett irányvonalakat és hoz bizonyos határozatokat, akkor ez megkönnyíti nekünk saját munkánkat is, és megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy ilyen és ilyen irányban haladhatunk előre és megkockáztathatjuk azokat a lépéseket, amelyektől egyébként talán tartózkodtunk volna, nehogy túlságosan nagv terhet rójunk az egyik, vagy a másik félre. Ha azonban látunk egy fórumot, amely ezzel a kérdéssel behatóan és szakszerűen foglalkozik, ennek útmutatásait igenis értékes adatoknak és támasztékoknak kell tekintenünk saját szociálpolitikai munkánk elvégzésénél. (Ügy van! a jobboldalon.) Hozzátehetem még, hogy az alatt a rövid idő alatt, amig szerencsém volt ennek 1 a hivatalnak vezetőjével tárgyalni, igen sok félreértés oszlott el közöttünk és igen sok ideát kaptam szociális tekintetben, amelyekért ennek az urnák csak hálás lehetek. (Propper Sándor: Lássuk a végrehajtást!) A végrehajtás fogja azután a birálatnak az objektiv alapot megadni, (Helyeslés a jobboldalon.) most csak a benyújtás és az elfogadás tényével állok szemben. Már ez is elég fontos dolog ahhoz, hogy ennek az egészen érdektelen fórumnak elismerését megkapjuk. (Ugy van! jobbfelől.) Szó esett a vita során arról, hogy az állami művekben a szociáldemokratákat üldözik. Ezt az állítást a leghatározottabban vissza kell utaülése 1927 november 10-én, csütörtökön. sitanom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven-) Nem tudok semmiféle üldözésről és az, hogy Diósgyőrött egy elég tekintélyes szociáldemokrata párt van az állami művek munkásai között, magábanvéve is bizonyiték arra, hogy ilyen üldözés nem lehet, mert a párt működik. Nem ugyan az utolsó képviselő választásnál, hanem az azelőtti választásnál nekem egy szociáldemokrata volt az ellenjelöltem és bizony nem volt könnyű vele szemben a győzelem, jeléül annak, hogy az ottani szociáldemokrata párt igenis él és működik. Hogy azután meg tudott erősödni a keresztényszocialista párt is az állami müvekben, ezt annak is lehet tulajdonítani, (Györki Imre: Hivatalból vonják le a tagdíjakat!) hogy ott nem üldözték őket, hanem igenis, ott a munkaszabadság védelme de facto megvolt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ez az alapfeltétel megvan, én azt hiszem, hogy a keresztényszocialista eszme erőre tud kapni, hívőket is tud szerezni magának. (Graeffl Jenő: Nem volt terror! — Farkas István: Csak ne csinálják terrorral! — Egy hang a jobboldalon: •Ne kezdjék: — Elnök csenget.) Szememre méltóztatott vetni önkéntelen megnyilatkozásomat és pártosságomat. (Jánossy Gábor: Szívügyek!) Nekem tiltakoznom kell. az ellen, mintha én nem őrizném meg pártatlanságomat, amennyire ez emberileg lehetséges. Én egész életemet a tanári pályán töltöttem és ott pártatlanságomnak bizonyítékait adtam minden hallgatómmal szemben, tartozott légyen az bármilyen felekezthez. (Éljenzés és fans a jobboldalon.) Nincs egyetlen ember, akit én akármilyen a személyéhez fűződő ok miatt üldöztem volna és nem ismerek embert a műegyetemi hallgatókon kivül sem, akit én meggyőződéséért bárhogyan üldöztem volna, mert azt becsületes szivvel mondhatom, hogy én toleráns prostestánsnak érzem magamat tetőtől-talpig. (Ellenzés és taws a jobboldalon.) Az én meggyőződésem a más becsületes meggyőződésnek teljes respektálása. (Éljenzés a jobboldalin és a közénen.) Abszolúte nem akarok Parallel át vonni közöttem és Garami Ernő között, (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: j\"><m is lehet!) de azt mondhatom, hoe-v bárki eljönne hozzám. — akármilyen közelálló ember — ha azt, látnám, hopy az ő kívánsága a köz érdekével összeütközik, akkor én közérdeknek adnék igazat, nem ^pdifr annak, aki én hozzám bármilyen közeláll. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a közéven.) Ennyit a pártatlansáe- kérdésében; ennyiben tekintem én ima aramat *»» ország kereskedelem iip*vi ministerének. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Van azonban ennek a kérdésnek eav másjk része. Ne méltóztassanak azt gondolni, hoo-v én pártokra» iJl'fitfíJftóf személvekre gondoltam volna de erkölcsileg igen alacsonyan ál ló embernek tekinteném magamat, ha meertagadnám azt a mpfírvőzndésemet. am elv hét évvel ez^őtt ebbe a Házba behozott és kásőbb ebbe a szikbe beültetett. Ez a meergvőződés nedie* a nemzeti é« kereszténv eszme fundamentumán épül fel (Uav van! TJmi van! tavs a jobb- és a, baloldalon.) nem felekezeti szempontokon hanem szoknak a tanoknak alapján, amelyekből az egész kereszténység kiindult és amelyeket en ma is a legkimagaslóbb szociális vezéreszTvéknek tartok. (TJan van! TJoii van! tans a középen. — Pronper Sándor: Meer is mutatták alarmban nyolc esztendő alatt! — Pot>enstein Mór: A tans mindig gvönsréhh l'esz!) $n nem tapsolok. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy