Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. fllmpropaganda segítségével megyőzzük a népet az alkoholnak faj-, egészség- és erkölcsrontó hatásairól. A legmesszebbmenő propagandát kell továbbá csinálnunk az alkoholmentes VÍ»""V csekély alkoholtartalmú italoknak és — ami szintén rendkivül fontos — harcolnunk kell azok ellen az átkos népszokások, azok ellen a tradicionális ivási szokások ellen, amelyek veszedelmes titulus bibendiként szerepelnek Magyarország népének társadal mi életében. (Ugy van! half elöl.) Gondoskodnunk kellene végre a nép, de főképen az ifjúság számára olyan szórakozóhelyekről, ahol elszórakozhat, eltársaloghat és tartózkodhatik ivás és lerészegedés kényszere nélkül. Itt leszek bátor rámutatni azokra a bizonyos zughelyekre, különösen zug-tánchelyekre. Tudvalévő, hogy nálunk a kocsmárosok táncmulatságokat nem igen tudnak rendezni, mert nem tudják megfizetni azt a körülbelül 50 pengőt kitevő díjat, amibe a táncengedély (engedélyületék, bélyegilleték és a többi) kerül. Nem tudnak tehát ilyen költséges táncmulatságokat rendezni. A fiatalságnak nincs hol összejönnie, összejön tehát olyan helyeken, ahol a hatóságoK figyelmét és ellenőrzését elkerülheti; öszszegyiünek mindenféle műhelyekben, kirámolják azt a műhelyt és megkezdődik a táncvigalom. megkezdődik az ivás és minden egyéb, ami az ilyen ittas állapottal járni szokott, s ami az erkölcs legnagyobbmérvü veszélyeztetésével jár. Kötelességem volt rámutatni ezekre a motívumokra azért, hogy a t. kormány fordítsa a flsyelmét az ilyen zughelyek megrendszabályozására. Ami a gazdasági szempontokat illeti, elismerem, hogy ezeket figyelmen kívül hagyni nem lehet, az ellen azonban, hogy a borfogyasztást direkte »hazafias kötelességnek« tartsuk, épen én. mint a közegészségügy egyik képviselője tiltakozom a legélesebben, — akár tetszik ez valakinek, akár nem — aki nem tudok beletörődni abba a gondolatba, hogy ez az ország előbb-utóbb a nehézfelfogásuak, a véznák, a gyengeelméjü korcsivadékok országává sülylyedjen le. Én, igenis, mindenkor azt hangoztatom és fogom hangoztatni, hogy nem szabad odáig jutnunk, hogy a falusi nép fiait és általában a magyar társadalom alsóbb rétegeinek fiait valamikor bárki is joggal illlesse a szellemi inferioritás mélyen sértő jelzőjével; igenis, engem a végletekig elkeserít az a gondolat, hogy ez a szellemi inferioritás épen az alkoholizmus alapján váljék nyilvánvalóvá. Én azt kivánom, hogy a falu népének fiai közül minél többen emelkedjenek fel addig a nivóig, amely őket kénesiti arra. hogy akár a legmagasabb pozíciókat is betölthessék. (Ugy van! a jobbközépen.) Mi mindig azt hangoztatjuk, hogy a pusztuló középosztályt mi majd a falusi nép fiaival pótoljuk, azonban, igen t. Ház. nem hiszem el, hogy akkor, ha annak a falunak fiai az alkoholizmus jegyében fognak születni, azok el fóliák tudni érni a szellemi képességnek, az értelemnek azt a nívóját, amelyet tőlük feltétlenül megkíván a társadalmi élet abban az esetben, ha ők magas pozíciókba akarnak jutni. T. Ház! Ne foglalkozzunk mi csak állategészségüggyel, ne törjük mi a fejünket csak az állatfajok nemesitésének kérdésével, hanem foglalkozzunk a fajvédelemnek a legnemesebb értelemben vett kérdésével, az emberi faj védelmének, az emberi faj nemesitésének, megtisztításának kérdésével is és törekedjünk oda, ho°y ennek a nemzetnek fiai fizikai és erkölcsi erőben mennél tökéletesebbek, mennél erősebbek legyenek. (Ugy v>an! a jobbközépen.) ülése 1927 október 27-én, csütörtökön. 