Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

"Az országgyűlés képviselőházának zép- és kisipart közelről érintő növényi cserzésü zsirozott felsőbőröknél adunk jelentékeny engedményeket; ezenkívül kedvezményt nyújtunk az ásványi cserzésü felsőbőröknél. A cipőáruk vámtételei is lényegesen fognak mérsékeltetni. Az üvegiparban a palackokra adtunk vámtarifáiig engedményt, továbbá a tábla- és tükörüvegre. A kész tükör például teljesen vámmentes. Azután a keramitra, egyes tűzálló cikkekre és porcellánárukra, a vasiparban pedig az öntött és kovácsolt vasárukra, a gépiparban a kazánokra, hűtőberendezésekre, főző és lepárló készülékekre, lokomobilokra és bizonyos mezőgazdasági gépekre és szerszámgépekre adtunk kedvezményt. Igen t. Képviselőház! Ezek nagyjában azok a tarifális kedvezmények, amelyeket mi Csehszlovákiának a szerződésben biztosítunk. Ha a szerződés mórlegét felállitva talán ugy tűnik fel, hogy tarifális téren mi Csehszlovákiának nagyobb kedvezményeket nyújtottunk, mint amilyeneket nekünk sikerült Csehszlovákia részéről kapni, akkor a mérleg magyar szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlenül alakul, nekünk azonban ezen szerződés tárgyalásánál nemcsak magukat a tarifális kedvezményeket kell figyelembevennünk, hanem tekintettel kell lennünk azokra a legkülönfélébb egyezményekre és határozmányokra is, amelyeket sikerült e szerződés megkötésével egyidejűleg Csehszlovákiával megkötni. Ezek a megállapodások és határozmányok az egész magyar gazdasági élet elsősorban a mezőgazdaság és a magyar kereskedelem szempontjából kétségtelenül igen nagy előnyt nyújtanak a mi számunkra. Ezek a megállapodások, különböző egyezményekbe foglalva, kiegészítő részei a jelen szerződésnek. Az első ilyen egyezmény az, amely 13 cikkben foglalkozik azoknak a termelő- és szállítóvállalatoknak jogi helyzetével, amelyek a trianoni békeszerződés következtében telephelyeiket a tőlünk elszakított területen birták, központi vezetésük azonban Magyarországon maradt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek a vállalatoknak vezetése igen nagy nehézségekbe ütközött és igy nekünk igen örvendetes a szerződésnek erre vonatkozó azon megállapítása, amely lehetővé teszi ezeknek a vállalatoknak, hogy székhelyüket áthelyezhessék oda, ahol a vállalat telephelye van és ebből a transakcióból kifolyólag ezeket a vállalatokat semmiféle külön adóval vagy illetékkel megterhelni nem lehet. Ugyancsak biztosítja ez az egyezmény ezeknek a vállalatoknak nyugdíj- és egyéb ellátási alapjaiknak mind a két államban teljesen az egyenlő elbánás elve szerint való kezelését. A szerződés további melléklete a vasúti forgalom tárgyában megkötött egyezmény, amely a két állam közötti vasúti közlekedés és átmenet tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. Ez az egyezmény az átmenő kölcsönös forgalom fentartása tekintetében rendelkezik; továbbá kimondja, hogy az átmenő vasúti forgalom tekintetében a szerződő államok a barcelonai egyezményt fogják magukra nézve kötelezőnek elismerni; azután kimondja, hogy a két állam közötti vasúti forgalomra vonatkozólag a vasúti árufuvarozás tárgyában kötött berni nemzetközi egyezmény alkalmazandó. A két szerződő állam kimondta azt is, hogy az 1924 október 23-án megkötött ujabb berni egyezményt is el fogják fogadni. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar állam ezt az ujabb berni egyezményt időközben már el is fogadta. 73. ülése Î927 június 22-én, szerdán. 5 Igen lényeges és reánk nézve igen nagy fontosságú ennek az egyezménynek a közvetlen díjszabások létesítését kimondó határozmánya, mert a mi exportunkban a határállomásokra való vasúti szállítás költségeit tudvalevőleg lényegesen megdírágitja a jelenlegi állapot, amikor többször újonnan számítandó díjtételekkel kell terhelni az árut. Igen fontos a mi szempontunkból a határszéli forgalom megkönnyítése tárgyában megkötött egyezmény, amely 29 §-ban ugy a határszéli személyforgalmat, mint a gazdasági forgalmat szabályozza. A határszéli forgalom tekintetében a két állam hallgatólag alkalmazta már az 1922. évi november 22-én megkötött kereskedelmi szerződésben lefektetett elveket, de a gyakorlat — és igen sokszor szomorú gyakorlat — azt mutatja, hogy az eljáró közegek, miután nem volt egy biztos, törvénybeiktatott, állandó jellegű megállapodás, különféleképen értelmezték azokat és tisztán az eljáró közegeknek jó- vagy rosszakaratán mult a határszéli forgalom mikénti lebonyolítása. (Ugy van! jobbfelől.) Már ebből a szempontból is örömmel kell üdvözölnünk a jelenlegi megállapodást. De igen fontos a jelenlegi megállapodás abból a szempontból is, hogy az eddigi határszéli forgalmat lényegesen kiterjeszti és lényegesen megkönnyíti. Az egyezmény a jövőben tnemosak azoknak biztosítja a határátlépést, akik mint földmivesek vagy bérlők, vagy mezőgazdasági alkalmazottak földjeik megművelhetése céljából rá vannak utalva, hogy a határt naponként egyszer vagy többször átléphessék, hanem úgyszólván a határszéli terűleteken lakó mindenrendü és minden foglalkozási ághoz tartozó lakosnak is biztosit ja ezt, feltéve, hogy egyik vagy másik állam rendészeti vagy egyéb politikai okokból, kivételes okokból es egészen kivételes esetekben a határátlépési igazolvány kiállítását meg nem tagadja. Megemlitendőnek tartom, hogy ai zárójegyzőkönyvben még arra^ is történt provideálás, hogy a határszélen lévő egyházak lelkészei is határátlépési igazolvánnyal léphessenek át a tőlük elszakított fiókegyházakba, a fiókegyházak lakossága pedig istentiszteletek látogatása céljából átmehet az idegen állam területén lévő templomába. Ugyancsak reánk nézve igen fontos a vámkezelés megkönnyítése és. egyszerüsitése, valamint a vámjövedéki kihágások megakadályozása, üldözése és büntetése, úgyszintén az ezekben az ügyekben nyújtandó kölcsönös támogatás és jogsegély tárgyában megkötött egyezmény. A határszéli forgalom, valamint a . két állam közötti kereskedelmi és személyforgalom lehető megkönnyítése tekintetében már eddig is történtek bizonyos megállapodások a. két szomszédos állam között, amelyek értelmében a vámkezelés és az útlevélvizsgálat lehetőleg egy szer üsittetett és egy helyen végeztetett el. de ezek a megállapodások is meglehetősen labilisak voltak és csakis egyes kimondottan megállapított határállomásokra vonatkoztak. A jelenlegi egyezménynek főelőnye az«, hogy nemcsak a vasúti állomásokra terjed ki, hanem mindazokra a közutakra is, amelyeket a közúti forgalomban vámutaknak jelölünk meg. A zárójegyzőkönyben a jelenleg 33-at kitevő vámutak száma 49-ben állap ittatik meg, ésméf? további három vámutnak a közeljövőben vafo megnyitása is tervbe van véve. Ezt az egyezményt kiegészítik azok a határozmányok, amelyek a közös határszéli vám-