Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

2M AZ országgyűlés képviselőházának 2. az általános titkos választójogról a kö­vetkező alapelvek szerint: képviselői, törvény­hatósági és községi választójoga van minden férfiúnak és nőnek, aki életének 2l-ik évét be­töltötte, legalább fél év óta ugyanabban a köz­ségben lakik, vagy lakása van és magyar állam­polgár. (Propper Sándor: Éljen!) Választható az, akinek a választás időpontjában választó­joga van és életének 24-ik évét betöltötte; a vá­lasztás községenként, közvetlen, titkos szava­zassál történik; a választás napját törvényes munkaszüneti napra kell kitűzni; 3. a sajtószabadságról, amelyben kimondja, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szaba­don terjesztheti. (Egy hang baloldalon: Ez Kossuth eszméje, ezt kell törvénybe iktatni/) Előzetes cenzúra nem alkalmazható, sajtóter­méket csupán birói Ítélet alapján lehet lefog­lalni. (Peidl Gyula: Le az álarccal!) A sajtó­termék utcai árusításához, ideértve a falragasz kifüggesztését is, hatósági engedély nem kell; a lapbiztositék, kaució eltöröltetik; (Propper Sándor: Éljen!) 4. az esküdtbiráskodásról, mely szerint a büntetőbíráskodást fontosabb ügyekben es­küdtbíróság gyakorolja; sajtó utján elkövetett, valamint politikai bűncselekmények felett minden esetben esküdtbíróság ítél ; esküdtbiró lehet mindenki, akinek választójoga van; 5. az egyesülési és gyülekezési jogról, amelyben törvénybe iktatja, hogy mindenki­nek joga van arra, hogy minden külön bejelen­lés és engedély nélkül békésen és fegyvertele­nül gyülekezzék; mindenkinek joga van arra, hogy a büntetőtörvénykönyvbe nem ütköző cé­lokra egyesületeket és társulatokat alakithas­son; minden egyesületnek joga van a polgári jogszabály értelmében jogi elismertetését meg­szerezni, amely egyetlen egyesülettől sem ta­gadható meg azion okból, hogy politikai vagy szociálpolitikai vagy vallási célokat követ; 6. a politikai amnesztiáról, amely szerint mindenki, aki a mai napig politikai vétséget vagy bűncselekményt sajtó utján vagy más nton követett^ el, amnesztiában részesítendő és szabadonbocsátandó. Azon politikai és sajtó­ügyekben, amelyekben eljárás indult meg, vagy eljárás van folyamatban, a meginditott és folyamatba tett eljárás azonnal megszünte­tendő; (Propper Sándor: Helyes!) 7. a földmivesnép földhözjuttatásáról, a kö­vetkező szempontok figyelembevételével: a hit­bizomány és a kötött birtok megszüntetendő; minden nagybirtoknak 500 holdon felüli szántóterülete kártérítés mellett kisajátítandó; a mezőgazdasági, ipari és mintagazdaság cél­jait szolgáló birtokok kivételes elbánásban ré­szesitendők. A kisajátított földterületekből elsősorban földhöz kell juttatni: 1. az olyan földmunkásokat, akik a szakszerű mezőgazdál­kodáshoz értenek és önállóan gazdálkodni akarnak, 2. a kisgazdákat és törpebirtokosokat, akik egy család eltartásához elegendő földbir­tokkal nem rendelkeznek, 3. az olyan iöldmives termelő szövetkezeteket, amelyeknek tagjai maguk művelik a földet és okszerű gazdálko­dást folytatnak. A községeknek kisajátítási jog adandó minden olyan területre, amely közcélra (köz­legelők, erdők, faiskolák, mintagazdaságok) szükséges. Állami Földhivatal! létesítendő abból a cél­ból, hogy a földhöz juttatott földmiveseket, kisgazdákat és kisbirtokosokat és szövetkeze­teket hosszú lejáratú kamatmentes állami hi­tellel (mezőgazdasági szerszámok, tenyész- és I igásállatok, vetőmagvafo lakóházak építésére) 1 83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. ellása és a kisajátítási és kártalanitási, vala­mint ezekkel összefüggő kérdést rendezze.