Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-83
232 Az országgyűlés képviselőházának a bizönytalaln jövendő arra inti az egész társadalmat, de elsősorban, a felelős kormányzatot: vissza a Kossuthhoz és Kossuthban vissza a magyar néphez, a nemzeti és erkölcsi erőnek ehhez a hatíalmas rezervoárjához, (Timi van! Uau van! a szélsőbaloldalon.) az egyedüli forráshoz, amelyből az ország és a nemzet jöven dője kiindulhat. A javaslatot, mint mondottam, általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Ház! A mai választási rendszer miatt azoknak a keveseknek nevében szólalok fel, a polgári ellenzék részéről, akik Kossuth Lajos egész programmjának megvalósítását nehéz viszonyok között itt a nemzet házában harcias tettrekészséggel követelik. Igaz örömmel üdvözlöm mindkét javaslatot. Csak azt sajnálom, hogy ezeket a javaslatokat nem Nagy-Magyarország parlamentjében fogadhatjuk el. (Helyeslés a .jobboldalon) Ha vizsgálom, abból a szempontból nem volt szükség Kossuth Lajos emlékének törvénybeiktatására, hogy ezzel a nép elébe a nemzeti érzés és a demokratikus gondolkozás^ eszményképét állitsuk, mert Kossuth emléke régóta örök törvényként van beirva minden igaz magyar ember szivébe. (Upy van! Upy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig abból a szempontból vizsgálom, hogy végre a hatalmasok is megadják a tiszteletet Kossuth Lajos emlékének, a hivatalos Magyarország is elfogadja az ő ideáit, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy nagyon, de nagyon későn történt ez a törvénybeiktatás és ennek a nemzetnek nagyobb szerencsétlensége nincs, mint az, hogy az ő fizikai elmúlása nem harminc esztendővel később történt. (Upv van! a baloldalon.) Mert ha mi le nem térünk av. ő útjáról, akkor ez áz ország soha sem fog Trianonhoz jutni, (Uoy van! a szélsőbaloldalon.) mert Kossuth Lajos megakadályozta volna azt. hogy ezt az önálló, öncélú, független nemzetet egy nagyhatalmi hóbort szolgálatába állítsák és az ő világot átfogó nagyságba, amely előtt meghajolt a világ minden nemzete és polsrára, expiálta volna azt a sok és súlyos támadást, amely ellenségeink részéről az utóbbi időkben velünk szemben történt. De a mlaigyar törvény hozásniak és annaík a szellemnek, amely ebben a törvényhozásban hoswn időn keree^tül nr volt talán w még ma is. kötelességé Kossuth Laios emlékét törvénvhe iktatni, mert a néokénviseleti rendszert. a felelős Vormányzajti rendszert, a pni'lamentá•Hs államformát w, ő n^v és maír^sztos nnmka^ának köszönhptiük. (TJay van! Uoy van! a johb- és a balo^^on.) A meoralknvo szeltem volt az. amely 1879-ben az állampolgársági törvénv megalkotása nlkailmával merő opportuTvitáshól és szol^lelküsép-ből a üiwjtss&t Tt&sry fiát kiT*eikp*s'zitette álfoanpolffárai sorából. Nejünk f>l kell itt mondanunk uraim n mea eulnát. örök ta^nls'águl ia iövő generációknak, hoigv -vésve ebben a,z országban mewszüniik a nemzeti VRS-Vsásrok ócsárláííi. 'ai ítákócziaknak és társaiknak meírnátázása, ebben ÖB orszáThiain 1 a. mi eszményeinket. \&. mi nemzeti n^ jóságainkat szerpi+mi fogjuk és hogy ilven a jövőben nem töiiénhetik meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! A mWryar nerrvoet^ nek ifren sok fényes tündöklő aJLakja van történelmében 1 , ágén sok kiváló nagysága, de alkár83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. hogy tagadjuk, a legnagyobb közöttük mégis Kossuth Lajos. A hazát szeretni mindnyájan az ő emlékéi ben. az ő ideái mellett tiamultuk meg. Az osztály és felkezeti különbséget megszüntető testvériség elvét ő hozta be a mi álladalmi rendsze-i rünikbe és az ta szabadságharc, amelyeit értft vivtunk. nem osztályharc volt. hamem a nemzet minden rendü-rangu polgárának összefogása. Way van! Ugy van!) A nemzeti vágyakozások az ő ideáiban és eszményeiben csúcsosodtak ki, A tegnapi napon nálamnál hivatottabb szónok fejtegette az ő nagyságának két jelentős oldalát, azt, hogy a nemzeti öncélúság gondolatát és a népszabadság elveit Kossuth valósította meg. Én csak a tanulságot vonom le belőle, továbbá azt, hogy akik igen szeretnek hangos hazafiaknak maradni, lássák az ő példájából, hogy az emberi jogok megbecsülése, a hajadás gondolatának előbbrevitele nincs ellentétben a haza fogalmával, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) sőt össze van forrva ezzel. Kossuth Lajosban nyilvánul meg a haza és az emberi jogok tisztelete egy olyan magasztos összeforrásbam, amely kötelez bennünket, hogy szeressük a népet, hogy hűek maradjunk és soha se engedjük elhalványítani előttünk a haza gondolatát. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Méltóztassék megengedni nekem, mint annak a városnak egyik, az ő elvi alapját valló képviselőjének, amely várossal az ő múltja leginkább összeforrott, hogy a tegnapi ünnepségek tanulságait a magyar jövőt illetőleg levonjam. Engem nem hatott meg tegnap, hogy a hivatalos Magyarország fényes disizmagyarban ielen volt, — szép volt, de nem hatott meg — hanem az ünnepségek befejezése után láttam, — ez nem volt előre, kellőleg megrendezve — hogy itt Budapest utcáin a népek ezrei és százezrei jöttek minden parancsszó nélkül, senki sem hívta őket, csak Kossuth Lajos szelleme. (Ugy van! Upy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy Kossuth Laios útja nekünk a jövőben is a mi feltámadásunk útja. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi a külföld és a világ társadalmával meg akarjuk ismertetni magunkat, Kossuth Lajosra kell hivatkoznunk, az'ő útját, a nemzeti öncélúság útját kell követnünk és meg kell valósitanunk idebenn azokat a demokratikus vivmányokat, amelyeket az ő nagy államalkotó képessége rakott le. Legyen ez a törvény egy élő útmutató arra nézve, hogyan haladjon a magyar. Legyen ez a törvény élő tilalomfa a hatalmasoknak, amikor talán más érdekekből a népszabadság gondolatából elvenni akarnak. Legyen ez a törvény a magyar feltámadásnak első mérföldköve, amelynek célja — ha egy jelmondatban tudnám leszögezni — talán ez volna: a nagy régi és független hazában szabad néto és boldog nemzet. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jee-yző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A XIX. század forradalmai 1848-ban fejeződtek be. A XIX. században lezajlott forradalmi eszmék körében született meg a magyar forradalom gondolata és ez teszi naggyá, széppé, örökbecsüvé a magyar nemzet történetében. Mi akkor akartunk beilleszkedni a nyugati civillizációba és átvenni azt az államformát és azokat a gazdasági berendezéseket, amelyek a külföldön már megvoltak. Ez teszi — ismétlem — örökbecsüvé ezt a forradalmat, amelyet épugy lebecsültek, mint az utána következőket
