Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

12 'Az országgyűlés képviselőházának sem akar enyhülni. Bár nagyon jellemző az, hogy majdnem valamennyi európai kormány a szabadkereskedelmi politika elvi álláspontját hangoztatja és ha kötelezettség nélkül teheti, kijelentéseket tesz nemzetközi fórumokon arról, hogy Európa gazdasági életét csak a vámhatárok megszüntetése mentheti meg, ezt a politikát azonban gyakorlattá valósitani egyik sem akarja, elindulni ezen az utón, amely Európa megmentéséhez vezetne, eddig még egyik sem akart. Sőt ellenkezően: azt látjuk, hogy e szép kijelentésekkel szemben, — amelyek, hogy csak arra utaljak, a legutóbbi nemzetközi gazdasági konferencián is elhangzottak és rezoluciókban is megnyilatkoztak — a gyakorlatban valamennyi európai kormány a legridegebb védővámos politikát követi. Látjuk Ausztriát. Utalt rá az előadó ur is, különben ismeretes valamennyiünk előtt, hogy Ausztria, amely két-három esztendővel ezelőtt állandóan • szabadkereskedő országnak hirdette magát, szép lassan, fokozatosan a legridegebb védővámos^ politikára megy át. Sőt ott van Németország. Amint olvasom, a német kormány épen most emelte fel a bungonyának és húsnak a vámját, úgyhogy nagyon kevés reménységünk lehet a védővámos politika enyhülésére akkor is, ha Magyarországnak végrevalahára Németországgal is sikerül szerződéses tárgyalásokba bocsátkoznia. Csehország helyzete, Csehország áttérése erre a rideg, egyoldalú védővámos politikára már érdekesebb. Az előadó ur utalt arra, hogy belső politikai szükségszerűségek hatottak , közre, hogy a csehszlovák kormány szinte átmenet nélkül ilyen egyoldalú, rideg, agrárius érdekeket erősen támogató védővámos politikára tért át. Utalt az előadó ur arra is, hogy amig a cseh kormánynak a cseh szociáldemokrata párt volt erős támasza, addig ilyen elzárkózásról, ilyen védővámos politikáról Csehországban szó sem volt. Hiszen tudjuk, hogy a magyar agrártermékek, a legfontosabb maevar mezőgazdasági cikkek is bemehettek a legnagyobb kedvezménnyel Csehországba'. Amint azonban a legutóbbi választások alkalmával a kormány kénytelen volt a cseh, a német és a magyar agráriusokra támaszkodni, kénytelen volt ezzel egyidejűen az agráriusoknak kedvező, szigorúan elzárkózó védővámos politikát csinálni. Akkor vitték a törvényhozás elé a cseh vámtörvény novelláját. amelvbŐl a már jólismert cikkekre megállaoitották a minimális vámokat, amelyeken árul szerződésekben sem szabad menni. Utalt erre az előadó ur, de engedelmükkel egy érdekes szempontra hivom fel a t. Ház figyelmét. A cseh kormány a cseh, a német és a magyar agráriusok politikai támogatását — mondom — csak ugy tudta megnyerni, hogy erre a szigorú védővámos politikára tért át. A felvidéki elszakitott területeken élő magyar agráriusok is csak azon az áron voltak hajlandók támogatni a cseh kormányt, ha áttér erre a politikára. Méltóztatnak látni, hogy az agrárkapitalista érdek erősebb Volt odafenn, mint az a bizonyos szolidaritás, amelyet itt Magyarországon elvárnak minden területi, minden politikai, talán minden gazdasági kérdésben is az elszakitott területeken élő magyarságtól. Elhiszem, hogy a felvidéki magyar agráriusok magyar hazafiságához, Magyarországhoz, az anyaországhoz való vonzódásukhoz talán kétség nem fér, de nagyon szivesen lemondanak erről^ is, illetőleg nagyon szivesen engedik elhomályosítani és kétségbe vonatni ezeket az érzelmeket