« T. Képviselőház ! Ha komolyan vesszük az 1848-as forradalom gondolatait, ha komolyan eesszük Kossuth Lajost mint nagy államfér­fi ut, ha komolyan vesszük Kossuth Lajos meg­ünneplését és emlékének törvénybeiktatását, ha komolyan emlékezünk meg ré,, a komoly­ság csak abban nyilvánulhat meg, hogy meg­valósitjuik ezeket a nagy gondolatokat, intéz­ményesen biztosítsuk ezeket a magyar nép, a magyar nemzet számára, mert ez teszi erőssé, ez forrasztja egybe az országot, ez teszi hatal­massá és fejlődésképessé. Minthogy az én ha­tározati javaslatom ezt a célt szolgálja, kérem annak elfogatását. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Esztergályos János''! Esztergályos János: T. Képviselőház! Ami­kor a törvényhozás Kossuth Lajos halálának 33-ik évfordulója után összeült, hogy lerója kegyeletét és törvényben örökítse meg Kossuth Lajos érdemeit, elmulaszthatatlan kö­telességemnek tartom a Ház figyelmét felhivni a magyar törvényhozás egy olyan mulasztá­sára, amely mulasztást, ugy érzem, ennek a képviselőháznak, ennek a törvényhozásnak kell helyrehoznia, s ez a hontalanitási törvény ér­vényben léte. 1879-ben az akkori törvényhozás megal­kotta az 1879 :L. t.-oikket, amelynek két sza­kasza, a 30-ik és a 31-ik szakasz névtelenül bár, de kifejezetten Kossuth Lajos ellen volt ki­élezve. Tisza Kálmán kormánya és a Tisza Kálmán mögött ülő többség akkor, hogy a Habsburg háznak kedvében járjon, képes volt arra, hogy minden idők történelmének egyik legnagyobb fiát, Kossuth Lajost kitagadja és a kitagadást törvénybe iktassa. Kossuth Lajos érdemét nem lehet ma szavakkal felértékelni. Kossuth Lajos érdeme a magyar történelem­ben felmérhetetlenül nagy és ugy érzem, mindaz, ami ma itt történik, csak egy parányi kis szikrája annak, amivel az ország, a nemzet Kossuth Lajos emlékének tartozik. Ma nyugodt lélekkel, nyugodt aggyal, hig­gadtan megállapíthatjuk, hogy Kossuth Lajos ezt a szigorú, kíméletlen és kegyetlen eljárást nem érdemelte meg, mert ha ma Magyarország ujabb szörnyű Mohácsa után megnézzük, miért büntette Kossuthot Tisza Kálmán, vagy miért parancsolták Tisza Kálmánra és a Tisza Kál­mán mögött ülő többségre, hogy Kossuth La­jossal szemben ily kegyetlenül eljárjon, akkor pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, hogy semmi egyebet nem tett, mint amit abban .az időben tennie kellett, minden ebben az ország­ban élő és Magyarország szabadságát, önálló­ságát, függetlenségét, kultúráját imádó ma­gyarnak. Mit tettl Dacolt az évszázados Habs­burg-házzal, dacolt azzal az erőszakkal, amely erőszak megnyilvánult az 1849 március 4-ikén megjelent oktroj-alkotmányban, amikor . az osztrák császár, a későbbi magyar király, Ferenc József egy rendeletben kimondotta Magyarország alkotmányának megszűnését. Hivatkozik erre Kossuth Lajos a függetlenségi nyilatkozatban, amikor a következőket mondja: »Március 4-ikei és 6-ikai manifesztumaiban tehát az osztrák császár nyíltan kimondja, hogy a magyar nemzetet kitörli az élő nemze­tek sorából, az ország területét öt részre fel­darabolja, Erdélyt, Horvátországot, Szlavóniát, Fiumét és a magyar tengerpartot Magyaror­szágtól elválasztja, Magyarország belső terű-

Next

/
Thumbnails
Contents