193 Ami a gazdasági szempontokat illeti, beismerem, ismétlem, hogy ezeket nem lehet figyelmen kivül hagynunk. Én azonban inkább azt, amit elmondottam, tartom »hazafias feladatnak és munkának«, nem pedig Magyarország népének itatását, a magyar faj fizikai, szellemi és erkölcsi erejének és értékének leszállítását (Héji Imre: Nem iszik!) és nem a néperő elsorvasztását. (Héjj Imre: Minimális a borfogyasztás!) Azt én tudom a legjobban... (Héjj Imre: Európa összes államai között a legkevesebb bor itt fogy! — Meskó Zoltán: Aki nem birja, az ne igyék! — Derültség.) Azt én tudom a legjobban, hogy milyen válsággal küzdenek manapság a bortermelők, (Ugy van! jobbközépen.) de tudom, hogy milyen válsággal, mennyi gonddal küzdenek azok a társadalmi osztályok is, amelyeknek sokan egyszerűen hazafias kötelességükké akarják tenni a forszírozott borfogyasztást; (Meskó Zoltán: Ameddig jólesik!) én ismerem a legjobban azt a bizonyos borkrizist, hiszen olyan kerületnek vagyok a képviselője, amelyben körülbelül 9—10 ezer kis holdnyi szőlőterület van. Nekem volna ezért elsősorban okom arra, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemtől elállják bizonyos egyéni, politikai vagy kortesérdekek megvédése céljából, és én kijelentem: mégis váltig fogok küzdeni mindenkor az alkoholizmus ellen! Ezt tettem a nemzetgyűlésen is és ennek ellenére az én kerületem, amely nagyon jól tudta, hogy én itt a nemzetgyűlési ciklusom alatt mennyit küzdöttem az alkoholizmus ellen, sokkal nagyobb lelkesedéssel választott meg országgyűlési képviselőnek, mint annak idején, (Éljenzés. — Meskó Zoltán: Nincs öszszefüggésben! — Derültség és mozgás jobbfelöl.) mert az én kerületem népe nagyon jól tudja, hogy én csak jót akarok neki és hogy én éjjelt is nappallá téve dolgozom az érdekében. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt 'kérdem azoktól, akik azt mondják, hogy ezeket a kérdéseket jól ismerik, vájjon nem lehetne-e nagyobb figyelmet fordítanunk a szőlő alkoholmentes feldolgozására? (Jánossy Gábor: Halljuk! Ez igen érdekes! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem vagyok hajlandó elfogadni azt a választ, amelyre értre vonatkozólag szakemberek nekem, adni szoktak. (Halljuk! jobbfelől.) Azt mondják: »Kérem, SZŐ19mennyiség, amelyet mi ilyen célokra felhasználhatnánk, feldolgozhatnánk, olyan kevés, hogy ez a mi borkrizisünkön nem segítene«. Ennek ellentmondanak az amerikai viszonyok. Tudjuk, hogy Amerikában teljes a szesztilalom. Hogy a háború óta ott esetleg nagyobbmérvü szeszcsempészés folvik. ez más lapra tartozik, azonban annak dacára, hogy ott a legszigorúbb szesztilalom áll fenn, hogy ott teljes a szesztilalom, a szőlőterületek mennyisége a tilalom óta 16 százalékkal növekedett és a szőlő piaci ára megkétszereződött. Miért? Azért, mert az amerikaiak minden e^eiükkel arra törekednek, hogy minél több szőlct dolgozzanak fel alkoholmentes italok készítésére, a szőlő, a must stb. konzerválására stb. (Szabó István: Ott pálinkát isznak! — Feji Imre: Ott minden házban van nálinkafőző készülék, a pálinka opd^g rombolóbb hatású.) Körülbelül két esztendővel ezelőtt járt itt egy zürichi professzor, dr. Klier. műegyetemi doo.ens. aki a sterilizált must feldolgozásának feltalálója. Ez a dr. Klier itt érintkezésbe lépett bizonyos intéző köreinkkel és Donath professzorral, kiváló tudósunkkal együtt felkereste a Borászati Lapok szerkesztősépét. és előadta az ő metódusát, — amely különben 31*