Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
jLz országgyűlés képviselőházának indusztrializálódásra. Vagyis az ipari vámrendszert jobban fejlesszük, kárpótoljuk ezért átmenetileg a mezőgazdaságot, de számoljunk azzal, hogy a mezőgazdaság Össze fog zsugorodni. (Gaal Gaston: De azért az adót az fizesse! — Forster Elek: Teleszky-féle terminológia!) Nem tudom, hogy a két nézet közül melyik a kevésbé gyakorlati. Sem az egyik, sem a másik az ország adott helyzete mellett megállni nem tud. Nekünk abszolút meggyőződésünk, hogy sok mindenféle szempontból szükség van az ipar megfelelő és okszerű támogatására, (Ugy van! half elöl.) ha más okból nem, azért, mert lakosságunknak egy bizonyos részét csak az ipar révén tudjuk kenyérhez juttatni. De a másik felfogás, hogy mi már most kezdjünk gondolkozni azon, hogy ne hagyjunk : e fel a mezőgazdasággal, azt hiszem, csak futólagosan elhangzott megjegyzés volt, amely szétfoszlik, mihelyt komolyan foglalkozunk vele. (Gaal Gaston: Nem vagyok benne egészen bizonyos!) Elvégre bármily nehéz is a mezőgazdaság helyzete, mégis az a kincs, amely a magyar földben ós abban az ezeréves gyakorlottságban rejlik, melyet a magyar nép a föld mivelésében szerzett, az az erő, amely a föld szeretetében nyilvánul meg és az a körülmény, hogy az ipari államoknak elvégre kell, hogy mezőgazdasági Hinterlandjuk is legyen, (Ugy van! a jobboldalon.) világossá teszi azt, hogy mi erről a kincsről le nem mondhatunk, sőt hogy mindent el kell követnünk, hogy a termelési és értékesítési lehetőségeket, amennyire emberileg lehetséges, fokozzuk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek következtében azt hiszem, világos dolog, hogy erre a kiegyensúlyozottságra kell törekednünk és én azt hiszem, hogy a mai szerződés ennek a kifejezője. Hogy az egyes tételeket erősen lehet kritizálni, ahhoz nem fér kétség, hiszen a tárgyalók maguk is sokszor a legsúlyosabb helyzetben voltak, amikor határozniok kellett, hogy folytassák-e a tárgyalásokat vagy nem. Végeredményben azonban mégis azt lehet mondani, hogy bizonyos előnyök állanak bizonyos hátrányokkal szemben (Ugy van! a jobboldalon.) s a felelősséget ennek a szerződésnek megkötéséért és a parlament elé hozataláért a kormány nyugodt lelkiismerettel vállalhatja. Ha ez igy van, akkor azt hiszem, a jövő kereskedelempolitikai tárgyalásoknál is erre az álláspontra kell helyezkednünk, mert meg vagyok győződve róla, hogy az ország zöme — és ez igen fontos momentum — mégis csak e mögött az álláspont mögött van (Ugy van! a jobboldalon.) és sem az egyik, sem a másik szélsőséget a maga egészében nem teszi magáévá. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez nemcsak taktikai szempontból fontos a tárgyalásoknál, hanem azért is, mert a leghatalmasabb fegyver a tiszta, erős meggyőződés, amely mögött épen olyan közvélemény áll s nézetem szerint ezt a fegyvert az ország érdekében semmiesetrd sem szabad gyöngiteni. Ha az érdekek össze is ütköznek, sokkal jobb, ha ez bizalmas megbeszélésekben, meghitt körben történik, mint a nagy nyilvánosság előtt, ahol ilyen fejtegetések mindig a taktikai helyzet gyengitésére vezetnek (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az álláspont azonban nem jelenti a feltétlen kapitulációt és midőn most az Ausztriával való tárgyalások előtt állunk, (Halljuk! balfelől.) akkor ugyanaz az elv, amelyet hangoztattam, — törekvés az egyensúlyozottságra — kell, hogy továbbra is vezessen minket. Mi igazán politikától mentesen, — 3. ütése Î927 június 22-én, szerdán. 