is, ha egyébként gazdaságilag hasa- i 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. not tudnak maguknak szerezni. (Tobler János: Ez túlzás!) Ez nem lehet túlzás, mélyen t. képviselő ur! (Tobler János: De igen!) Hiszen méltóztatik látni, hogy a felvidéki magyar agráriusok csak olyan vámpolitika inaugurálása és elfogadása után ' vállalkoztak a kormány támogatására, amely vámpolitika cseppet sem kedvező a magyar anyaországnak sem agráriusaira, sem iparára. Csak ezt akartam leszögezni azzal kapcsolatban, amire az előadó ur is rámutatott, hogy a cseh kormány mikor és milyen belpolitikai nyomások következtében volt kénytelen erre á szigorú védőváanos politikára áttérni. Ami mármost a szerződést illeti, nagyon röviden akarok azzal foglalkozni. A bizottságban, ha jól tudom, Marschall képviselő ur valami olyasmit mondott, hogy ennek a szerződésnek vajmi kevés haszna lesz a magyar mezőgazdaságra nézve. Marschall képviselő ur tudvalévően az Országos Mezőgazdasági Kamara egyik igazgatója, ő tehát bizonyára tudja, hogy mit mondott akkor, amikor ezt a kijelentést tette. Én azonban mégis bátor vagyok kétségbe vonni, hogy vájjon csakugyan ugy van-e, ahogyan azt Marschall képviselő ur mondotta a bizottságban. Hiszen ennek a kijelentésnek már az is ellentmond, hogy Teleki Tibor indítványára fel fog venni a t. többség ebbe a törvényjavaslatba egy olyan dolgot, amely sietteti ennek a szerződésnek életbeléptetését, az indítvány szerint »a szerződés XXXI. cikkében foglalt rendelkezéstől eltérőleg a megerősítő okiratok kicserélését megelőzőleg is«. Marschall képviselő ur megállapításának ellentmond azután az a türelmetlen követelőzés amely a nagybirtokosok lapjában nyilatkozik meg, hogy -mennél hamarább és mennél gyorsában életbe léptetni ezt a szerződést. A »Köztelek« legutóbbi száma foglalkozván ezzel a vámszerződéssel, azt mondja, hogy a mezőgazdaságnak igen nagy haszna nem lesz belőle. Hogy azonban haszna lesz, — aminthogy szerintem is kiadós haszna lesz belőle — az kétségtelen. (Herrmann Miksa keres^ kedelemügyi minister: Bár legyen! — Erdélyi Aladár: De miért? Indokolja. Tessék folytatni!) Bár legyen, — én is azt mondom, bár legyen — de ne a magyar fogyasztó piacoknak, a magyar fogyasztó tömegeknek rovására. (Erdélyi Aladár: Épen az ellenkezője áll!) Már pedig épen ezeknek rovására lesz annyi haszna, amennyi haszna lesz a szerződésből a magyar mezőgazdaságnak. (Erdélyi Aladár: Ezzel indokolják taz agráriusok is: olcsóbb lesz a textil és az egyéb behozatal. — Zaj.) A textiliákban talán — hangsúlyozom, hogy talán — várható valami olcsóbbodás, bár nagyon valószinü, hogy a magyar és cseh textilipar meg fog egyezni egymással (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már meg is egyezett!) és a magyar fogyasztópiac ennek a szerződésnek még a textilárakban sem fogja semmi hasznát érezni. Nem tudom, az előttem szólott képviselő ur, vagy ki mondotta, vagy talán az újságokban olvastam, hogy ennek a szerződésnek a textiliparral kapcsolatban holmi katasztrófát jósolnak be. Ne méltóztassanak katasztrófától tartani, hiszen — amint informálnak bennünket — már is megtörtént az, hogy a cseh textilgyáirosok körlevélben értesítették magyarországi ágenseiket, hogy kész termékeik árát 8—10—15%-kai felemelik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom tehát, még a szerződés életbe sem lépett és a cseh textilgyárak máris felemelték