Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés képviselőházának Ha felszólaltam itt ezt nem azért tettem, hanem azért, hogy a magyar gazdának mindig fehér é's mocsoktalan portájára idegen kezek által dobott sarat letépjem, (Helyeslés jöbbfe161.) tettem azért, hogy tiltakozzam az olyan hang ellen, amely a tekintélyrombolás, a vallásprofanizálás és a vallásgyalázás eszközeivel közéleti kritikájában az anarchia útjára akar lépni (Ugy van! Ugy van!) és t tettem azért, hogy tiltakozzam nagy nyilvánosság előtt az ellen, hogy valaki itt restituálja ebben az országban az 1918-iki forradalom kritikai szellemét, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) amely az oltárhoz is oda merészkedett, hogy az oltárral együtt porba döntse a hazát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Elnök: Napirend előtti felszólalás... (Láng János: A királyi Ügyészségnek nem lesz szava ehhez?) Láng képviselő urat kérem, szíveskedjék az elnöki bejelentést csendben meghallgatni! Napirend eőtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezi, igy áttérünk a napirend tárgyalására. Napirend szerint következik! a március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik Kossuth Lajos örök érdemei^ nek és emlékének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat sziveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás végett a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az ifjú egyének számára szeszes ital kiszolgáltatásának korlátozásáról és a közönség szórakoztatására szolgáló nyilvános helyiségeknek és helyeknek ifjú egyének által látogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 269, 292) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Malasits Géza képviselő ur, aki beszédének elmondására október 28-án tartott ülésünkön halasztást kapott. Malasits Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Annak előrebocsátásával, hogy a törvényjavaslat intencióit tiszteletreméltóknak tartom és magát a törvényjavaslatot elfogadom, csak néhány kritikai megjegyzést kivánok tenni. Mindenekelőtt ügyeimbe akarom ajánlani az igen t. Háznak, hogy még abban az esetben is, ha e törvényjavaslat rendelkezéseit az érdekeltség minden tiltakozása ellenére 18 évről 21 évre emelnők fel, ha egyéb intézkedést nem fogunk tenni és ha a kormány egyéb intézkedést nem tesz, mint azt, hogy ezt a törvényt hozza és végrehajtja, akkor ez az alkoholizmus elleni t. ülése 1927 november 8-án, kedden. 245 küzdelemben édes-keveset fog használni. Nevezetesen az alkoholizmus elleni küzdelem egyúttal a kultúra és a jó, okos, szociális szellemtől áthatott gazdaságpolitika kérdése. Mindenütt az egész világon azt tapasztaltuk és azt láttuk, hogy az alkoholizmus kérdése szorosan összefügg a gazdasági viszonyokkal. Az alkoholizmus legjobban dühöngött a XVII. század végén és a XVIII. század elején Angolországban. Aki már valaha látta a t. képviselőtársaim közül Hogarth képeit az angol alkoholizmus borzalmas pusztitásairól, annak némi fogalma lehet arról, hogy a korai kapitalizmus idejében milyen mértékben pusztított az alkoholizmus. Ennek meg volt a magyarázata, a munkaidő naponta 16—18 óra volt, rendszerint 14 óra, de túlóráztak és igy 16—18 órára terjesztették ki a munkaidőt. Serdületlen gyermekek dolgoztak igen hosszú munkaidőn át folyton ködös, gyári levegőben, halálra fáradtan jöttek ki munkahelyükről, semmiféle kulturális tevékenységet nem fejtettek ki. Igy csak természetes, hogy a legelső kínálkozó alkalommal a pohárhoz nyúltak, amelyet azután követett több pohár s a vége az volt, hogy az ember elbutult, elcsenevészedett és elbutult, elcsenevészedett az utód is. A kapitalizmus szerette kihasználni az alkoholizmust, mert hiszen a kizsákmányolásnak leghatásosabb segitőtársa épen az alkoholizmus volt. Errenézve nemcsak Angliában, Franciaországban és Csehországban lehet példák után menni, hanem vannak magyar példák is erre. Méltóztatnak ismerni Mikszáth Kálmán örökbecsű, igazán gyönyörű novelláját Selmecbányáról. Ebben Mikszáth leirja azt a furcsa tényt, hogy egy asszony puttonyban visz valakit és a puttony füstöl. Azt kérdezik tőle, mit visz. Azt mondja, a Nackót viszi, aki 21—22 éves fiatalember, teljesen elcsenevészedve, elnyomorodva, puttonyban vitte az anyja, de már a nagy pipa a szájában és otthon a pálinkás üveg volt az első, amely után nyúlt. Ez következménye volt annak a rablógazdaságnak, amelyet Selmecbánya környékén ugy az érccel, mint az arannyal Mária Terézia idejében űztek. Köztudomású, hogy Mária Terézia a hétesztendős háborút Selmecbánya és Körmöcbánya kincseivel vivta meg. Valóságos rablógazdaságot folytatott, ahol csak ércet találtak, kimerítették és kirabolták a bányákat. Hogy a munkásokat jobb hangulatban tartsák és hogy ezek minél szorgalmasabban dolgozzanak, egymásután nyitották az úgynevezett erdei söntéseket, ahol a legborzalmasabb pálinkát mérték. Igy animálták az embereket fokozottabb munkateljesítményre. Mig az első generáció vette magához a mérget, ez a stimuláló szer valamiképen talán használt a termelésnek, de már a második generáció csenevész volt, a harmadik még csenevészebb, úgyhogy aki valaha Selmecbánya és Körmöcbánya környékén járt és látta ott az elnyomorodott embereket, annak fogalma lehet arról, milyen borzalmas pusztítást, rombolást visz véghez az alkohol az emberi szervezetben. A nagyvárosokban, és a nagyvárosok perifériáin lévő kapitalista üzemek környékén is megtaláljuk az alkoholizmus borzalmas rombolásait. Ha a kültelkeken járkál az ember és megnézi a gyermekeket nemcsak most, hanem még a háború előtt is s ha végighallgatja a felnőttek beszélgetését, önkéntelenül megborzad. Nyomát látja az alkoholizmus pusztításainak az emberek kulturális felfogásában, az emberek fejfogásában a társadalmat és a munka menetét illetőleg is. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy mi, szociáldemokraták és szervezkedett emberét 40*