15 mert gazdasági tárgyalásokba politikai meggondolásokat belekeverni nem nagyon ajánlatos — higgadtan, nyugodtan és a tárgyalók ismert szívósságával folytatni akarjuk ezeket a tárgyalásokat, de mindig bekövetkezhetik az a pillanat, amikor az elé a helyzet elé állíttatunk, hogy: eddig és nem tovább. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) E' nélkül az elhatározás nélkül nem is lehet ilyen küzdelembe belemenni. Az én rövid időre visszanyúló tapasztalatom azt mutatja, hogy ezek az elvi megállapodások a könnyebb része az egész meggondolásnak. Amikor azonban az elvek érvényesitésére, a konkrét tárgyalásra kerül a sor, akkor igazán oly pillanatok elé állíttatik a kormány, amikor egész felelősségét érzi azért, hogy vájjon tovább haladjon-e az eddigi utón vagy pedig a szakadást idézze-e elő. Ismerjük ennek óriási nagy hordërejét és teljes tudatában vagyunk felelősségünknek, de sohasem fogjuk szem elől téveszteni azt, hogy csak oly szerződéseket lehet kötni, melyeket nemcsak a parlament előtt, de a saját magyar lelkiismeretük előtt is tudnak képviselni azok, akik azokat a tárgyalásokat irányítják (Helyeslés a jobboldalon.) és azok is, akik ezeket a tárgyalásokat folytatják. Azt hiszem, az előttünk fekvő szerződésnél ez az eljárás végeredményben mégis csak elfogadható megoldásra vezetett. Bár iparunk súlyos helyzetbe került —• nem osztozom ugyanis abban a nézetben, hogy itt magyar és cseh gyárosok között olyan nagyon könnyű megegyezés lesz a fogyasztók rovására s bár — amint azt egy cikkben olvastam — iparunknak egy hátulsó • állásba kellett visszavonulnia, remélem, hogy ezt az állást azután szorgalommal, hozzáértéssel, — amint az előadó ur is kifejtette — meg tudjuk tartani és azt hiszem, hogy a mezőgazdasági exporttal hasonló helyzetben vagyunk. Nagyon nehéz a helyzet a rendkívül súlyos lisztprobléma körül. (Ugy van!) Itt is azon az állásponton vagyok, hogy megint a középső utat kell szem előtt tartani. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem tartom kizártnak, hogy a malomiparnak bizonyos összezsugorodásra el kell határoznia magát, de hogy mi ezt az iparágunkat, amely igazán a magyar talajból nőtt ki és amelynek itt van a nyersanyaga egyszerűen veszni hagyjuk, óriási hiba volna, amely később nagyon megbosszulná magát. Azt hiszem, a magyar malomipar érdekében meg is kell tennünk minden intézkedést, ami megtehető, a befektetett tőke, de az ott lekötött munkaerő érdékébein és azért is. hogy bebizonyítsuk, hogy ezt az iparunkat, amelyre senki sem foghatja rá, hogy mesterségesen keletkezett s amelyet ellenkezőleg mesterségesen tett tönkre az a konfiguráció, amely a közgazdasági józan ész ellenére a békeszerződéssel létrejött, (Ugy van! Ugy van! — Szilágyi Lajos: Ez a helyes megállapitás: A józan ész ellenére!) fentartani akarjuk. Az a pótló intézkedés, amely sietteti a szerződés életbeléptetését és amelyet magam sem helyeseltem első pillanatra, mégis csak olyan természetű, hogy bizonyos lehetőségeket ad szezon-cikkeknek értékesítésére. Hiába, akárhogy forgatjuk a dolgot, nekünk kereskedelmi mérlegünk passzivitását szem elől hagynunk egy pillanatra sem szabad. Én magam is osztozom abban a véleményben, hogy a harangokat 1 félre verni nem szabad és abból, hogyha a passzivitásban most emelkedés mutatkozik, nem szabad mindjárt katasztrófára következtetni, de az kétségtelenül olyan jelenség, amely-
